Zöld khmerek

Június végén a francia önkormányzati választásokon látványos sikert értek­ el a zöld szervezetek, több nagy­városban győzelmet arattak, igaz, alacsony részvétel mellett. Az eltelt időben sebesen munkához láttak, hogy saját szemléletük szerint alakítsák át a településeket és az ott lakók életét. A baloldal részéről itthon is tapasztalhatunk valami hasonlót.

Pihenő a párizsi Szajna-parton. Korlátozható lesz a személyi szabadság? Fotó: Kiran Ridley Forrás: Getty Images

Nyár óta Lyonban, Bordeaux-ban, Strasbourgban, Tours-ban, Poitiers-­ban és Besançonban az EELV, vagyis az Európa Ökológia – Zöldek nevű párt adja a polgármestert. Hasonló a helyzet Marseille-ben és Rennes-ben, Grenoble-ban is, ahol más pártok színeiben vagy éppen „függetlenként”, de erőteljesen együttműködve a környezetvédőkkel arattak sikert a városok új vezetői. És bátran idesorolhatjuk Párizst is, ahol a korábban szocialista színekben induló polgármesternő, Anne Hidalgo – aki időközben megvált pártjelvényétől – újrázni tudott, mára ő lett a francia fővárosban a zöldügyek legnagyobb szószólója. Bár a települések összességében a mérsékelt jobboldali köztársaságpártiak nyerték meg a választást, de a nagyvárosokban ezzel a zöldhullámmal ők sem tudtak mit kezdeni.

Elvenni az autósok kedvét

Azóta munkához is fogtak a frissen megválasztott polgármesterek. Olyan intézkedésekkel kellett előállniuk, amelyek szellemiségükben újszerűek, tartalmukban haladók, és a régmúlt módszereivel gyökeres szakítást mutatnak. Az említett városok polgármesterei szinte első intézkedésként vezették be a „klímavészhelyzetet”.

Tavaly így tett Budapest is, miután Párizs és Barcelona is megkongatta a vészharangot. De ezen túlmenően semmilyen konkrét kötelező szabályt nem tartalmaz a városokra nézve a dokumentum. A „nesze semmi, fogd meg jól” elv alapján készült a „kiáltvány”, amely bármiféle jogi alapot nélkülöz, de azért rejt magában egy érdekes momentumot. Mégpedig a személyi szabadság korlátozásának lehetőségét, „ha felsőbb okok kihirdetésre kerülnek”. „Ilyen, ha a klímaváltozás továbbra is erősödik, akkor sor kerülhet a szabadság fokának csökkentésére” – fejtette ki a zöldek egyik képviselője. Ilyen előzmények után persze, hogy megkapták – a kambodzsai kommunistákra utalva – a „zöld khmerek” elnevezést.

A másik fő csapásirány szinte minden említett városban az autóforgalom csökkentése. Párizs itt is vezeti a mezőnyt. Még a koronavírus-járvány első szakaszában a polgármester asszony elrendelte, hogy a városközpontba vezető főútvonalakon csökkentsék a sebességet. Anne Hidal­go elmondta: távlati tervei közt szerepel, hogy óránként harminc kilométeresre csökkentsék az egész fővárosban a közlekedés sebességét. Grenoble-ban már megkezdték a „kerékpárpályák” – az autópályák mintájára, ahol nagyobb sebességgel lehet haladni – felfestését. A múlt hónap közepétől Tours-ban „kísérleti jelleggel” megtiltották a városközpontba és közvetlen környezetébe való behajtást gépkocsival. Természetesen senkinek a véleményét nem kérték ki az ügyben, semmilyen közvélemény-kutatást nem rendeztek. „A múlt az, amely elveti ezt a lépést” – szögezte le a helység „haladó” vezetője. Valójában egy személygépkocsi nélküli városban látják a jövőt.

Bordeaux polgármestere el is szólta magát: „A cél fokozatosan elvenni az autósok kedvét attól, hogy behajtsanak a városba.”

