A konyhakerthez vashordóban gyűjtöm az esővizet. Már félig kimertem a hordót, amikor a fenéken két különös kontúr mutatkozott. A termetes türkiz gyíkok a hordófalon próbáltak leereszkedni egy kis iszogatásra. Az iharosi fő pancser viszont egy mókus lett, aki a szénatároló bádogtetején harcolt nagy lármát csapva egy zsákmányolt dióval. Amikor észrevett, a csúszós tető szélén kipörgő lábakkal próbált menekülni, mint a gyorsulási versenyeken a füstölgő gumikkal rajtolók, de megcsúszott, és zuhanni kezdett az ötméteres magasságból. Három szaltóval ért földet, pontosan négy lábra. Buta pofával meredt rám, aztán villámgyorsan eltűnt a szomszédos akácosban. Nem is sántított.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!