Az érzékeny Sátán

Jézus alakja messze túlmutat a festményeken és szobrokon.

Minden azzal az első lépéssel kezdődik, amelyet újabbak és talán fontosabbak, nagyobbak követnek, de azok már nem annyira látványosak, hiszen azok már a folyamat részei, s nem tűnnek fel a megfigyelőnek. Az első a fontos. Mint egykor Neil Armstrongnak, aki a Holdon tette meg azt a lépést, és erre nagyon alaposan odafigyelt a NASA, illetve az Egyesült Államok is, hogy az emberek eszébe vésse, milyen őrületesen nagy távlatok nyílnak meg az emberiség előtt. Aztán azok a távlatok eltűntek, legalábbis az űrkutatásban feltétlenül, azóta is ott toporgunk, ahol Armstrongék abbahagyták, csak egy kicsit kevésbé költünk erre a pokoli drága, de látványos kutatási területre. Persze a hidegháborút megnyerték az amerikaiak, azaz ha nem is ott, a Holdon és az űrben folytatódtak a lépések, a Földön mindenképp, és abban Washington nyert.

Mielőtt az Apollo–11 fedélzetén a három hős (pontosabban szegény Michael Collins soha nem járt az állandó kísérőnkön, nem is lett olyan híres, mint Armstrong vagy Buzz Aldrin) leszállt volna a Holdra, az Apollo–8 három asztronautája 1968. december 24-én a Teremtés könyvének elejét olvasta fel karácsonyi üzenetként. A valóban megható, jellegzetesen sistergős és zörejes felvétel elkészítése természetesen nem amolyan gerillaakció volt az űrhajósok részéről, erre áldását adta a kutatási program vezetése és feltehetően a Fehér Ház is. Mert ezt az üzenetet akarták önmagukról kifelé sugározni, amolyan kicsi bocsánatkérésként, amiért közben Vietnamban pusztítanak. Az első lépés azonban nem ez volt. Madalyn Murray O’Hair, az Amerikai Ateisták szervezetének alapítója tette azt meg, amikor beperelte az Egyesült Államokat, mondván az Ószövetség felolvasása nem képviseli az ő nézeteit, és a szabad vallásgyakorláshoz – vagy annak megtagadásához – való jogát sérti, hogy Bill Anders azt mondja, kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Az aktivista egész életében azért küzdött, hogy az egyházat és az államhatalmat szétválasszák, s tagadta azokat az értékeket, amelyeket magáénak tudott az Egyesült Államok. A pert nem nyerte meg, de a folyamat elindult.

Egy hatalmas ugrással, amelyet Armstrong is megjósolt, 2020-ban Mississippi állam hivatalosan átalakította a zászlaját. Az indexből levette a Konföderáció jól ismert andráskeresztjét a csillagokkal, mert az a rabszolgatartásra emlékeztet, és azon törik a fejüket a helyi honatyák, miként lehetne átalakítani a lobogót. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg a jelenlegi helyzetben. A zászló ugyanis azt képviseli, amit mindannyian hiszünk és vallunk. Nagyon általánosnak kell lennie, de valamit mégiscsak oda kell tenni. Az amerikai államok zászlói esetében nincsenek heraldikus hagyományok, de még így is szörnyű nehéz mindenkinek megfelelni és senkit se sérteni. Arizona állam lobogóján egy rézszínű, ötágú csillag látható, jelképezve az államban folyó rézbányászatot. Felette 13, váltakozóan vörös és arany napsugár látható, emlékeztetve az első 13 amerikai kolóniára, amelyekből az Egyesült Államok alakult ki, ahogy ugyanezek a színek díszítették Francisco Coronado expedícióját, amikor Cibola arany­városait kereste a térségben 1540-ben. A lobogó alsó felén kék mező látható, ugyanaz a kék árnyalat, amely az Egyesült Államok zászlaján is látható, s amely a szabadságkék nevet kapta. Összegezve Arizona ezzel a zászlóval képviseli az Egyesült Államokat, a szabadságot, a rézbányászatot, valamint az aranyvárosok iránti kutatás emlékét. Mississippinek pedig úgy kell most átalakítania a lobogót, hogy senkit se sértsen meg, márpedig mindenki árgus szemekkel figyeli, hol tudna megsértődni.