A döntéshozatalt is szeretnék gyökeresen megváltoztatni: szerintük el kell dobni a rég bevált képviseleti demokráciát, és új megoldásokat kell behozni, például az úgynevezett közvetlen demokráciát. Az egyik helyen az „állampolgárok népgyűlését” erőltetik, máshol a lakosság és az önkormányzati vezetők „együttes döntésé­ben” hisznek, miközben ilyen „senkit sem érdeklő” határozatban, mint a gépkocsik kitiltása, nem kérik ki a polgárok véleményét.

Anne Vignot, Besançon polgármestere azért nem bízik ennyire a köz bölcsességében. Helyette felállított egy „tudományos szakértőkből álló tanácsot”, amely az önkormányzat összes döntését felülvizsgálhatja. Rögtön az első javaslatot, miszerint a város egy régi parkjából hozzanak létre lakóházakból álló ökonegyedet, a tudósok azon nyomban ízekre szedték.

Pornó a liftben

Ha nem vagyunk képesek arra, hogy megváltoztassuk a valóságot, hát akkor legalább adjunk új nevet neki! – ez az elv vezérli az új polgármestereket. Az egyik helyen például azt a helyettest, aki a biztonság ellenőrzésével foglalkozik, átkeresztelték „a város köznyugalmát felügyelő” polgármester-helyettesre. Marseille-ben ezentúl a városvezető első helyettesének megbízatása pedig „egy igazságosabb, zöldebb és demokratikusabb városért az önkormányzati tevékenységet összehangoló helyettes vezető” lesz. Még a kulturális feladatokat ellátó személy beosztása elé is odabiggyesztették a „mindenki kultúrája” jelzőt, hímnemben és nőnemben egyaránt. Bordeaux-ban az első helyettesnek ugyancsak szerteágazó feladata van: „pénzügyi, klímakihívást és a férfi-női egyenjogúságot felügyelő” helyettes. Egy másik pedig „az állandó demokráciára, a közösségi életre és a kollektív tudat által megvalósuló kormányzásra” felügyel. Ehhez képest egyszerű a feladata a poitiers-i egyik polgármester-helyettesnek, aki „a körkörös és közeli gazdaságot” kapta ellenőrzése tárgyául.

Pihenő a párizsi Szajna-parton. Korlátozható lesz a személyi szabadság?
Fotó: Getty Images

A zöldek – akik nem valami nagy hívei a gazdasági fejlődésnek, a koronavírus-helyzetben, amikor mindenki az állásáért aggódik – nyíltan nem tudják vállalni a gazdasági csökkenés, de legalábbis egy helyben járás elméletét. Ha valami módjuk van rá, akkor igyekeznek keresztbe tenni még a jelentős állami beruházásoknak is. Erre láttunk példát Budapesten is. Lyonban a Saint-Exupéry repülőtérre vezető út fejlesztése egyszerűen lekerült a napirendről, miután Grégory Doucet-t (EELV) választották meg polgármesternek. Ő így nyilatkozott a beruházásról: „Azt szeretném elérni, hogy kevesebb ember jöjjön repülővel a városunkba.” Megvan a megoldás. Sőt azt is megakadályozta, hogy elinduljon Lyonból a montreali és a dubaji járat. Felszólalt a Lyont és Torinót összekötő nagy sebességű vasútvonal ellen is, amely bár síneken szállítaná a kamionokat, mégsem tetszett neki. Még jó, hogy a nemzetközi szerződésekben nincs vétójoga. Viszont az előző polgármester által jóváhagyott minden építési engedélyt felfüg­gesztett. Grenoble-ban nem mentek el ilyen messzire, ott csak a 2014-ben kiadott engedélyek negyven százalékában maximálták a kiadható építési engedélyek számát.

A környezetvédelminek hirdetett beruházások viszont szabad utat kapnak. Strasbourgban termikus energia felhasználására a polgármesteri hivatal még 350 millió eurót szavazott meg. Bordeaux-ban azok a cégek, amelyek csökkentik a város szénkitettségét, pluszsegélyt kapnak, mégpedig a „Bordeaux fellélegzik!” program keretében. Ami tényleg elgondolkodtató, hogy szinte az összes francia zöldönkormányzat az 5G, a legkorszerűbb és leggyorsabb internethálózat ellensége. Nálunk erről kevesebb szó esik, de felkészülhetünk mi is erre a mozgalomra.

