Álmodozások kora

Nagymágocson minden adott ahhoz, hogy megnyíljon az ország egyik legvonzóbb élményfürdője: van termálvize, amelyet jelenleg nem hasznosítanak, és van egy gyönyörű kastélya is, amelyhez halastó és 42 hektár parkosított erdő tartozik. A helyiek szeretnék, ha az erre vonatkozó tervek megvalósulnának, hiszen aki nem az idősek otthonában vagy az önkormányzatnál dolgozik, annak ingáznia kell.

Nagymágocs, 2016. szeptember 15. Idősek napi rendezvény a kastély udvarán. Tehetős vállalkozókra várva Fotó: Rosta Tibor Forrás: MTI

A próbálkozások közül a Bajor Privát Mezőgazdasági Akadémia jelentkezése is csúfosan megbukott, mivel kiderült, az említett intézmény veszélyes tevékenységet folytatott volna a faluban. A mágocsiak hallani sem akartak arról, hogy a németek sugárbiológiai kutatásokat végezzenek a közelükben, hiába bizonygatta a külföldi partner, egyáltalán nem lenne veszélyes az, amit csinálnak. Így hát maradt a legbiztonságosabb és a legveszélytelenebb hasznosítás: a kastély mindmáig szociális otthonként üzemel.

A Szentes és Orosháza között elhelyezkedő Csongrád megyei község ma virágzó kistelepülés képét mutatja. Lakóépületeinek többsége megújult, a közintézmények úgyszintén. Nagymágocsnak ma már van turistaszállója és helytörténeti gyűjteménye is. Csupán a boltban spórolnak egy picikét a villanyárammal, mert aki be akar vásárolni, az Orosházára megy a szupermarketbe, és ott egy helyen megvesz mindent. A kastélyhoz tartozó tó partja hétköznap éppúgy megtelik pecásokkal, mint munkaszüneti napokon. A legtöbben a hely varázsa miatt járnak ide családostól. Egy időben csónakot is lehetett bérelni a csónakháznál, amely még a kastéllyal egy időben épült, igencsak ráférne az új máz.

A hajdani birtoknak ez a része a kastély bejáratát megkerülve is megközelíthető. Már az országúton tábla hirdeti, merre vannak a halastavak. Ám mi nem ezt az utat választjuk, haladunk tovább az országúton, amíg valaki meg nem mutatja, merre találjuk a Csongrád-Csanád Megyei Gesztenyeliget Otthon Nagymágocsi Kastélyotthonát. Körbejárjuk az ingatlant.

A főhomlokzatát gyönyörűnek látjuk, a tó felőli részét már nem annyira. Az eresz körül hatalmas lyukak, repedések tátonganak a falban, látszik, hogy az épület itt-ott alaposan beázik, a központi erkély alatti rész le is van zárva, vélhetően omlásveszély miatt. Odabentről edénycsörömpölés hallatszik, tányérokat rakosgathatnak helyükre az alkalmazottak, az egyik szobában tévé bömböl. Az épülethez tartozó díszlépcsősort befutotta a gaz, benőtte a fű, a szabin nők elrablását mintázó szökőkút – amelynek eredetije állítólag Párizsban található – már csak dísz, vizet régóta nem láthatott. A termálvízzel is tóvá duzzasztott Mágocs-ér túlpartján ütött-kopott pavilon dacol az idővel.

Minden nagyon békés, antik és mozdulatlan. Néhányan a lakók közül ránk köszönnek, kifejezésre juttatják, hogy jöttünknek kimondottan örülnek. Nem igazán látogathatják őket, nem kapnak csokoládét, süteményt senkitől vasárnaponként, talán nincs is hozzátartozójuk. Látva, hogy az épülettel vagyunk elfoglalva, „kimennek a képből”, szemérmesen arrébb húzódnak. Legalább fél évszázados, kopott padok maradnak üresen utánuk. Közelükben színpadféleség, vagy inkább emelvény, ahol időnként kiselőadásokat nézhetnek. A 42 hektáros park csak félig-meddig gondozott, az alkalmazottak szóvá sem teszik, hogy lehetne ezt jobban is csinálni. Örülnek, hogy van helyben munka. Nagymágocsnak ez az intézmény a legjelentősebb foglalkoztatója. Aki nem itt dolgozik, és nem az önkormányzatnál, annak ingáznia kell. A gyógyfürdő újabb esély lehetne, kisebb átképzéssel az otthon dolgozói megállnák a helyüket az egészségturizmusban is, amely nemcsak a falunak, hanem akár az egész mikrorégiónak is munkahelyeket biztosíthatna.

