Mindenki átverhető?

Ellep bennünket a silány minőségű, főként Kínából, Törökországból, Indiá­ból és Kambodzsából érkező, nem eredeti márkájú ruha és műszaki termék. Tavaly 27 millió darab hamis áru akadt fenn az Európai Unió külső határain a vámon. A közösség ruhaiparának vesztesége évente 26 milliárd euró. Sokan bedőlnek a világmárkákat utánzó neveknek és grafikáknak.

Kínai földművesek dolgoznak az Eiffel-torony másolatánál Hangcsouban. Jobb, mint az eredeti? Fotó: REUTERS/Aly Song

Tonnaszám érkezik Európába a hamisított áru, amelyet az internetes fórumokon, hirdetési oldalakon, vásárokban árulnak. Olykor még a plázákban is átverik egy-egy átcímkézett nadrággal, kabáttal a vevőt, aki otthon szembesül azzal, hogy a pulóver, a tréningruha a második mosásnál összemegy és kifakul, a cipő talpa meg az első használatkor leválik. Aki a spórolás miatt kínai piacon vásárol kölnit, mobiltelefont, órát, netán sífelszerelést vagy farmert, készüljön fel arra, hogy nem a várt minőséget kapja. Ám nem mindent a kínaiaktól hoznak be, a hamisított parfümök, egyéb kozmetikumok többsége Törökországból, az alkoholos italoké pedig Észak-Macedóniából érkezik. A számítástechnikai felszerelések fő forrása India, a cigarettáké Kambodzsa, a csomagolóanyagoké Bosznia-Hercegovina volt tavaly az Európai Bizottság tájékoztatása szerint.

A lefoglalt áruk mennyisége 2019-ben nőtt 2017-hez képest, a postai, kis méretű csomagok jelentős számának „köszönhetően”. Csak az Európai Unió külső határain 27 millió darab hamis termék akadt fenn a vámon. A legnagyobb arányban cigarettát, játékokat, csomagolóanyagokat, illetve címkéket, cédulákat, matricákat, továbbá ruhákat koboztak el a hatóságok. A hamisítás miatt az uniós vállalkozások vesztesége 56 milliárd euró volt tavaly. Emiatt a közösségben közel félmillió munkahely szűnik meg, mert a tisztességes cégek közül sokan a csőd szélére juthatnak. Hazánkban, az uniós átlagot meghaladóan, évente több mint tízezer állás kiesése vezethető vissza a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó, iparágakat sújtó problémára.

Nagy a baj – legalábbis ez vonható le az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) legfrissebb jelentéséből, amely a 2015 és 2017 közötti időszakot vizsgálja. Mint írják, csak 2015-ben 4,2 milliárd eurónyi kárt szenvedett az uniós gazdaság a hamis elektronikai cikkek miatt.

A nem eredeti szeszes italok és a növényvédő szerek külön-külön 1,3 milliárd eurónyi kárt okoztak. A ruhaipar évente 26 milliárd eurótól esett el, a gyógyszerrészleg – elsősorban az interneten forgalmazott hamis készítmények miatt – nagyjából 10,3 milliárdot veszít. A helyzet világszerte sem rózsás: pár évvel ezelőtt a nem eredeti termékek nemzetközi kereskedelmének mértéke elérte az 509 milliárd dollárt. Ez az összeg a világkereskedelem több mint három százaléka.

Hazánkban az EUIPO 2019-es becslése szerint közel 224 milliárd forint kár származik a hamisított vagy lopott termékek illegális kereskedelméből. Ez javulás tavalyelőtthöz képest, ugyanis 2018-ban még csaknem 290 milliárd kiesést okozott a hamisítás a gazdaságunknak – ismerteti az adatokat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke, Pomázi Gyula, aki egyben a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) elnökhelyettese. Mint mondja, a tavalyi felmérés eredményei azt mutatják, hogy a magyaroknak több mint fele tartja bűncselekménynek a hamisítványok értékesítését, de sokan vannak azok is, akik a jelenleginél szigorúbban büntetnék a hamisítókat, illetve elvárnák a gyakoribb és hatékonyabb ellenőrzést.

– A hamis áru iránti kereslet a társadalom árérzékenységére vezethető vissza, hiszen az eredeti terméknél olcsóbban jutnak hozzá. Igyekszünk felhívni a lakosság figyelmét a szellemi tulajdonjogok védelmének fontosságára, megsértésének következményeire, veszélyeire. Ennek eredménye, hogy a hamis ruházati cikkek elutasítottsága 2019-re 71 százalékra emelkedett itthon, amely a 2009-es hazai kutatási eredményekhez képest 39 százalékpontos javulás. Az arány a hamis gyógyszereknél elérte a 92 százalékot, sőt a magyarok 83 százaléka a felmérés szerint semmilyen hamis terméket nem venne – mondja szakértőnk, aki szerint a digitalizáció is sarkalatos pont a küzdelemben.

