Az élet ára

Türkmenisztán fővárosa jelenleg a világ második legdrágább helyszíne. Az egekbe szöktek az árak.

Nincs olyan hét, hogy ne jelenne meg rangsor a világ legdrágább országairól, fővárosairól. Ez az irdatlan mennyiségű statisztikai adathalmaz sokakban kétséget ébreszt: mennyire hitelesek, milyen számításokon alapulnak a kimutatások? Gond, hogy gyakran csupán a helyi lakosok életvitelét, illetve a termékeket és szolgáltatásokat tartalmazó fogyasztói kosarat vizsgálják. Ebben viszont nincs olyan elem, mint például a lakbér, rezsi, netán az autóvásárlás költsége.

Ezúttal a helyzetet a külföldiek nézőpontjából is elemezték, ráadásul úgy, hogy a közgazdászok beszámították a 2008-as pénzügyi válság sokkhatását, mindezt vegyítve a geopolitikai helyzettel. Ennek köszönhetően alapos, szakmaiságon, pontosabban kétszáz összetevőn (például javakat és szolgáltatásokat érintő infláció, életvitel) alapuló rangsort publikált a Mercer amerikai tanácsadó vállalat, számos meglepetést tartogatva. Olyat, amelyre korábban nem is gondoltunk.

Kiderült, hogy Türkmenisztán fővárosába, Asgabatba tömött pénztárca nélkül el sem érdemes indulni, ugyanis jelenleg ez a világ második legdrágább helyszíne. A megélhetési költségek pár év alatt az egekbe szöktek – legalábbis a turisták, illetve az ott dolgozó külföldiek erről számoltak be. A helyiek is megerősítették, ám mindez nem a dübörgő gazdaságnak, hanem a korábbi pénzügyi válságnak köszönhető, amelyet egy évtizede nem sikerül kiheverni. Az élelmiszerhiányból adódó hiperinfláció az egekbe repítette az árakat, virágzik az összes termék feketepiaca, jelentősen befolyásolva az importot, így az árakat is. Egy közalkalmazott saját lakásról ne is álmodjon, egy ősrégi lakótelepi kétszobásért közel negyvenmillió forintnak megfelelő helyi valutát, türkmén manatot kérnek. Új építésű házat sem kapni kétszázmillió alatt, a munkanélküliség pedig folyamatosan nő.

Ezzel szemben a jólét miatt került Hongkong az első helyre, noha az ázsiai térségből elterjedt koronavírus bőven okozhat galibát, hiszen emelkedik a munkanélküliség, míg ezzel szemben – akár ennek hozadékaként – csökken a gazdasági teljesítmény. A vírus miatt több százezer külföldi dolgozót hazavezényeltek az elmúlt hónapokban a legnagyobb multinacionális elektronikai és egyéb ipari vállalatok.

Ezenkívül – betegségre való tekintet nélkül – folyamatosak a tüntetések a Kínai Népköztársasághoz tartozó, de brit gyarmati múltja folyományaként különleges státust élvező, a kínainál szabadabb politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésű Hongkongban. A geopolitikai nyomás óriási, a demonstráció eredetileg a különleges státus védelmében indult, majd kiteljesedett az általános választójog bevezetése érdekében. Elképzelhető, hogy az első helyet már nem sokáig birtokolja ez az éjjel-nappal nyüzsgő metropolisz, ahol továbbra is emelkednek a lakásárak. Százötvenmillió forintnak megfelelő hongkongi dollár alatt nem igazán találni belvárosi, egyszobás (!) garzont. Ezek után nem csoda, hogy sok millió helyinek csupán bádogból összetákolt, pár négyzetméteres hajlék jut, szemben a csillogó negyedekben lévő apartmanokkal, amelyeket félmilliárd forintnyi valuta alatt megszerezni sem lehet.

Így tengert lehet rekeszteni az üresen tátongó, szuperpanorámás apartmanokkal, házakkal. A kiküldetésben lévő külföldiek arról számoltak be, hogy a havi élelmiszer-bevásárlás sem úszható meg négyszázezer forint alatt. Igaz, a fizetésük is ehhez mérten magas.

Innentől a sorrend nagyjából a megszokott: ezüstérmes Tokió, Zürich, illetve Szingapúr, Sanghaj. Az elemzők mindebből azt szűrték le, hogy Európa nem annyira drága, mint ahogy a köztudatban elterjedt. Az egyetlen kivétel Svájc, ahonnan három város (Zürich, Bern és Genf) is felkerült a listára. Érdekesség, hogy Budapest a 170. helyen áll. Így már érthető, ha idejön egy kínai vagy egy japán munkavállaló vagy turista, miért vesz zsebből azonnal egy luxusautót. Ugyan a Mercer most publikálta tanulmányát, az adatfelvétel áprilisban, a vírus tetőzésének időszakában volt, így még nem tükrözi a járvány hatását. Ennek ellenére nem nehéz kitalálni, hogy mihez vezetnek a világon folyamatosan emelkedő élelmiszerárak: eljöhet az idő, hogy a drága metropoliszok pár hónapon belül még drágábbak lesznek.