A mácsik eredetileg mákcsík, a magyar nyelv rugalmassága folytán fordítottja is előfordul: csíkmák.
Pompás népi tésztaételeinket egyesek idegenekkel kívánják felváltani. Hogy a derelye – Itáliából érkezve – valójában ravioli. A szlávoknál pirog, a németeknél Maultaschen (német-jiddis: Montasch – mákos táska), az araboknál sisbarak. Van, aki azt állítja: a nudli valójában gnocchi, csak az ducibb és sós.
A barátfüle és a derelye alapesetben ugyanaz, persze tájanként másként készítik és másként is nevezik. Úgy tartják, hogy a derelye igazi demokratikus étel, mindenki úgy készíti és úgy nevezi, ahogy akarja. Aki szeret főzni, az egyetért ezzel. A főzés – demokratikus. Aki csak fogyasztani akarja, annak dödöllefesztiválra Nagykanizsára, a dödölle fővárosába, barátfüle-fesztiválra pedig Fülére kell mennie.
Tésztamustránk nem ért véget. Ott van például a daramorzsa vagy császármorzsa, az Osztrák–Magyar Monarchia országainak kedvelt eledele. A szó a német Kaiserschmarrn tükörfordítása. Nyugat-Magyarországon smarniként, dara- vagy grízsmarniként kérjék. Más néven porozinkó – hogy lefedjük a Monarchia több népét, nyelvét.
Miközben keresgélem a császármorzsa- és nudlirecepteket, ezzel biztatnak: Szórjátok meg porcukorral, és nudlizzatok egy jót!
