Pedagógia

Az elmúlt napok véres franciaországi terrorcselekményei után szokat­lanul keményen fogalmazott Emmanuel Macron elnök. Beszélt az iszlám radikalizmusról és a szólásszabadság tiszteletéről, amely az ország egyik alappillére. Aztán nem várt válasszal találta szembe magát: a muzulmán államok bojkottot hirdettek a francia árukra.

Letiltott francia áruk egy iszlámábádi áruházban. Kinek kell bocsánatot kérnie? Fotó: Europress/AFP/Anadolu Agency

Letiltott francia áruk egy iszlámábádi áruházban. Kinek kell bocsánatot kérnie?
Fotó: Europress/AFP/Anadolu Agency

Miből ered a jelenlegi helyzet? Macron elnök egy csecsen terrorista által lefejezett középiskolai tanár temetésén mondta az „iszlámot sértő” szavait. Joggal szólt arról, hogy az ilyen tettek megengedhetetlenek Franciaországban és a kulturált Európában. Aki ezt nem hajlandó megérteni, az jobb, ha elhagyja az országot. Végre egy bátor és egyértelmű beszéd. Ám valószínűleg ebben a harcában Párizs egyedül marad, talán az e heti bécsi merénylet után van esély arra, hogy a „megvilágosult” államok csoportja létrejöjjön Európában. Ám ebben nem vesz részt Angela Merkel, akinek tekintettel kell lennie a hatmillió török bevándorlójára.

A francia államfő a szólásszabadság jegyében nem tudja kizárni, hogy máshol is megjelenjenek karikatúrák Mohamedről. Ezt fel kell vállalnia, mert a köztársaság törvényei ezt követelik meg tőle. Aki itt él, annak alkalmazkodnia kell a köztársaság értékeihez, türelmet kell tanúsítania, még ha sérelem éri is, nem pedig azonnal kést ragadnia. Csak abban tévedett, hogy Franciaország területén már rég nem érvényesül mindenhol a köztársaság törvénye. Anélkül, hogy kitűzték volna az iszlám államok zászlóit, jó pár vidéken ők az urak.

A radikális iszlám elleni küzdelem valóságos hadüzenetként visszhangzott a hazai és külföldi muzulmán fülekben. Igencsak szelektív a hallásuk, ők ugyanis az egész iszlám közösségre vonatkoztatták Macron szavait. Ennek folyománya a nizzai merénylet, amelyben három katolikus hívő halt meg. Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek viszont úgy jött a macroni megfogalmazás, mint egy falat illatos, gőzölgő kenyér. Összetűzés a Földközi-tenger keleti medencéjében, szembenállás Líbiában, a franciák európai unió­beli törökellenes mesterkedése – ezekért Ankara most egyetlen csapással visszavághat. Erdoğan előbb kétszer is elmeorvosi vizsgálatra szólította fel a francia elnököt kijelentései miatt, majd az élére állt a francia áruk bojkottjának a muzulmán országokban. Lett is követője, Pakisztán, Banglades, de még az olyan mérsékelt muzulmán országok is, mint Marokkó vagy Algéria. Tüntetések robbantak ki Franciaország ellen, a fél muzulmán világ csatlakozott a bojkotthoz. Az Élysée-palotában gyorsan összegezték, hogy ez euróban mennyi. Sok-sok milliárd. A döntés egyértelmű: a jelenlegi helyzetben a franciák ezt nem engedhetik meg. Ráadásul Párizs olyan, korábban hű politikai és gazdasági szövetségeseivel lazulna meg a viszony, mint Marokkó, Libanon, Omán és számos más arab ország.

Nemcsak az al-Dzsazírának adott magyarázó elnöki interjú, hanem az is a csatabárd gyors elásását szolgálta, hogy Ankarába visszatért a korábban hazarendelt francia nagykövet. Erdoğan viszont a jelek szerint egészen jól vette ezt a kihívást, bejött a húzása. A muzulmán országoknak nyújtott segítsége most már nemcsak katonailag érvényesül, hanem vallási kérdésekben is számíthatnak a török elnök támogatására. Valódi kalifa – mondhatnák, de ő egy köztársaság államfője. Szaúd-Arábia ma már a vahabizmusnak nem olyan harcos képviselője, mint volt korábban. Jelenleg a muzulmánok szemében két „hős ország” van: a szunniták részéről Törökország, a síitáktól pedig Irán, amelyek a világ számos csataterén fegyveresen is harcban állnak egymással, ám a franciaellenes kampányban nagyon jól egymásra találtak.

Még a mérsékeltnek mondott egyiptomi Al-Azhar szunnita intézmény is, amely számtalanszor elítélte a dzsihadista merényleteket, rasszistának és újgyarmatosítónak minősítette a francia elnök szavait. Azt a számos más helyen is osztott véleményt hangoztatja a kairói egyetem, hogy összemossa az iszlám hagyományos ágát a legszélsőségesebb irányzatokkal. Az pedig, hogy Macron szerint az iszlám olyan vallás, amely az egész világon válságban van, mélyütés volt a muzulmán hívők számára. „Ki ő, honnan jött, mit tud, hogy állást foglal az iszlám vallás ügyében?” – ez volt a legenyhébb kommentár, amely az interneten helyet kapott. De azért voltak józanabb felszólalások is, például abban egyetértettek a francia elnökkel, hogy az iszlám fundamentalista része és a mérsékeltebb irányzat közt van feszültség, akárcsak a keresztény vagy a zsidó vallásban.

A kérdés csak az: vajon Macron komolyan gondolta-e a leszámolást Franciaországban a muzulmán radikálisokkal, bezáratva mecsetjeiket, hazaküldve külföldi imámjaikat, kiutasítva a forrófejűeket, vagy a jelenlegi fejlemények tükrében – szem előtt tartva Franciaország rövid távú gazdasági és politikai érdekeit – végül meghátrál? Ezen szavai után 2022-ben aligha bízhat abban, hogy neve mellé húzza be több millió francia muzulmán szavazó az ikszet. Jobb későn, mint soha, itt az alkalom, hogy végigvigye elképzeléseit.