Úgy tűnik tehát, hogy a Széll Kálmán tér folyamatosan fejlődik, alakul… De vajon van-e esélye egy forgalmi csomópontnak, egy elhordott dombnak, egy téglavető helyének városi térré alakulni? A helyeknek múltjuk, történetük van, és ritka az olyan, amelyik elfeledné múltját. Így van ez esetünkben is: nem tud szabadulni túl nagy és túlságosan forgalmi jellegétől, gödörszerűsége pedig még inkább fokozza kellemetlen érzéseinket. Talán sosem lesz belőle jó tér, de nem is kell, el kell fogadnunk, hogy ez átszállóhely, a teret az eredeti helyén, a Széna téren kell keresnünk és létrehoznunk, ahol a térnek városias méretei, térfalai vannak, bár mára már hiányosak. A Széll Kálmán tér sem méreteiben, sem az alakja miatt nem alkalmas erre. Arányai (térfalak magassága és szélessége) túlságosan nyitott területet mutatnak, alakja pedig torz háromszög, amelynek két sarka is felnyílik, így a térhatárok nem érzékelhetők. Egy jó tér aktív, azaz élő térfalakkal, üzletekkel, kávézókkal van tele. Itt sajnos a háromszög sík oldalán a forgalom öli meg az életet, a másik két oldalt pedig a domb üressége határozza meg. Ezt javítja majd a városmajori kapcsolat, hisz az egyik domboldal így alul részben beépül, funkciót kap. A megnyitás azonban az átjáróházjelleget is fokozza. Az új kapcsolat előnye, hogy ha merünk végre nagyot álmodni, és sikerül az Ördög-árok vonalát (Városmajor–Vérmező–Tabán) igazi gyalogos-kerékpáros zöldfolyosóvá alakítani, az alagút ehhez jól kapcsolja majd a Széll Kálmán teret. Míg a „Moszkva” házakkal körbeölelt átszállóhely marad, a városmajori zöld kellemes sétáló-, sportolótengellyé formálódik. A Margit körút a Széna térrel, a Mechwart ligettel és a Kacsa utca–Varsányi Irén utca tengellyel igazi pezsgő belvárossá alakul.