A technika terjedésével ugyanis egyre nagyobb teret nyert a film- és zenei felvételek, illetve egyéb programok illegális terjesztése, vagyis a kalózkodás. Jó hír, hogy csökken az online tartalmak illegális letöltése. Az viszont érdekesség, hogy a vásárlók ma már a hamisítványok minőségére is hangsúlyt fektetnek. Az illegális ruházati termékeken kívül az egyéb, nem eredeti árucikk választásának fő indoka a kifogástalan minőség.

Kínai földművesek dolgoznak az Eiffel-torony másolatánál Hangcsouban. Jobb, mint az eredeti?
Fotó: REUTERS/Aly Song

Kíváncsiak voltunk, miként ismerhetjük fel egy-egy vezető márka lekoppintott változatát, ezért Odett Debóra divattervező avat be a részletekbe. Mint mondja, a legáltalánosabb, hogy olyan címkét varrnak a sokszor gyenge minőségű cipőre vagy a szövetre, amely „elferdített” márkanevet tartalmaz. Így lesz Levhiss, Sánnel vagy Adis, netán Divirgo egy-egy nadrágból vagy pulóverből. A nevek és a grafika kísérteties hasonlóságának alkalmazása szinte minden termékcsoportra igaz.

– Árulkodó jel az ár, mert a minőséget meg kell fizetni, ám nem csupán a reklámköltség, hanem a technológia miatt is. Ami eredeti, az nem nyúlik, nem az olcsó sztreccses anyagból készül. A szövés olyan sűrű, hogy ha a fény felé tartjuk, akkor sem látunk át rajta, szemben a hamissal, amelynek anyaga általában csak a szintetikus összetevőkből áll.

A világmárkák címkéit gyakran olyan kóddal látják el, amelyhez egy-egy adott fazon tartozik. Ezt az „apróságot” a lekoppintott darabnál figyelmen kívül hagyják. A vonalkód pedig minden esetben árulkodik – már ha van benne –, hogy hol készül az áru – avat be a részletekbe szakértőnk, akitől megtudjuk azt is, hogy az első három számjegy a gyártó országot jelöli (Kína 690-695), ezután következik a gyári, majd a cikkszám.

– A varrás minden esetben egyenletes és szép, jó minőségű fonalból áll, a cipzár vastag, nem műanyag, ezért erős fogai pontosan, könnyedén illeszkednek egymásba. A gomblyuk szintén precíziós megmunkálású, nem elnagyolt és foszlott. Van olyan világmárka, amely több oldalon át sorolja az ismérveit, hogy milyen anyagból, milyen eljárással készül – mondja Debóra, aki nemrég egy olyan hirdetést olvasott az interneten, amelyben az egyik nemzetközi csomagküldő cég „Hamis ruhák remek áron” szlogennel kínálta a kabátoktól a sapkán át a pólóig a portékákat.

Óriási a műtárgyhamisítás piaca is, a probléma pedig összetett, hiszen az alkotások egyedi eszmei, illetve vagyoni értéket képviselnek. Az utóbbi évek egyik legnagyobb botrányában Németországban Wolfgang Beltracchi hamisítóként forintban kifejezve tízmilliárdos nagyságrendű kárt okozott, ugyanis 35 éven át festett modern festők stílusában, és saját alkotásait a nemzetközi műkincspiacon értékesítette úgy, hogy azt állította, azok eredetiek. A hamisítványok évtizedeken át nem szúrtak szemet senkinek, jó hírű aukciós házak és galériák adták-vették őket szerte a világban, hiszen ki kételkedett volna ezekben az intézményekben.

Egy felmérés szerint a hazai műtárgyakkal foglalkozó szakemberek harminc–ötven, a vegyes profilúak, azaz ékszerekkel, bútorokkal, szőnyegekkel is kereskedők általában tizenöt–harminc százalékra becsülik a hamisítványok arányát a nekik vételre, bizományba vagy aukcióra felajánlott műtárgyak között – ismerteti a döbbenetes arányokat Kármán Gabriella, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa, a HENT műtárgyhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője. Mint mondja, egy online adásvételi portálon végzett vizsgálat szerint öt évvel ezelőtt kilencven százalék felett volt a hamisítványok aránya! A helyzet igen bonyolult szakértőnk szerint.

– A büntetőjog-alkalmazás számára nehézségeket tartogat e terület, éppen amiatt, hogy különleges szakértelmet igénylő kérdések állnak a középpontban. Az alapkérdésen túl, hogy eredeti vagy hamis a mű, számos, az iparág működésével, illetve a műtárgyak kezelésével kapcsolatos ügyben kell járatosnak lenniük a hatóságoknak. A hamisítások a hamis művel való visszaélés által válnak büntetendővé, azok eredetiként történő eladása csalásként minősíthető. A bizonyítás nehéz, kevés eset válik ismertté, ráadásul ezek közül is csak néhány jut el a bírósági ítéletig – részletezi a problémát Gabriella, érdekes esetként említve, amikor házaló régiségkereskedők a tulajdonos értékes festményeit hamisítványnak, illetve értéktelennek minősítették.

