Szúrópróba

A herbálként árult szintifüvet ma már úgy fogyasztják a fiatalok, mint régen a csokoládét. A marihuánánál is népszerűbb. De nem lankad a zene és a bika nevű szerek iránti kereslet sem, kelendőbbek az alkoholnál.­ ­­Fogyasztásuk nem titok, hatásosan mégsem tudnak ellene tenni, a változáshoz hit és akarat kell. Sok függőnek emberfeletti próbatétel.

Életkép a ráckeresztúri drogrehabilitációs házból. A kábítószer az életkorból is gúnyt űz Fotó: Éberling András

Egyetlen óra alatt 15 tűt, üvegcséket, melegítésre használt konzervdobozt és kanalat, valamint három fóliát talált a miskolci Drogambulancia Alapítvány legutóbbi drogszemétgyűjtésén az Avasi református temetőben. A Miskolci Önkormányzati Rendészet munkatársának még februárban jelezte egy édesapa, hogy ötéves gyermeke használt tűt vett fel a földről séta közben – mondja Dobos Tímea, a Drogambulancia Alapítvány elnöke. Sajnos őket ez már nem lepi meg, hiszen naponta szembesülnek azzal, mennyire elterjedt a kábítószer-használat.

„Vetkőzős zene”

Mivel a drogszemét veszélyes hulladék, összeszedését komoly óvintézkedések mellett végezték, majd megsemmisíttették a sajóbábonyi ÉMK Észak-magyarországi Környezetvédelmi Kft.-nél. A szakember arra int, ha ilyen eszközöket találunk, ne vegyük fel azokat, ne érjünk hozzájuk.

A temető sem kivétel, ahová egyszerűen csak azért járnak a drogosok, mert ott elbújhatnak, nincsenek szem előtt. Miskolc kábítószer-fogyasztói és drogproblémái az utóbbi időben kerültek előtérbe. A felvételek, amelyeken zombikká változott tinédzserek haldokolnak a borsodi megyeszékhely közterületein, a közösségi oldalakon terjednek.

– Bika és zene nevű drogot használó fiatal sajnos nálunk is megfordult. A bikából néhány szál elegendő volt ahhoz, hogy az illető ne érzékelje a végtagjait, úgy érezze, meg fog halni. Ő kórházba került. Aki a zenét, vagy ahogy egymás között nevezik, „vetkőzős zenét” használta, arról számolt be, hogy iszonyatosan felforrósodott, testhőmérséklete meghaladta a negyven fokot, ezért azonnal le kellett vetnie ruháit. Arra sem emlékezett, hol járt, mit csinált – idézi fel Dobos Tímea.

A miskolci drogambulancia munkatársai tavasszal a diósgyőri stadion környékén folytatják munkájukat. Ez a terület évek óta veszélyeztetett, épp annyira, mint a Népkert, az avasi kilátó, a kisavasi pincesor, a belváros, a Selyemrét, a Csanyik-völgy – ahol sok turista is megfordul –, valamint számos tanintézmény és játszótér környéke. Az itt talált maradványok arra utalnak, hogy a mai használónak szinte mindegy, mit szúr magába, a lényeg számára az, hogy az anyag kábulatot okozzon. Lehet ez nyugtató, altató, de lehetnek opiátok is. A heroinisták a harminc év feletti korosztályból kerülnek ki manapság, a legidősebb miskolci ellátott 54 éves. Ők nem vagy kevésbé használnak szintetikus drogokat. A heroin mellett a kokain, a marihuána és a politox anyagok, köztük az amfetamin az, amit fogyasztanak.

– Mi kell ahhoz, hogy a függő ellent tudjon mondani a csábításnak? – kérdem.

– Elhatározás – válaszolja Dobos Tímea. – Ha ez megvan, támogatással és megfelelő kezeléssel minden függő számára elérhető a józanság állapota. Ez azonban hosszú folyamat, amely komoly akaratot is igényel. Minél hosszabb ideje tart a droghasználat, annál hosszabb a kezelés is. De minél hamarabb felismeri az érintett, hogy függősége kihat az egész életére, annál gyorsabb lehet a felépülés. A szerhasználónak nehéz döntéseket kell hoznia, fel kell forgatnia egész életét, amennyiben valóban le akar szokni. Többek között le kell cserélnie baráti társaságát. Új kapcsolatokat, új elfoglaltságokat kell keresnie. Javallott elszakadnia minden olyan tevékenységtől és közösségtől, amely a droghasználatra emlékezteti.

