A mai napig a rendszerváltás krónikájának számít az 1987-ben indult Szomszédok tévésorozat. Sokan nemcsak a privatizáció, a gazdasági változások vagy a drogkérdés 90-es évekbeli nosztalgiájáért nézik újra, hanem összehasonlítási alapként: hogyan ne nézzen ki ma egy felújított panellakás. A rácsos kád, a rikító műanyag konyhabútor és az olcsó, elgörbülő gardróbajtók a panel-tömegtermelés megtestesítői.
Közel nyolcszázezer otthon jött létre a 70-es, 80-as években, miután 1959-ben szovjet mintára Dunaújvárosban megépült az első panelház.
Szerencsére az eredeti szovjet minta Magyarországon élhetőbb formában jelent meg, az orosz verzió belmagassága ugyanis mindössze 230 centiméter a hazai átlag 260-265 centihez képest.
A második világháború pusztításai, illetve a vas és acél országa célkitűzés miatt megnövekedett a városi lakosság, a magyar nagyvárosok a 70-es évekre komoly lakáshiánnyal küzdöttek. Budapesten az ostrom után az épületek mindössze 15 százaléka maradt ép, a régi polgári lakások felújítására, újjáépítésére pedig nem volt pénz.
A panelházak azonban gyorsan felépültek ötven-hatvan négyzetméteres saját konyhás és fürdőszobás lakásokkal, ami a régi építésű lakásokban nem volt általános. A körülbelül ötven évre tervezett épületekbe a tömeges igény miatt viszont olcsó anyagok kerültek, alumíniumvezetékek, hamar elfáradó műanyagok és gyorsan kopó szőnyegek. Szakvélemények szerint ha kicserélik a nyílászárókat, a vezetékeket, hőszigetelik a falakat, akkor kibírnak még ötven évet.
A betonszerkezetre épült panelekkel naponta akár két szintet is lehetett haladni, így egy hónap alatt felépíthető volt egy tízemeletes ház. A vizesblokkokat úgy alakították ki, hogy a konyha, a fürdő és a WC ugyanarra a falrészre kerüljön, amelyben az összes szükséges cső futott.
A fürdőszobát előregyártottan szállították a helyszínre, benne a káddal, mosdóval, és egyben emelték be a helyére, ahol csak rá kellett kötni a víz- és villanyhálózatra. Az elhelyezés ennek köszönhetően úgy alakult, hogy a konyha vagy a nappalival ellentétes pontjára esett a lakásnak, vagy a kettő között statikailag fontos tartófal épült. Mindkét kiszolgálóhelyiség cseppnyi méretet kapott, hogy a maradék tér több (fél)szobára osztva akár három-öt fős családnak is megoldást jelenthessen.