Pedagógia

Az elmúlt napok véres franciaországi terrorcselekményei után szokat­lanul keményen fogalmazott Emmanuel Macron elnök. Beszélt az iszlám radikalizmusról és a szólásszabadság tiszteletéről, amely az ország egyik alappillére. Aztán nem várt válasszal találta szembe magát: a muzulmán államok bojkottot hirdettek a francia árukra.

Letiltott francia áruk egy iszlámábádi áruházban. Kinek kell bocsánatot kérnie? Fotó: Europress/AFP/Anadolu Agency

A sajtó szabad. Nem a francia kormány rajzolta azokat a karikatúrákat, amelyekről szó van, de nekem kötelességem megvédeni ­ezeket a jogokat, amelyek alapján ezt megtehetik – fejtette ki múlt szombaton Emmanuel Macron francia államfő az al-Dzsazíra katari tévéállomáson sugárzott interjújában. „Ez nem azt jelenti, hogy személy szerint támogatom azt, amiről ott szó van, amit gondolnak vagy amit rajzolnak.” Alig telt el egy hét Macron határozott szavai után, amelyekkel elítélte az iszlám terrorizmust, és könyörtelen harcot hirdetett a radikális szárnya ellen, és most az elnök magyarázkodik. Ahogy a francia mondja: pedagógiai gyakorlatot hajt végre.

A köztársaság világi felfogását tűzte oktató előadása központjába, amelyet kétmilliárd muzulmánnak kellene szemléltetnie. Bizony ez hálátlan feladat, különösen ha a közönségnek csak csekély része kíváncsi a szavaira. Többségük Párizs ellen tüntet, trikolóros lobogót éget, és bakanccsal tapos az elnök portréján. „Franciaország olyan ­állam, ahol a muzulmánok szabadon gyakorolhatják a vallásukat – erősködött Macron.

– Itt nem létezik megbélyegzés. Számtalan hazugságot állítottak ezzel kapcsolatban. A bojkottra felszólító kampány igazságtalan. Bizonyos magáncsoportok, néha állami vezetők gerjesztik ezt. Bojkottálni egy országot, egy népet, mert egy újság írt valamit, ez őrültség.” Erdoğan török elnök állított olyanokat a közelmúltban, amellyel párhuzamot vont a jelenlegi franciaországi muzulmánok életkörülményei és a zsidók helyzete közt a második világháború előtti Németországban.

A bojkottal telibe találták a francia elnököt. Soha ilyen alapszintű magyarázkodásba nem kezdett volna, ha nem ott trafálják el, ahol fáj. A franciák ellen elkövetett barbár terrorakciók mellett most az exportot érte jól irányzott támadás. A francia áruk bojkottja végigfutott az egész arab világon, ha nem is minden arab állam, de a java csatlakozott hozzá. A koronavírus-járvány mellett még ezt is le kell nyelnie, ha ez kiteljesedik, az már közelít a gazdasági csődhöz. És másfél év múlva választás. Hát persze, hogy felrémlik a francia elnök szemei előtt: mi lesz, ha nem nyeri meg a következő öt évet? Most, amikor a sarkára állt, és megpróbálja megszelídíteni az iszlámot, amolyan francia stílust adni neki, váratlan helyről éri támadás. Már el is indította minisztereit, hivatali elöljáróit, akik a napokban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tárgyalnak, ezeken a kapcsolatfelvételeken próbálják elmagyarázni az érintett országok vezetőinek, hogy az egészet nem is úgy gondolta. Oszd meg, és uralkodj – erre az ősi mondásra játszik az Élysée ura.

Letiltott francia áruk egy iszlámábádi áruházban. Kinek kell bocsánatot kérnie?
Fotó: Europress/AFP/Anadolu Agency

Miből ered a jelenlegi helyzet? Macron elnök egy csecsen terrorista által lefejezett középiskolai tanár temetésén mondta az „iszlámot sértő” szavait. Joggal szólt arról, hogy az ilyen tettek megengedhetetlenek Franciaországban és a kulturált Európában. Aki ezt nem hajlandó megérteni, az jobb, ha elhagyja az országot. Végre egy bátor és egyértelmű beszéd. Ám valószínűleg ebben a harcában Párizs egyedül marad, talán az e heti bécsi merénylet után van esély arra, hogy a „megvilágosult” államok csoportja létrejöjjön Európában. Ám ebben nem vesz részt Angela Merkel, akinek tekintettel kell lennie a hatmillió török bevándorlójára.