A Keleti pályaudvar felé igyekszem fényes nappal, amikor észrevétlenül mellém szegődik egy középkorú, kissé pufók, bajuszos férfi. A fülembe motyogja: csak akarnom kell, és pénzért bármilyen csodaszert elővarázsol a zsebéből. Bizonyára láthatta rajtam, nem vagyok az a fajta, aki lebuktatja, még ha nem érdekel is a dolog. Egy próbát megért neki. Megvonja a vállát, és elindul a jegypénztárak felé.

Lacival nem volt szerencsém személyesen találkozni, egy ismerősöm hozott vele össze az interneten. Laci 16 éves. Kalocsán gyerekeskedett, majd a szegedi Móravároson élt, a Cserepes soron, ahol az emberek az utcán főztek kődarabra állított alumíniumfazekakban, amelyek alatt faágakból, gumihulladékból rakott tűz parázslott, és ontotta magából a bűzt. A helyet mindenki messze elkerülte. Sajátos törvények uralkodtak a nyomortelepen: aki erősebbnek, bátrabbnak tűnt, annak volt igaza. A viszonylagos nyugalmat kábítószer-kiskirályok tartották fenn. Ebben a környezetben szinte minden fiatal anyagozott. A herbál, a kristály és a látnokzsálya volt a menő. Többüknél halálos befejezéssel.

Környezete hatására Laci is rászokott a fűre, majd hamar áttért a tűre. Több éven át használta a szereket intravénásan, mert eleinte jól érezte magát tőlük, mígnem annyira leromlott az egészségi állapota, hogy magától ment be a sürgősségire. Innen került a zárt osztályra, ahol félálomban feküdtek a páciensek az ágyakon, lekötözve. Ekkor már semmije se volt, mindenét pénzzé tette, hogy megszerezhesse a napi adagot, amely egyre nagyobb lett. Hiába határozta el ismételten, abbahagyja a szerhasználatot, nem ment. Amikor kiengedték az elvonóból, első dolga az volt, hogy beszerezte a cuccot, és belőtte magát. Egyre rosszabb állapotba került, már csak feküdni tudott. Végül ismét „feladta magát”, de ekkor már a zárt osztályra se engedték be. Az elzárkózás váratlanul érte és megdöbbentette. Azóta állítólag tiszta. Nem csövezik, nem lop, tervei szerint inkább visszamegy majd a suliba, kitanul egy szakmát, és családot alapít. De se Kalocsából, se Móravárosból nem kér többet, hiszen az ottani miliőben biztosan újrakezdené. Van egy nagynénje, akire támaszkodhat, aki fogja a kezét. Jelenleg is nála lakik Kiskunfélegyházán.

Videóbeszélgetésünkbe egy punk külsejű kamaszgyerek is bekapcsolódik. Becenevén Dave. Haja félig leborotválva, a meglévő zöldre és kékre festve. Huszonötnek néz ki, de nincsen annyi. Ő Laci unokabátyja. Előzmények nélkül nyomja rá telefonját a kamerára. A képen, amit mutat, ötvenéves, égnek álló, vörös hajú csávók bőrnadrágban, láncokkal, szöges dzsekikben. Talán a vörös hajam miatt teszi hozzá: „He is the our man!” (Ő a mi emberünk!) Rájövök, a Sex Pistols együttes frontemberéről van szó. Keresem rajta a boldog ifjúkor arcvonásait. Látom is, meg nem is… A bandájuk egyik idősebb tagja egyszer kirabolt egy boltot, hogy legyen pénze drogra. Otthonról, az övéitől sose lopott, mindig másoktól, folytatja Laci történetét Dave. A haver nem úszta meg. Három évre lecsukták. Akkoriban a sitten is hozzá lehetett jutni bármihez, és ő hozzá is jutott. Sőt maga az orvos írt fel neki nyugtatókat, miután azt hazudta neki, hogy súlyosan dependens. A leszokás tehát nem ment. Ám az övé sima ügy, teszi hozzá a fiú, mert az apja, anyja is ivott, gyógyszerezett. Pedig mind a kettő naponta bejárt dolgozni. Az anyja egy bölcsődébe, amíg ki nem ütötte magát, és bevitték a pszichiátriára. A függönnyel akarta felakasztani magát.

