Temesi Ferenc Egy új-zélandi író emlékirataiból című elbeszélésében egy fiatalember így foglalja össze a magyar megosztottságot: „Ez önmagunk gettósítása. Ha az egyik szövetséghez tartozol, nem állhatsz szóba a másikhoz tartozóval […] Akadémellyák, kamrákok, szövetkeztek. Akinek előbb jut eszébe megalakítani, azt fejezi ki vele, hogy mindenki, aki velünk van, az olyan magasan áll, mint mi. A többi ők. Valakit ki kell zárnunk a körből, különben nem lesz semmink. […] Akadómókusnak, kamratagnak, szövetkezetinek lenni e nélkül mit sem ér. […] Azért kell mindig lenéznünk valakit, hogy hihessük, mi vittük valamire a boldogtalanság művészetében.” Karácsony Sándor a véleménykettősségben pozitívumot is lát: tanuljunk meg a másik emberre nézve élni.
Az ellentétek valamiféle kiegyenlítését szolgálnák bizonyos gesztusok. Szulejmán-szobor Szigetváron, Hentzi-emlékmű Budán, osztrák katonák síremléke Isaszegen, szovjet katonai emlékmű, Haynau mint Pest-Buda díszpolgára… Egy történész fanyar humorral ezt tette hozzá: „Esetleg kapjon szobrot a Damjanich utcában.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!