Becsapott nyelv

A legújabb japán csodakütyü szintetizátor segítségével mesterségesen állítja elő az öt alapízt.

Evés nélkül is érezhetők, sőt élvezhetők az ételek ízét a legújabb japán csodakütyü, a Norimaki szintetizátor segítségével, amely mesterségesen állítja elő az öt alapízt. A savanyúért a citromsav, a keserűért a magnézium-klorid, az édesért a glicerin felelős, míg a sósat a nátrium-klorid, az umamit pedig a nátrium-glutamát, azaz az ízfokozó tartalmazza. Ez utóbbi megosztó, az élelmiszergyártók gyakran trükköznek vele, ugyanis ennek köszönhető, hogy a természetessel ellentétben az ennivalót még zamatosabbnak érezzük. Mellékhatása az a mérhetetlen szomjúság, amelyet egy-egy bizonytalan eredetű ázsiai, főként kínai étel, illetve felvágottak, hústermékek, zacskós levesek elfogyasztása után tapasztalunk. Ebből látszik, hogy a Norimaki alkotói a legapróbb részletekre is figyeltek.

Működése egyszerű: a néhány centiméter hosszú henger öt darab elektrolittal feltöltött vékony csövet rejt, amelyeket az ízek hordozásáért felelős géllel töltöttek meg. A berendezést a nyelvhez kell érinteni, majd az elektromos impulzus hatására megindul a stimuláció, a szerkezet pedig összekeveri az aromákat a szájban. Mindehhez tartozik egy külső tápegység is, amely azonkívül, hogy energiaforrás, az aromákat fecskendezi.

A tokiói Meidzsi Egyetem tudósai nem a szenzációt keresik, hanem a kalóriabevitelt, illetve a sófogyasztást szeretnék csökkenteni, miután sokan keresik a megoldást arra, hogy az evés csupán az ízeket érzékelő szakaszban történjen, és az étel valójában el se jusson a gyomorig. Ez most megvalósult, hiszen becsapható a szervezet, és nem történik igazi szénhidrátpótlás – számolt be a kutatás vezetője a nemzetközi sajtónak. Mijasita Homei professzor elmondta, hogy a „rendes” evésnél a nyelven található receptorok segítségével érezzük az ízeket. Az édeset és a keserűt a hegyén, a savanyút az oldalán, a sóst az egész felületen. Erre rácáfoltak, hiszen a készülék segítségével sikerül becsapni a receptorokat, ugyanis a hengerrel elég csupán a nyelv közepét stimulálni. Az eredmény a tudósokat is meglepte, az ízek ott is ugyanúgy érezhetők.

A tesztelésre túlsúlyosokat, kényszeres evőket kértek, akik egyhangúlag arról számoltak be, hogy jól felismerhető ízeket állítottak elő, pontosabban kevertek ki. A kutatóknak ugyanis az aromákat vegyítve lehetőségük van a keserű gumicukor ízétől a rámen levesen át a halas szendvics illúziójáig bármilyen „ételt” megalkotni. Ezért hívják a csodamasinát szintetizátornak, amely pár alaphangból, pontosabban az öt alapízből százezernyi másikat képes előállítani, amelyet egy memóriakártya megjegyez. Ehhez csupán az elektromos impulzus erősségét és az aromaarányokat kell változtatni.

Mijasita professzor mindezt a szusi receptjén keresztül szemléltette: a tesztelő nyelvére leheletnyi algaaromát cseppentett, majd erősebbre állította a sós, illetve a savanyú ízeket. A kísérleti alany nyelve nagyobb elektromos impulzust kapott, így nem érzett különbséget a valódi, illetve a mesterséges produktum között.

Mindez további kérdéseket vet fel. Nem tagadják a szakemberek sem, hogy amennyiben sikerül széles körben elterjeszteni az ízszintetizátort, a valódi evés élménye sosem lesz ezzel pótolható. Több az egészségügyi haszna, mint a szórakoztató, noha azt tervezik, hogy a jelenleginél jóval kisebb méretben forgalmazzák majd. Így könnyedén elférhet a zsebben, akár egy mobil. Csupán arra kell majd figyelni, hogy az, aki sós ízre vágyik, nehogy összekeverje a kettőt, és a telefonját nyalja meg.