Életkép a ráckeresztúri drogrehabilitációs házból. A kábítószer az életkorból is gúnyt űz
Fotó: Éberling András

Goa után az élet

A kannabisz luxus a marginalizált negyedekben, a biofűre, a herbálra viszont annyit költenek egy nap, amennyijük csak van. Két sör árán be lehet tőle állni, de már ötszáz forintért is megvásárolható egy kis pakk. Ezt a világlátott Robi részletezi, aki a negyvenes éveinek végén jár. Nem volt függő, de amikor fiatalon még teherbírónak érezte magát, időnként kipróbált ezt-azt. Az indiai Goán is eltöltött kétszer fél évet, a partik kedvéért, kíváncsiságból, és hogy leküzdje szorongásait. Hogy ott lehessen, eladta a szüleitől örökölt budapesti családi házát, ám ez a pénz sem bizonyult elegendőnek. Az éhhalál ellen beállt statisztának Bollywoodba. Nem is keresett rosszul, de mire letelt a fél év, és haza kellett jönnie a lejárt vízum miatt, nem igazán volt már mit a tejbe aprítania. Miután az LSD-től sárkányfejű embereket látott, akik undorító módon csámcsogtak és zabáltak egy terített asztal körül, komolyan besokallt. Lemondott a pszichedelikumról, nem használt többé drogokat.

Jelenleg Nógrád megyében él, a Mátra lábainál, mert ott olcsón jutott házhoz. Mivel egyszer már felforgatta a falut a rendőrség egy újságcikk miatt, arra kér, ne írjuk le a település nevét. Pedig nem is árul el nagy titkot, csak megerősíti, amit nagyjából már mindenki tud vagy sejt. A városoktól távolabb eső falvakban a szintifű előállításához szükséges alapanyagokat szokták megrendelni, saját maguk ebből keverik ki a kábszert, amit gyógynövényekre, dohányra, sörbe csepegtetnek. Vagy fordítva. A gyógynövényt és a füstölőt áztatják bele a méreganyagba, majd megszárítják. Akinek nincs ehhez kedve, türelme, és több a pénze, az megveszi a dílertől a kész cuccot. Terjesztőből több is van falvanként, így bármi bármikor beszerezhető. Hétvégenként a legelfoglaltabbak, szinte aludni sem tudnak. A kuncsaftok azt mondják, ha szívnak, legalább történik valami. Ha más nem, akkor egymáson röhögnek, mennyire ki tudják ütni magukat.

Az anyag, ami idekerül, a legpocsékabb minőség, tömény méreg, mégis elszívják, felszippantják, belélegzik vagy megisszák. Eltompul az agy, nem tudnak eljutni egyről a kettőre, lelassul az idő. Semmire nem jó, mert a család tönkremegy tőle, de aki szívja, az is.

Pedagógusoktól hallom, mivel a fizikai függés nagyon gyorsan kialakul, nem bírják ki nélküle. Az iskolába is beviszik, szívják a szünetekben. Van, aki bepörög tőle, hangoskodik, verekszik. Ez alól már az ötödikesek, a hatodikosok sem kivételek. Tanár, szülő, mindenki tud róla, de csak nézik tétlenül, mi történik. Vannak olyan nyomortelepek, ahová naponta ki kell hívni a mentőt. Korosztálytól függetlenül mindenki bódítja magát vele, hatévestől felfelé. Legtöbbször az történik, hogy a szerhasználó diákot kirúgják az iskolából, amit annyira nem is bán, tehát ezzel sem oldanak meg semmit.