Az Arawana Kft. 2007-ben hosszas tárgyalások után vállalta, épít egy új, minden igényt kielégítő otthont Nagymágocson, ha megkapja a kastély tulajdonjogát. Ahhoz azonban, hogy felhúzhassa a korszerű épületet, csatornáznia kellett volna a falut. Ebbe is belement, cserébe a harminc éve kihasználatlan fürdőterületet, a termálkutat, a hideg vizes kutat és tíz hektár területet kért a helyi önkormányzattól. A megyei önkormányzat a kastély és a 42 hektáros park átadására vállalkozott. Az eredmény exklu­zív kastélyszálló lett volna hatalmas parkkal, négycsillagos termálhotel kétszázötven szobával, hatszáz fős konferenciaterem, lovarda és az ország legnagyobb fedett élményfürdője. Nagymágocs akkori polgármestere, Czabarka János, aki utolsó ciklusát töltötte, az Arawana felbukkanásakor azt nyilatkozta, a cég jelentkezése nekik olyan, mintha álomba csöppentek volna, mivel nem tudnak munkahelyeket teremteni. Adót sem kértek, hátha majd ezzel felkeltik a befektetők érdeklődését, de csak a kocsmák szaporodtak. – Annyit tudok csak nyújtani a beruházónak, hogy ha jön, szépen felöltözöm – mondta ekkor az elöljáró. Ez azonban nem lehetett biztató, mert a projektből nem lett semmi.

Kétezertizenkettőben Fábiánsebestyénnel gyűlt meg a bajuk a kastély miatt. A szomszédos település kihasználta a mágocsiak tétlenkedését, és jelentkezett a kastélyotthon fenntartására. Ekkor derült ki, hogy Nagymágocs már tíz éve, azaz már 2002-ben kijelölt egy területet arra a célra, hogy ezen építse fel az új szociális otthont, de nem találtak hasonló célzatú pályázatot a terv megvalósításához. Végül a mágocsiak a kormányhoz fordultak segítségért, csak hogy megtarthassák maguknak a kastélyotthon kínálta munkahelyeket. Ma már nincsenek ilyen nekifeszülések, valamennyien megbékéltek azzal, hogy milliárdos nagyságrendű befektetéssel lehetne vonzóvá tenni a a Károlyi grófok hagyatékát, erre pedig nem akad minden utcasarkon vállalkozó.

Az elképzelt fürdő, Tamás Gábor látványterve

Egy rezidencia „magánélete”

1722-t írtak, amikor Károlyi Sándor gróf, főispán birtokgyarapításba kezdett a nagymágocsi területen. Kastélyt nem emelt, ezt jóval később, 1910-ben Károlyi Imre gróf (Károlyi Mihály köztársasági elnök testvére) építtette a negyvenholdas arborétumpark közepére. Mivel a családnak Ybl Miklós is dolgozott Mágocson, sokan azt hitték, a tetszetős kastély is az ő alkotása. Kiderült azonban, hogy a központi ingatlan egy osztrák szakembernek köszönhető. Az épületet 1945-től munkásüdülőként használták, 1949-től görög menekültek otthona lett, 1954-től szociális otthon. A Károlyi grófok földi maradványai a közeli neoromán templomban nyugodtak, amíg át nem kerültek Nagykárolyba, az ősi családi sírboltba. A főúri rezidencia számos terme eredeti állapotában őrződött meg, köztük a kápolna, de jelenleg nem látogathatók. A községben az 1980-as években döntöttek a szegedi Anna-vízhez hasonló adottságú gyógyvíz felhasználásáról. Palackozóüzem és gyógyfürdő megépítését vették tervbe. A fürdő tervezésével megbízott építésziroda fontosnak tartotta, hogy Nagymágocs területe már hatezer éve is lakott volt. A többmedencés komplexum formavilágának megtervezéséhez ez jelentette a szellemi alapot. A beruházás a kerti tavat is érintette: a víz fölé egy lábakon álló halászcsárdát képzeltek el. Úgy vélték, mivel fedett strandok nincsenek a környéken, sikeresek lesznek. A koncepció megvalósítását a rendszerváltozás körüli bizonytalanság sodorta el.