Elkezdődik a népbiztosok pere 1920. július 5-én. A Pesti Hírlap így ír két nappal később: „Koronkint divat Budapestet s a főváros polgárságát szidni. Némelyek nemzetietlenséggel vádolják, mások a proletárdiktatúráért is vádolják a polgárságot: Haubrich népbiztos gyávasággal vádolja, hogy miért engedelmeskedett a proletárdiktatúrának, s még ő tesz szemrehányást a tisztviselői karnak, hogy miért hajtották végre a rendeleteit? Stocker elnök rögtön letorkolta a védekezésből vádoló vádlottat, s megmagyarázta, hogy azért engedelmeskedett mindenki a rémuralomnak, mert nem akart a titkos kamrákban elvérezni. […] Budapest polgárságát előbb lefegyverezték, aztán a karhatalmat és rendőrséget a destruktív elemek kezére játszották, tehát a teljesen fegyvertelen és védtelen polgárságot igazságtalanság gyávasággal vádolni, hogy puszta kézzel nem támadta meg a rémuralom fegyveres erőit. […] Budapest lakossága egy-két ezer jöttment leszámításával mindig őre volt, s híve ma is a nemzeti szellemnek, a magyar becsületnek, s a társadalmi rendnek. […] Szenvedett a vidék is sokat a rémuralom alatt, de elenyésző az egész ország kára ahhoz képest, amit a főváros lakossága szenvedett. Tiltakozni kell tehát az ellen a cinizmus ellen, hogy még a vádlottak padjáról is merjék vádolni ezt a polgárságot azért a proletárdiktatúráért, aminek csak áldozata.”
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.