Nem különösebben meglepő, ha egy XX. századi főpapi életút alaposan dokumentált. Az viszont szokatlan, hogy a magyar katolikus egyház sokat szenvedett prímásáról – és prímásától –, Mindszenty József bíborosról negyvenöt évvel a halála után még mindig jelentős számban kerülnek elő ismeretlen dokumentumok. Ennek oka nem a főpap rejtőzködő élete, hanem a létező államszocialista rendszer embertelen üldöztetései és a főpásztor részben saját akaratán kívül betöltött diplomáciai-közéleti szerepe. Úgy látszik, a Mindszenty-kutatóknak még bőven lesz munkájuk azután is, hogy Mészáros István hiánypótló köteteit követően 2015-ben Balogh Margit alapos kétkötetes monográfiát jelentetett meg az utolsó hercegprímásról; 2019-ben pedig Deák András Miklós, Somorjai Ádám és Zinner Tibor kiadásában megismerhettük az amerikai diplomaták 1957 és 1970 között készített jelentéseit a bíborosról.
Mindszenty amerikai nagykövetségen eltöltött tizenöt évének azonban létezik másik érdekes dokumentumcsoportja is. A főpap mindenekelőtt lelkipásztor volt, és bár ebben a minőségében nagyon korlátozottan tudott tevékenykedni – papi életének alig több mint a felében végezhetett tilalmak nélküli lelkipásztori tevékenységet –, 1956. november 4-e és 1971. szeptember 28-a között csaknem mindennap misézett, vasár- és ünnepnapokon prédikált. Csak éppen nagyon kevés embernek engedélyezték a követség vezetői, hogy részt vegyen a bíboros nappalijában felállított házi oltárnál bemutatott szentmisén. 1959-ben huszonhat diplomatának és négy helyi alkalmazottnak volt állandó engedélye erre; még a diplomaták családtagjainak sem. Rajtuk kívül Mindszenty édesanyja és nővérei lehettek jelen, akik karácsonykor és húsvétkor több napot is a nagykövetségen tartózkodhattak.
A bíboros a Szabadság téri épületben kezdett angolul tanulni, a szentbeszédeket eleinte magyarul vetette papírra, majd angolra fordította, végül egy magyarul is tudó követségi alkalmazottal javíttatta a szöveget. A vázlatokat azonban nem felolvasta, hanem megtanulta, és papír nélkül beszélt. Később rögtön angolul vetette papírra gondolatait, és végül már segítségre sem volt szüksége ahhoz, hogy nyelvileg elfogadható módon prédikáljon. Igaz, a visszaemlékezések szerint kiejtése mindvégig elárulta, hogy már hatvan év fölött és bizonyos értelemben külső kényszer hatására kezdett angolul tanulni.
