Metállila címert látunk a lemezborítón a végtelen kozmosz csillagködei előtt, teljesen komolyan vehető formavilággal, stilizált állatalakokkal. Csak az oroszlán kezében van dobverő, a sas előtt meg szintetizátor. Középen Apolló hárfája, alul korona, amelyből ikernyakú gitár és basszusgitár mered a centrum felé. Ez a zenekar nem tréfál – gondolja az egyszeri szemlélő. A műfaj rajongói persze tudják, hogy a Sons of Apollo egy hard rock-progresszív metál szupergrup, tagjai Mike Portnoy dobos-dalszerző és Derek Sherinian billentyűs a Dream Theaterből, Ron Thal gitáros a Guns N’ Rosesból, Billy Sheehan basszusgitáros (valódi mester, új játéktechnikákat fejlesztett, hangszert is tervezett) a Mr. Bigből és Jeff Scott Soto énekes, aki rengeteg együttesben és műfajban megfordult már.
Egyikük sem tucatfigura, aki csak egy gyors benyomást szeretne róluk, nézze meg szimfonikusokkal támogatott Pink Floyd-földolgozásuk koncertfelvételét.
Nem csupán Dream Theater-utánérzésről van szó, ez már a bemutatkozó, 2017-es Psychotic Symphonyból kiderült. Az idei MMXX is erősen indul, a Goodbye Divinity kellően kemény, teátrális, technikás, ám az előadás nem megy át pozőrködésbe, a virtuozitás sem lesz öncélú, pedig azok a bizonyos ikernyakú gitárok sem a látványért vannak. Minden művészeti ágból a zenész ápolja a legerotikusabb viszonyt munkaeszközével – ilyen értelemben ikernyakú gitáron játszani olyan, mint… a folytatást olvasóink fantáziájára bízom.
Dalt mindig nehezebb szépen befejezni, mint elkezdeni. A Goodbye Divinitynek olyan gyönyörű, gazdag, kiúszó űrszintivel lecsengetett fináléja van, hogy a tekintélyes, hét és fél perces szám utolsó percét többször is révülten hallgatom újra.
A második, Wither to Black, mondhatni, klasszikus blues-rock standardra épül, főtémája lehetne akár a Led Zeppelin Black Dogja felgyorsítva és visszafelé. De amit aztán a témából kiépítenek a drámai hangulatú refrénekkel, majd valami lézerágyús űrcsatát idéző billentyű-, majd gitárszólóval, jóval árnyalatgazdagabb dalt ad egy kis „békebeli” rock and rollnál. Itt is van különlegesség a végén, Soto öt rövid sikolya: az egyik legösztönibb emberi gesztussal zárja az elektromos hangorgiát.
