Ezzel a megszólítással írt levelet az önkormányzat az időseknek. Vajon csak engem bánt? A szó nyelvileg kifogástalan: van kiskorú, serdülőkorú, időskorú, miért ne lehetne valaki szépkorú? Nem is a nyelvi szerkezettel van valami baj, hanem a használatával.
Ki a szépkorú? Egyes jogi szövegek kifejezetten a 90., 95. és a több életévüket betöltöttekre vonatkoztatják. Például kormányrendelet a szépkorúak jubileumi köszöntéséről (2008). Az értelmező kéziszótárban (2003) nem is szerepel a szó, csak szépanya és szépapa van. Őket úgy határozzák meg mint a dédszülők nagyszüleit.
A hagyományos rokonsági rendszerünk így épül fel: gyermek, szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő, szépszülő (szépanya, szépapa, bizalmasan szépmama, széppapa). A jelenben elérhető magyar rokonsági kapcsolatok jellemzően három nemzedéket fognak át: gyermek-szülő-nagyszülő és ritkán: dédszülő. Az ükszülőkkel vagy szépszülőkkel nem nagyon találkozunk.
Az önkormányzat nyilván nem az 1800-as években élt szépszüleinket kívánja megszólítani. Kik sorolhatók be akkor – a még szótárban sem jelzett – szépkorúak társaságába? Egy körülbelül második évtizede tartó gyakorlat szerint az idősek. Persze, hogy ki az idős, az sem egyértelmű. Az értelmező kéziszótár szerint az öregedő, koros emberre mondják szépítő szándékkal: idős. Az időskort pedig így határozza meg a szótár: az emberi életnek a felnőttkor és az aggkor (körülbelül a hatvanadik és hetvenötödik életév) közötti szakasza.
Az időskor tehát a szótár szerint szépítő kifejezés, de egyeseknek nem volt elég „szép”, és erre kezdték el alkalmazni a szépkort, leginkább szépkorú alakban. Az eufemizálás (szépítés, enyhítés) célja, hogy ne bántsuk, sértsük meg a másikat. Ezek szerint ma az időskorú kifejezésről egyesek azt gondolják, hogy bántó, ezzel szemben a szépkorút kedvesnek érzik. Így múlik el a világ dicsősége – egyes szavak, kifejezések fölött.
A finomkodás jegyében kiszorult az öreg és a vén, a matuzsálemit és az élemedettet talán soha nem is használta a köznyelv. A metonimikus hajlott korú egyenesen irodalmi. Helyükbe lépett a szépkorú és egyes helyeken a szenior, amelyek kicsit erőltetettnek tűnnek, utóbbi egyenesen magyartalan. Nekem azért sem tűnik ügyes választásnak a szépkorú, mert ami szép, az magában foglalja az ellentétét is, esetünkben azt, hogy csúnya. Ha van szépkor, akkor elvben lennie kell csúnyakornak is. Beugrik Nagy Bandó András aranymondása: „Három szép gyerekem van… és két csúnya…”
