Madam Salon – a sanghaji nemzetközi kulturális élet vezetője

Az 1890-es évek elején Amerikába kivándorolt magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot az USA-ban, a kínai és amerikai forrásokban, többek között későbbi férje könyvében is mindig kiemelik, hogy magyar nő volt, amiből arra következtethetünk, hogy vállalta származását.

Horváth Levente

volt sanghaji főkonzul

Kína-kutatóként a „Középső Bi­rodalom”-tól rettegő sajtótól kicsit eltávolodva a modern kori kínai irodalom olvasásával próbáltam nyugalmat találni a napokban. 12 évi sanghaji tartózkodásom okán rengeteg, a várossal kapcsolatos történelmi és irodalmi könyvem van, így került kezem ügyébe Sao Hszün-mej (1906–1968) helyi költő és író egyik műve. Felütve az összegyűjtött munkáit bemutató, 2012-ben kínaiul megjelent Egy ember beszélgetése című könyvét a Madam Salon fejezetet kezdtem el olvasni, ahol rögtön megakadt a szemem négy kínai karakteren: magyar személy. Ahogy olvastam tovább, egyre izgalmasabbá vált ennek a számunkra ismeretlen „magyar személynek” a kiléte, aki – a könyv leírása szerint – a sanghaji nemzetközi kulturális élet vezetője volt, Bernadine (más forrásokban Bernardine) Szold. A fejezet elolvasását követően további kutatásba kezdtem, amelynek köszönhetően hihetetlen életút kerekedett ki, melyről Magyarországon semmi információt nem találunk.

Bernadine Szold (1896–1982) az 1890-es évek elején Amerikába kivándorolt magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot az USA-ban, a kínai és amerikai forrásokban, többek között későbbi férje könyvében is mindig kiemelik, hogy magyar nő volt, amiből arra következtethetünk, hogy vállalta származását.

Bernadine nagyvilági életet élt, New Yorkban és Párizsban a művészeti világban mozgott. 1929-ben barátnőjével világ körüli útra ment, így jutott el először Sanghajba, ahol két hetet töltött. Kirándulása során megismerkedett Chester Fritz amerikai kereskedővel, Sanghaj egyik leggazdagabb üzletemberével. Fritz és Bernadine­ között szerelem volt első látásra, 1929. június 18-án Kínában összeházasodtak, és megkezdték izgalmas házaséletüket Sanghajban.

Bernadine imádta a művészetet, gazdag üzletember férje révén gyorsan bekerült a sanghaji elit pezsgő forgatagába. A harmincas évek elején a házaspár beköltözött a francia koncesszió villanegyedében, a Fuxing West Road 62. szám alatt található spanyol stílusú házba, amely rövidesen Sanghaj kulturális központjává vált, elnyerte az első számú szalon címet, és Bernadine-t a későbbiekben már „Madam Salon”-ként emlegették.

A családi ház ma Heng-Fu Historic and Cultural Areas kiállítótermeként működik. A Fritz-villa szépségével talán nem úgy tűnik ki Sanghajban, mint a Hugyecz László vagy Gonda Károly magyar építészek által tervezett sanghaji épületek, de a ház falai közötti emlékek és történetek a magyar vonatkozás miatt ugyanolyan izgalmasak.

Bernadine nemcsak a külföldieket, hanem a helyi neves kínaiakat is meghívta rendezvényeire, ezzel létrehozta Sanghajban az első fúziós, interkulturális szalont, és útjára indította a szalondiplomáciát. Vendégei voltak a híres Song lányok, Kína legbefolyásosabb testvérei, mindkettő a Kínai Köztársaság első számú vezetőinek felesége, továbbá Csang Hszüe-liang, aki Mandzsúria ura volt, valamint Sir Victor Sassoon, Sanghaj egyik leggazdagabb üzletembere, a város playboya. De Bernadine-nál vendégeskedtek a nyugati világ hírességei is, akik Sanghajba látogattak, mint például a Nobel-díjas író, George Bernard Shaw, Charlie Chaplin színész, Miguel Covarrubias mexikói festőművész, akik naplójukban, feljegyzéseikben mind megemlítették Bernadine­ Szold-Fritzet. A magyar asszony a kínai értelmiségiekkel is szoros kapcsolatot ápolt, ugyanis ő volt a kínai PEN Club külföldi tanácstagja, emellett a The China Critic és a China Weekly Review újságokban is fontos szerepet vállalt. Jól ismerte a korabeli neves kínai írókat, filozófusokat és művészeket, mint például Lin Yutangot, a Mi, kínaiak című könyv íróját.

ernadine szalonjában sokszor megfordult Mej Lanfang, a pekingi opera királya, Anna May Wong kínai származású amerikai színésznő és a nemzetközileg is híres-neves önjelölt magyar titkos ügynök-politikus Trebitsch Ignác is, aki Sanghajban már buddhista szerzetesként tevékenykedett.

Bernadine szervezésében megalakult a sanghaji International Art Theatre, amely a város egyik legfontosabb kulturális központjává vált, többek között itt mutattak be először angol nyelvű pekingi operát is, és külön festménykiállítást is tartottak kínai kortárs művészeknek, akik később a kínai művészvilág legmeghatározóbb személyei lettek – mondhatni Bernadine karolta fel és népszerűsítette a fiatal kínai tehetségeket a nyugati elit köreiben. Az asszony sanghaji életét kutatva megismerhető a teljes modern kori kínai irodalmi és művészeti korszak.