Így a megtévesztett „ügyfelektől” áron alul jutottak nagy értékű képekhez. Az egyik festmény fénymásolatát (!) később eredetiként visszavitték a tulajdonosoknak. A csalók ezek után azt mondták, hogy a vételár szerintük reális volt, arról pedig nem volt tudomásuk, hogy bűntársuk lemásolta a festményt, és véletlenül azt vitték vissza. Ez esetben kimondták csalás miatt a bűnösségről szóló ítéletet.

Hamis svájci órák megsemmisítése Bernben. Van hová fejlődni
Fotó: REUTERS/Ruben Sprich

Az is előfordult, amikor a technika segítségét is bevetették, nem is akármilyen szinten. Az egyik ilyen ügyben a hamis festmény eladása előtt az eladó vizsgálatot készíttetett a képről: fotótechnikai, röntgen- és UV-, továbbá radioizotóp-gerjesztéses röntgenfluoreszcencia-mérés történt, illetve 3D-s ujjlenyomat is készült. A kép eredetiségével kapcsolatban azonban később kétely merült fel, más szakértők vitatták az elvégzett vizsgálatok szükségességét, és több esetben az így készült vélemények hitelességét is. Ezek után a vádlott, azaz az eladó azt vallotta, hogy megbízott az elvégzett szakvéleményekben, amelyek a kép eredetiségét igazolták, így kívánta igazolni, hogy őt nem vezérelte megtévesztő szándék. Mindennek tükrében Kármán Gabriella szerint elengedhetetlen lenne a műkereskedelmi tevékenység mielőbbi szabályozása és a szakértői kompetenciák, valamint az alkalmazható módszerek tisztázása.

Az órahamisítás is hatalmas piac, a bűnözők már az 1970-es években is megtalálták számításaikat. Legfőképp az olasz tengerparti strandokon, illetve a kikötővárosokban kínálták portékáikat, szinte fillérekért vehettünk tőlük elnagyolt, pocsék külsejű, „eredeti Omegát” – idézi a múlt emlékeit a ChronoMeeting órásrendezvény alapítója. Takács Mihály szakértő szerint napjainkban az időmérők másolásának fellegvára a Távol-Kelet, ahol tonnaszám készülnek a sokszor igen gyenge darabok. Ám létezik egy olyan gyártói kör, amely az innovációnak köszönhetően olyan termékeket állít elő, amelyek már nem csak a laikusok megtévesztésére alkalmasak.

– A kevéssé tehetőseknek a fő vonzerő az árkülönbözet, azaz a „nullák száma” például egy igazi Patek Philippe és annak másolt példánya közt. Az órahamisítók célközönsége ezért az átlagember, aki vágyik a számára gyakran elérhetetlen luxusra. Ő veszi meg ezeket a replikákat – mondja szakértőnk, aki ezzel a kifejezéssel kapcsolatban eloszlat egy tévhitet.

Ezt a szót az óraiparban kizárólag az eredeti márkák gyártói használhatják akkor, amikor egy régebbi modelljüket frissítve, újragondolva kiadják azt. Ez valójában modernizálás, ráncfelvarrás, úgy, hogy megmaradnak a külső jegyek. Ilyen például változatlan stílusú számlappal, tokformával és óramutatókkal kiadni egy olyan kütyüt, mint amilyen hatvan-hetven évvel ezelőtt is volt egy-egy cég modellje.

Ebben az esetben az átalakítás annyit jelent, hogy a mai kor igényeinek megfelelően növelik az egész szerkezet méretét – meséli Takács Mihály, tovább magyarázva a helyzetet: – Miután a hamisítók a kilencvenes években lecsaptak a „replika” szóhasználatra, a neves gyártók, manufaktúrák kénytelenek voltak szemet hunyni a rossz­ beidegződés felett. A kifejezés rosszul terjedt el. Ezért az igazi gyártók áttértek a „reissue”, vagyis az „újrakiadás” fogalomra. Emiatt van a fejcsóválás az órákat ismerők között a kifejezés hallatán: mai értelmezésben már nem létezik replika modell, az bizony hamisítvány – hangsúlyozza.

