A sajtó szabad. Nem a francia kormány rajzolta azokat a karikatúrákat, amelyekről szó van, de nekem kötelességem megvédeni ezeket a jogokat, amelyek alapján ezt megtehetik – fejtette ki múlt szombaton Emmanuel Macron francia államfő az al-Dzsazíra katari tévéállomáson sugárzott interjújában. „Ez nem azt jelenti, hogy személy szerint támogatom azt, amiről ott szó van, amit gondolnak vagy amit rajzolnak.” Alig telt el egy hét Macron határozott szavai után, amelyekkel elítélte az iszlám terrorizmust, és könyörtelen harcot hirdetett a radikális szárnya ellen, és most az elnök magyarázkodik. Ahogy a francia mondja: pedagógiai gyakorlatot hajt végre.
A köztársaság világi felfogását tűzte oktató előadása központjába, amelyet kétmilliárd muzulmánnak kellene szemléltetnie. Bizony ez hálátlan feladat, különösen ha a közönségnek csak csekély része kíváncsi a szavaira. Többségük Párizs ellen tüntet, trikolóros lobogót éget, és bakanccsal tapos az elnök portréján. „Franciaország olyan állam, ahol a muzulmánok szabadon gyakorolhatják a vallásukat – erősködött Macron.
– Itt nem létezik megbélyegzés. Számtalan hazugságot állítottak ezzel kapcsolatban. A bojkottra felszólító kampány igazságtalan. Bizonyos magáncsoportok, néha állami vezetők gerjesztik ezt. Bojkottálni egy országot, egy népet, mert egy újság írt valamit, ez őrültség.” Erdoğan török elnök állított olyanokat a közelmúltban, amellyel párhuzamot vont a jelenlegi franciaországi muzulmánok életkörülményei és a zsidók helyzete közt a második világháború előtti Németországban.
A bojkottal telibe találták a francia elnököt. Soha ilyen alapszintű magyarázkodásba nem kezdett volna, ha nem ott trafálják el, ahol fáj. A franciák ellen elkövetett barbár terrorakciók mellett most az exportot érte jól irányzott támadás. A francia áruk bojkottja végigfutott az egész arab világon, ha nem is minden arab állam, de a java csatlakozott hozzá. A koronavírus-járvány mellett még ezt is le kell nyelnie, ha ez kiteljesedik, az már közelít a gazdasági csődhöz. És másfél év múlva választás. Hát persze, hogy felrémlik a francia elnök szemei előtt: mi lesz, ha nem nyeri meg a következő öt évet? Most, amikor a sarkára állt, és megpróbálja megszelídíteni az iszlámot, amolyan francia stílust adni neki, váratlan helyről éri támadás. Már el is indította minisztereit, hivatali elöljáróit, akik a napokban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tárgyalnak, ezeken a kapcsolatfelvételeken próbálják elmagyarázni az érintett országok vezetőinek, hogy az egészet nem is úgy gondolta. Oszd meg, és uralkodj – erre az ősi mondásra játszik az Élysée ura.