A bordeaux-i polgármester nem egy alkalommal – bármiféle tudományos alátámasztás nélkül – kijelentette, hogy szerinte veszélyes a technológia elterjesztése, ami másra nem való, „mint pornót nézni a liftekben”. Mintha erre jelenleg nem volna lehetőség! Nantes polgármestere, akit másodszor választottak meg zöld támogatással, moratóriumot kért a városában az 5G bevezetésére, amihez csatlakozott Besançon első embere. A tours-i polgármester is harcos 5G-ellenes, őróla azt kell tudni, hogy előzőleg a Tetők Robin Hoodjai szervezet egyik oszlopos tagja volt, akik a mobiltelefonok elterjedése és az átjátszóállomások ellen viselnek hadat.

A hivatalos szervek azonban tájékoztatták a polgármestereket, hogy a távközlési kérdésekben egyedül a francia állam az illetékes, magyarán semmilyen joguk sincs vétót emelni.

Fejet a homokba

A biztonság viszont olyan kérdés, amelyben van felelősségük, hiszen Franciaországban az önkormányzati rendőrségnek szerepe van a lakosság nyugodt életének biztosításában. Ahol szemmel láthatóan növekedik a bűnözés, különösen a drogdílerek révén, akik többségében „bevándorló hátterűek”, a polgármesterek az államra mutogatnak: nem küld erősítést a felszámolásukra. Máshol viszont „társadalmi választ várnak” a kábítószer-kereskedelem legyűrésére. Ugyanez a fejet a homokba dugó politika érvényesül az iszlám radikalizmus kérdésében. Bordeaux polgármestere a választási kampányban azt közölte, hogy „ez messze áll azoktól a problémáktól, amelyek a város lakosságát különösen foglalkoztatják”. „Csak elszigetelt esetekről van szó, amelyek némi helyi jelentőséggel bírnak” – állapította meg a helyettese. Ha a sajtó az iszlám közösség viselt dolgairól kérdezi az új hatalom képviselőit, menekülnek ezektől a faggatásoktól. Például Grenoble polgármestere nem tudott mit mondani arról, hogy miért viselnek az egyik városi strandon burkinit – az egész testet fedő fürdőruhát – a muzulmán nők, amikor ez országosan tiltva van. A strasbourgi polgármester asszony, aki a nemek közti és különösen a női nem egyenlőségének élharcosa vajon miért engedi meg az egyik tanácsadójának, hogy az önkormányzati üléseken fátyolban jelenjen meg, amit szintén törvény tilt Franciaországban?

Mindenre vannak ötleteik. A grenoble-i polgármester kifejtette, hogy szerinte „a labdajátékok túlzottan fiúsak”. A nemi egyenlőséget szem előtt tartva abban bízik, hogy ezeket hanyagolják majd a testnevelés-oktatásban. Feltörik az aszfaltot ott, ahol lehet. Céljuk, hogy a büfékben száz százalékig biotermékeket áruljanak. Bordeaux polgármestere már az év végi ünnepekre készülve bejelentette, hogy ezentúl nem lesznek köztéri karácsonyfák: „Halott fákkal mi nem ünneplünk semmit!” Rennes elállt attól a lehetőségtől, hogy az elmúlt hétvégén fogadja a Tour de France mezőnyét, mondván, mennyi szennyeződést okozna ez a sok ezer ember az egész városnak. Viszont arra nem tudott mit mondani, hogy a helyi „nudista kerékpárosklub” kivonult ruhátlanul köszönteni az elhaladókat. Lyonban megtiltották, hogy a város felett átrepülhessenek azok a repülőgépek, amelyek a július 14-i párizsi katonai parádéra tartottak. Az indoklásban a pandémia állt, miközben a döntés mögött a polgármester antimilitarizmusát gyanították.

Egy kisebbség így akarja átalakítani – eszement meggyőződésből, már-már őrületig fajuló környezetvédelemből és ideológiai eltévelyedésből – a franciák mindennapjait és jövőjét is. Ne higgyük, hogy a nyugati példa nálunk híján lesz szimpatizánsoknak!