A koronavírusnak köszönhetően számos ország maszkviselési kötelezettséget jelentett be. Nyugat-európai és észak-amerikai muszlim hölgyek erre felteszik a kérdést: mi különbség van a nikáb és a maszk között, hiszen mindkettő az arc szem alá eső részét takarja?
Tizenhatodik évadánál tart Amerika legrégebben futó kórházsorozata, A Grace klinika. Sebész szereplői a jelenetek nagy részében teljes orvosi felszerelésben műtenek, így sebészmaszkot is hordanak. Mivel a dráma nemcsak a műtőasztalon, hanem a szereplők magánéletében is folyik, ezért a műtétek közben mélyenszántó, vicces vagy komoly megbeszéléseket folytatnak, amelyek során a színészek csak szemükkel fejezhetnek ki érzelmeket. A hasonló sorozatok évek óta hivatkozási alapot jelentenek a jogvédőknek és az ügyvédeknek, akik muszlim nők csoportjait képviselik az arc eltakarását célzó iszlám fejkendőket tiltó különböző államok bíróságai előtt. A tévesen burkatilalomnak hívott szabályozás legutóbb Hollandiában lépett életbe, de 2011 óta Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Dániában, Franciaországban és Németország bizonyos tartományaiban is hoztak hasonló döntéseket. A szabályozás indoka az integráció szokott lenni, hogy a fejkendők és az egyéb vallási jelképek megakadályozzák az európai integrációt, a hivatalos helyeken hordott burka és a csador tiltása pedig annak köszönhető, hogy az európai terrorhullám alatt többször ezekben a bő szabású leplekben rejtettek el terroristák fegyvereket. A muszlim nők is elismerik, hogy a modern arcfelismerő technológiákat befolyásolja az arc eltakarása, mégis szabad vallásgyakorlásuk megsértéseként tekintenek a kendőhasználat tiltására.
Franciaországban Nicolas Sarkozy elnöksége idején került először szóba a probléma, 2004 óta tilos bármely vallási jelkép viselése az általános és középiskolákban. A francia szellem része, hogy az állam kizárólag szekulárisan közelít minden polgárához (ezért is tiltakozott Franciaország az ellen, hogy a keresztény gyökerekre is hivatkozzon az európai alkotmány), így a nagyobb méretű kereszt, a kipa és fejkendő is tilos. 2008-ban jelentette ki az ország legfontosabb diszkriminációellenes szervezete (HALDE), hogy a burka a „női alávetettség” szimbóluma. Korábban hasonlóan fogalmazott a neves haditudósító, Christina Lamb is, aki afganisztáni emlékeit írta meg A herati varrókörökben. Szerinte a burkát azért kényszerítették a tálibok a nőkre, mivel azok „nőellenes darabok”. Ezeken egy rácsos háló biztosítja a szemek előtt a kilátást, egyébként teljesen takarják a test minden részét. A szintén arcot takaró, de szemet szabadon hagyó nikáb az évek során szintén a muszlim nők elnyomásának jelképévé vált, köszönhetően többek között a divatdiktátor jordán királyné, Ranija kijelentésének, aki szerint semmi gond a hagyományos muszlim viselettel, ha azt a nő maga választja, mert úgy érzi, hitét így tudja a leginkább gyakorolni. A probléma azonban, hogy 14 éves korban, mikor a lányok elkezdenek hidzsábot (hajat és nyakat takaró kendő), sajlát (négyszögletű kendő, amelyet lazán terítenek a fejre és vállra), nikábot, csadort vagy burkát hordani, azt nem saját, hanem apjuk döntéséből teszik, később pedig esetleg a férjük miatt.