A francia államfő a szólásszabadság jegyében nem tudja kizárni, hogy máshol is megjelenjenek karikatúrák Mohamedről. Ezt fel kell vállalnia, mert a köztársaság törvényei ezt követelik meg tőle. Aki itt él, annak alkalmazkodnia kell a köztársaság értékeihez, türelmet kell tanúsítania, még ha sérelem éri is, nem pedig azonnal kést ragadnia. Csak abban tévedett, hogy Franciaország területén már rég nem érvényesül mindenhol a köztársaság törvénye. Anélkül, hogy kitűzték volna az iszlám államok zászlóit, jó pár vidéken ők az urak.

A radikális iszlám elleni küzdelem valóságos hadüzenetként visszhangzott a hazai és külföldi muzulmán fülekben. Igencsak szelektív a hallásuk, ők ugyanis az egész iszlám közösségre vonatkoztatták Macron szavait. Ennek folyománya a nizzai merénylet, amelyben három katolikus hívő halt meg. Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek viszont úgy jött a macroni megfogalmazás, mint egy falat illatos, gőzölgő kenyér. Összetűzés a Földközi-tenger keleti medencéjében, szembenállás Líbiában, a franciák európai unió­beli törökellenes mesterkedése – ezekért Ankara most egyetlen csapással visszavághat. Erdoğan előbb kétszer is elmeorvosi vizsgálatra szólította fel a francia elnököt kijelentései miatt, majd az élére állt a francia áruk bojkottjának a muzulmán országokban. Lett is követője, Pakisztán, Banglades, de még az olyan mérsékelt muzulmán országok is, mint Marokkó vagy Algéria. Tüntetések robbantak ki Franciaország ellen, a fél muzulmán világ csatlakozott a bojkotthoz. Az Élysée-palotában gyorsan összegezték, hogy ez euróban mennyi. Sok-sok milliárd. A döntés egyértelmű: a jelenlegi helyzetben a franciák ezt nem engedhetik meg. Ráadásul Párizs olyan, korábban hű politikai és gazdasági szövetségeseivel lazulna meg a viszony, mint Marokkó, Libanon, Omán és számos más arab ország.

Nemcsak az al-Dzsazírának adott magyarázó elnöki interjú, hanem az is a csatabárd gyors elásását szolgálta, hogy Ankarába visszatért a korábban hazarendelt francia nagykövet. Erdoğan viszont a jelek szerint egészen jól vette ezt a kihívást, bejött a húzása. A muzulmán országoknak nyújtott segítsége most már nemcsak katonailag érvényesül, hanem vallási kérdésekben is számíthatnak a török elnök támogatására. Valódi kalifa – mondhatnák, de ő egy köztársaság államfője. Szaúd-Arábia ma már a vahabizmusnak nem olyan harcos képviselője, mint volt korábban. Jelenleg a muzulmánok szemében két „hős ország” van: a szunniták részéről Törökország, a síitáktól pedig Irán, amelyek a világ számos csataterén fegyveresen is harcban állnak egymással, ám a franciaellenes kampányban nagyon jól egymásra találtak.

Még a mérsékeltnek mondott egyiptomi Al-Azhar szunnita intézmény is, amely számtalanszor elítélte a dzsihadista merényleteket, rasszistának és újgyarmatosítónak minősítette a francia elnök szavait. Azt a számos más helyen is osztott véleményt hangoztatja a kairói egyetem, hogy összemossa az iszlám hagyományos ágát a legszélsőségesebb irányzatokkal. Az pedig, hogy Macron szerint az iszlám olyan vallás, amely az egész világon válságban van, mélyütés volt a muzulmán hívők számára. „Ki ő, honnan jött, mit tud, hogy állást foglal az iszlám vallás ügyében?” – ez volt a legenyhébb kommentár, amely az interneten helyet kapott. De azért voltak józanabb felszólalások is, például abban egyetértettek a francia elnökkel, hogy az iszlám fundamentalista része és a mérsékeltebb irányzat közt van feszültség, akárcsak a keresztény vagy a zsidó vallásban.

A kérdés csak az: vajon Macron komolyan gondolta-e a leszámolást Franciaországban a muzulmán radikálisokkal, bezáratva mecsetjeiket, hazaküldve külföldi imámjaikat, kiutasítva a forrófejűeket, vagy a jelenlegi fejlemények tükrében – szem előtt tartva Franciaország rövid távú gazdasági és politikai érdekeit – végül meghátrál? Ezen szavai után 2022-ben aligha bízhat abban, hogy neve mellé húzza be több millió francia muzulmán szavazó az ikszet. Jobb későn, mint soha, itt az alkalom, hogy végigvigye elképzeléseit.