Sokan azt gondolják, hogy csak a két véglet van: hamis és eredeti. Márpedig nem így van, hiszen a legtöbb óramárka ikonikus darabjainak már lejárt a formavédelmi oltalma, így más, minőségi óragyártók is legálisan kreálhatnak olyan karórákat, melyek többé-kevésbé hasonlíthatnak az áhított darabra. Ezeken másféle jelzéseket, feliratokat, mutatóformákat használnak, illetve az óratok arányain is változtatnak. Így lesz elérhetőbb árú például egy Rolex búváróra-alternatíva, mint a Certina DS Action, illetve a Longines HydroConquest modellje, amely akár ötöd-, sőt tizedannyiért is kiemelkedő minőséget kínál.

Kimeríthetetlen a profi órahamisítók tárháza. A készüléken lévő egyedi sorszámok megléte sem jelent garanciát, sőt! A jobb koppintások közül sokat csak úgy lehet felismerni, hogy egymás mellé tesszük, és milliméterenként összehasonlítjuk az eredeti példánnyal. Az, hogy egy óra súlyos, azaz a minőség érződik, szintén félrevezető lehet: gyakran a hamisaknál is nemesacélt használnak. Nem bonyolult az eredetivel szinte grammra megegyező másolatot létrehozni. Sokszor megéri az alvilágnak gyári alkatrészekkel kiegészíteni terméküket: ilyen például a tok, a számlap, néha akár a teljes gyári szerkezet. Így áldozatul eshetnek azok a vevők, akik azt hiszik, hogy mindenre felkészültek. A precíz – jellemzően svájci – megmunkálás, a dollármilliókba kerülő gépek, a szerszámok és az a tudás, amelyet több száz év alatt gyűjtöttek össze a manufaktúrák dolgozói, elérhetetlen távolságra van a hamisításban érdekeltek számára.

Van hová fejlődni a hamisítás elleni küzdelemben, ugyanis egy felmérésben megkérdezett magyarok negyede válaszolta azt, hogy a hamis termékek megvásárlásával büszkélkedni is lehet. Csupán azt felejtik el, hogy ilyenkor a szervezett bűnözést támogatják.

Dézsmazár

Több mint ezermilliárd dollár a világ éves gyógyszerforgalma, amelynek tíz-tizenöt százaléka hamisítvány. Ebből csak Európában évente 17 milliárd doboznyi kerül forgalomba, amelyből minden tizedik illegális termék – derül ki az amerikai gyógyszerhatóság statisztikájából. Ezek után nem nehéz elképzelni, ha majd megjelenik a koronavírus elleni szer, akkor mekkorára duzzad a feketepiac.

A hamisított gyógyszerek egy részéről sokan azt gondolják, hogy a hatóanyag, csomagolás, címkézés tekintetében nincs vagy kevés közük van az eredeti készítményekhez. Ezeket általában a Távol-Keleten, elsősorban Kínában és Indiában gyártják megdöbbentő körülmények között, nagyon egyszerű gyárakban, és aztán megpróbálják értékesíteni – mondta egy lapinterjúban a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője.

Mint Ilku Lívia fogalmazott, létezik egy másik fogalom is, amely szintén hamisított gyógyszert takar, és ez az, amikor a hivatalos ellátási láncból – gyártó, nagykereskedelem, gyógyszertár – valamilyen úton-módon illegálisan kikerül a gyógyszer, és azt tovább értékesítik. Táskában kiviszik külföldre, vagy itthon adják el, jellemzően az internetes piacon. Gyakorlatilag minden gyógyszer hamis, amelyet illegálisan forgalmaznak. A legtöbb ilyen termék a netes kereskedelemben cserél gazdát, az Interpol az elmúlt években több mint ötvenezer engedély nélkül működő virtuális gyógyszertárat záratott be. A legnagyobb tételben a hamisított altatók, nyugtatók, ajzószerek, potencianövelők fogynak.

Az illegális online kereskedelemből származó közvetlen károkat vizsgálva a térség legfertőzöttebb országa Bulgária 18 százalékkal, ezt követi Románia 17, majd Magyarország 13 százalékkal. A „legtisztább” Finnország és Svédország, ahol statisztikailag nem igazolható, hogy a hamisítás hatással lenne az értékesítésre.

Tavaly hat szervezett bűnözői csoportot számoltak fel, közel 35 millió egység terméket foglaltak le egy nemzetközi razzia során. Itthon pár éve 160 millió forintnyi, több mint százezer darab hamis gyógyszert foglaltak le a hatóságok. Ez volt az eddigi legnagyobb fogás. Ugyanis a magyar „gyógyszerszedő nemzet”, amit bizonyít, hogy a hamisítás miatt az itthoni gyógyszeripar csaknem ötszázmillió euró veszteséget szenved el. A hamisítás ellen jött létre az az európai gyógyszer-azonosítási rendszer, amelynek célja, hogy ne lehessen forgalomba hozni olyan vényköteles (és bizonyos nem vényköteles) termékeket, amelyek nem rendelkeznek egyedi azonosítóval és úgynevezett dézsmazárral.