A leggyorsabbak a sátánisták voltak. A Sátáni Templom nevű szervezet – amely nem összetévesztendő a Sátán Egyháza nevű csoportosulással – azonnal szólt, hogy ne merjék kiírni a lobogóra, hogy Istenben bízunk (In God we trust), mert az őket borzasztóan sértené. Olyannyira, hogy azonnal perre mennének, ezt pedig senki se akarja. A Sátáni Templom egy teljesen legális, meglehetősen aktív, vallásinak álcázott civil szervezet, amely eredetileg azért jött létre, mert az egyházakra kedvezőbb adószabályok vonatkoznak. Nem hisznek a Sátánban mint létező entitásban, hanem tagadják Isten létét és mindazt, amit az istenhit jelent, s azon küzdenek, hogy kifigurázzák, nevetségessé tegyék a keresztény alapértékeket. Ebben természetesen roppant jó szövetségesei az ateistáknak és az összes, humanistaként bejegyzett szervezetnek. Ez a szervezet minden alkalmat megragad, hogy sokkolja a közvéleményt, hiszen arra nem számíthatnak, hogy nagyobb tömegek fogják követni őket, de a társadalom furcsái között mindig lesz egy olyan réteg, amely a bizarrt tartja vonzónak. Így ez a szervezet olyan szeánszot is tartott, amikor egy elhunyt asszony sírja felett hókuszpókuszoltak, elvben azzal a céllal, hogy megváltoztassák a nő szexuális orientációját. Ez a valóban nemcsak undorító, de törvénybe is ütköző eset éppen Mississippiben történt, a szervezet vezetőjét ki is tiltották az államból, amely most nem rakhatja fel az Istenben való bizodalom ősi mondatát zászlajára.

A Sátán Egyháza utálja a fiatalabb Sátáni Templom nevű brigádot, igaz, ők se hisznek a Sátánban, csak ők a régebbi csoport, és kevesebb bolha lakik jól egyazon kutya bundájában, és a fiatalabb szervezet sokkal aktívabb. Így aztán a templomosok tudtak gyerekeknek sátáni imadélután-sorozatot szervezni, s ők kalapoztak össze elég pénzt, hogy felállíthassák Bapho­met kecskefejű-pentagramos szobrát, mivel Oklahomában a kormányzó emlékművet állított a tízparancsolat tiszteletére. A bíróság végül úgy döntött, se egyik, se másik emlékmű ne maradjon, így a súlyosan blaszfémikus alkotás átköltözött Arkansasba, hogy ott akadályozza meg a helyi tízparancsolat-emlékhely létrehozását. Miután Baphomet nem állítható fel, a bíróság helyt adott a sátánisták keresetének, pontosabban nemcsak nekik, hanem az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniójának, amely egy civil ernyőszervezet, és őket is sérti, hogy a tízparancsolatra emlékeztetnek az arkansasi Little Rock állami központjában. A keresetben helyet kapott a Felszabadulás a Vallástól Alapítvány, az Amerikai Humanista Szövetség és az Arkansasi Szabadgondolkodók Társasága is. Baphomet szobra pedig jelenleg a massachusettsi Salemben, egy múzeumban várakozik, minthogy művészet, az ülő, kecskefejű alakra két kisgyerek néz fel vallásos-rajongó hódolattal.

Mindez a szabadságjogok képviseletében történik az Egyesült Államokban napjainkban. Az a kezdeti lépés a torzulás felé valószínűleg nem O’Hair pere volt, sokkal régebben kezdődött, de ma már itt tart a jogokkal való visszaélés. Mert ma már halad a gépezet, nemcsak egy-két siheder kiabál az utcán, hanem tőkeerős és nagyon profi szervezetek sajtolják ki a pénzt az arra alkalmas zsákokból, hogy azon hatalmat vásároljanak maguknak, nyilván a kisemberek és az elesettek nevében. Mindig lesz olyan szimbólum, amely sértő, nem is kell olyan nagy találékonyság hozzá. A csillag is sért, a sáv is sért, a mező és a tenger, pláne a kereszt. Ezek mindig újabb és újabb perek lehetőségei, amelyek vaskos összegeket jelentenek megfelelő számlákon.

A legsértőbb persze Krisztus. Őt azzal a felkiáltással távolítanák el mindenhonnan, hogy fehér férfiként ábrázolják, márpedig ez 2020-ban bizonyos körökben maga a rasszizmus. Pedig Jézus alakja messze túlmutat a festményeken és szobrokon. Jézus olyan, mint az, aki nézi, ő az Emberfia, ő mindannyiunkhoz hasonlatos. A fehér kultúrkörben egy idealizált, jóságos arcú fehér ember, Afrikában fekete bőrű alak, Ázsiában pedig az ott lakók tükörképe. Nem lényeges, milyen színű a bőre, képzeld oda magadat, Krisztus pontosan olyan, időtlen, kortalan, az egyén személyes döntése és érzelmei által megjeleníthető alak. Pontosan ezért olyan fontos megőrizni Krisztust.