Ezenkívül – betegségre való tekintet nélkül – folyamatosak a tüntetések a Kínai Népköztársasághoz tartozó, de brit gyarmati múltja folyományaként különleges státust élvező, a kínainál szabadabb politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésű Hongkongban. A geopolitikai nyomás óriási, a demonstráció eredetileg a különleges státus védelmében indult, majd kiteljesedett az általános választójog bevezetése érdekében. Elképzelhető, hogy az első helyet már nem sokáig birtokolja ez az éjjel-nappal nyüzsgő metropolisz, ahol továbbra is emelkednek a lakásárak. Százötvenmillió forintnak megfelelő hongkongi dollár alatt nem igazán találni belvárosi, egyszobás (!) garzont. Ezek után nem csoda, hogy sok millió helyinek csupán bádogból összetákolt, pár négyzetméteres hajlék jut, szemben a csillogó negyedekben lévő apartmanokkal, amelyeket félmilliárd forintnyi valuta alatt megszerezni sem lehet.
Így tengert lehet rekeszteni az üresen tátongó, szuperpanorámás apartmanokkal, házakkal. A kiküldetésben lévő külföldiek arról számoltak be, hogy a havi élelmiszer-bevásárlás sem úszható meg négyszázezer forint alatt. Igaz, a fizetésük is ehhez mérten magas.
Innentől a sorrend nagyjából a megszokott: ezüstérmes Tokió, Zürich, illetve Szingapúr, Sanghaj. Az elemzők mindebből azt szűrték le, hogy Európa nem annyira drága, mint ahogy a köztudatban elterjedt. Az egyetlen kivétel Svájc, ahonnan három város (Zürich, Bern és Genf) is felkerült a listára. Érdekesség, hogy Budapest a 170. helyen áll. Így már érthető, ha idejön egy kínai vagy egy japán munkavállaló vagy turista, miért vesz zsebből azonnal egy luxusautót. Ugyan a Mercer most publikálta tanulmányát, az adatfelvétel áprilisban, a vírus tetőzésének időszakában volt, így még nem tükrözi a járvány hatását. Ennek ellenére nem nehéz kitalálni, hogy mihez vezetnek a világon folyamatosan emelkedő élelmiszerárak: eljöhet az idő, hogy a drága metropoliszok pár hónapon belül még drágábbak lesznek.
