Szentbeszédek a követségen

A szövegeket nem nagy filológiai apparátussal jelentették meg, de erre aligha lenne szükség.

Nem különösebben meglepő, ha egy XX. századi főpapi életút alaposan dokumentált. Az viszont szokatlan, hogy a magyar katolikus egyház sokat szenvedett prímásáról – és prímásától –, Mindszenty József bíborosról negyvenöt évvel a halála után még mindig jelentős számban kerülnek elő ismeretlen dokumentumok. Ennek oka nem a főpap rejtőzködő élete, hanem a létező államszocialista rendszer embertelen üldöztetései és a főpásztor részben saját akaratán kívül betöltött diplomáciai-közéleti szerepe. Úgy látszik, a Mindszenty-kutatóknak még bőven lesz munkájuk azután is, hogy Mészáros István hiánypótló köteteit követően 2015-ben Balogh­ Margit alapos kétkötetes monográfiát jelentetett meg az utolsó hercegprímásról; 2019-ben pedig Deák András Miklós, Somor­jai Ádám és Zinner Tibor kiadásában megismerhettük az amerikai diplomaták 1957 és 1970 között készített jelentéseit a bíborosról.

Mindszenty amerikai nagykövetségen eltöltött tizenöt évének azonban létezik másik érdekes dokumentumcsoportja is. A főpap mindenekelőtt lelkipásztor volt, és bár ebben a minőségében nagyon korlátozottan tudott tevékenykedni – papi életének alig több mint a felében végezhetett tilalmak nélküli lelkipásztori tevékenységet –, 1956. november 4-e és 1971. szeptember 28-a között csaknem mindennap misézett, vasár- és ünnepnapokon prédikált. Csak éppen nagyon kevés embernek engedélyezték a követség vezetői, hogy részt vegyen a bíboros nappalijában felállított házi oltárnál bemutatott szentmisén. 1959-ben huszonhat diplomatának és négy helyi alkalmazottnak volt állandó engedélye erre; még a diplomaták családtagjainak sem. Rajtuk kívül Mindszenty édesanyja és nővérei lehettek jelen, akik karácsonykor és húsvétkor több napot is a nagykövetségen tartózkodhattak.

A bíboros a Szabadság téri épületben kezdett angolul tanulni, a szentbeszédeket eleinte magyarul vetette papírra, majd angolra fordította, végül egy magyarul is tudó követségi alkalmazottal javíttatta a szöveget. A vázlatokat azonban nem felolvasta, hanem megtanulta, és papír nélkül beszélt. Később rögtön angolul vetette papírra gondolatait, és végül már segítségre sem volt szüksége ahhoz, hogy nyelvileg elfogadható módon prédikáljon. Igaz, a visszaemlékezések szerint kiejtése mindvégig elárulta, hogy már hatvan év fölött és bizonyos értelemben külső kényszer hatására kezdett angolul tanulni.

A most megjelent kötet a követségen eltöltött első négy esztendő igehirdetéseit tartalmazza. A szövegeket nem nagy filológiai apparátussal jelentették meg, de erre aligha lenne szükség. Az angol vázlatokat magyar fordításban tanulmányozhatják az olvasók, és a szentbeszédek előtt kiváló bevezető tanulmány világítja meg a keletkezés körülményeit.

A bíboros meghurcolása után az első róla szóló, rá vonatkozó, írásait tartalmazó nem lejárató célú munkák csak 1989-től jelenhettek meg Magyarországon.

Az egyik ilyen korai, 1989-ben napvilágot látott kis könyvecske címe ez volt: Holtában is beszél. Valóban. És ráadásul még mindig új meg új dolgokat mond.

(Igehirdetésem. Mindszenty József bíboros szentbeszédei az amerikai követségen 1957–1961. Szerk., bevezető tanulmány: Fejérdy András. Magyarországi Mindszenty Alapítvány, Budapest, 2020, 448 oldal. Ára: 4500 forint)