Dobos Tímea szerint elsősorban a szülőket kell megszólítani, az ő figyelmüket szükséges felhívni arra, hogy egyik gyerek sincs teljesen biztonságban. – Mindegy, milyen iskolába jár, ha nincs meg a támogató családi háttér, nem beszélgetünk velük, nem tudjuk, kikkel és merre jár éjjelente, nagy bajba kerülhet. A szülőnek igenis fel kell kelnie éjszaka, amikor a gyermek hazaér, meg kell néznie, milyen állapotban van. Ismernie kell őt. Ha azt tapasztalja, hogy megváltozott, furcsa szokásai lettek, hirtelen euforikus állapotba kerül, zavart, gyorsabban beszél, majd mindezt rossz hangulat, fáradékonyság váltja fel, nem árt gyanakodni. Nem szégyellni kell, nem titkolni, hanem segítséget kérni. A fiatalok többsége a kíváncsiság miatt próbálja ki a szereket. Nem szeretnének kilógni abból a közösségből, amelybe belekerültek.

A felépüléshez a kerti munka és a jó levegő is hozzájárulhat
Fotó: Éberling András

Végleges szétcsúszás

Vilmos budapesti értelmiségi, amfetaminfüggő. Jómódban nőtt fel, a szülei se nem ittak, se nem verekedtek. A stimulánsra az egyetemen szokott rá, amikor rövid idő alatt sok mindent kellett megírnia, megtanulnia, és úgy tűnt, a csodaszerrel könnyedén meg is oldja a feladatokat. Ám csak a bravúros teljesítőképesség érzetét kapta meg, no meg a „fehér éjszakákat” követő kemény másnapokat. Idővel azon vette észre magát, hogy szer nélkül már nincs is kedve semmihez. Mint sokan mások, tizenéves korában marihuánával kezdte, majd ecstasyval (eki) folytatta, amiből barátaival együtt elég sokat fogyasztott. Aztán jött az amfetamin, a speed, mert az ekitabletták egyre rosszabb minőségűek lettek, és többször lett fejfájása tőlük. Miután lemondott róluk, a keletkezett űrt be kellett tömni valami mással. Így jött képbe a speed, vagyis ahogy ők mondják, a spuri, amelyet ismerősök útján könnyen be lehetett szerezni. Először csak háromhetente, később egyre gyakrabban használta. Észre se vette, hogy napi fogyasztóvá vált, a spurizás része, sőt éltetője, mozgatója lett az életének. Feloldódott, bátorságot kapott tőle. Amfetaminnal a szervezetében könnyebben kötött barátságokat, vett részt a közösségi életben, úgy gondolta, ez az az érzés, amelyre mindig vágyott. Csakhogy a kezdeti mennyei állapot veszíteni kezdett erejéből, majd teljesen szertefoszlott. Leszokni viszont nem tudott. Pszichiátere futni küldte, de azt is unta. A szermentes szünetekben már nem haladt a munkájával.

Négyévi intenzív használat után azzal kellett szembesülnie, hogy már akkora a napi adagja, amekkora mást egyből megölne, neki pedig csak ahhoz elegendő, hogy „működni” tudjon. A folytonos stimulálás a szervezetét is kimerítette. PhD-diplomával a zsebében odajutott, hogy 35 évesen üresnek érzi mindennapjait, elveszettnek a szabadságát és saját magát, hiszen egyetlen kérdés tartja fogságban: mi lesz vele, ha holnaptól nem jut hozzá a cucchoz?

Kortalan szenvedély

A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ legutóbbi, 2019-ben összesített felmérésének megfelelően a felnőtt népesség (18–64 évesek) 2,3 százaléka, a fiatal felnőttek (18–34 évesek) 5,3 százaléka fogyasztott tiltott drogot, akár háromnál is több típusú szert egy év alatt (a vizsgálatot négyévente végzik). A legtöbb felnőtt marihuánát vagy hasist szívott (7,4 százalék), illetve ecstasytablettát vett be (4 százalék). A két legnépszerűbb szert a szintetikus kannabinoidok (herbál, bio, szintifű: 1,9 százalék), az amfetamin (1,7 százalék) és a többnyire kristály néven forgalmazott dizájnerstimulánsok (1,3 százalék) követik. A fiatal felnőtt népesség szerpreferencia-sorrendje megegyezik a felnőtt lakosságéval.

Az iskoláskorúak (9–10. évfolyam) körében a marihuána volt a legelterjedtebb kábítószer. A második helyen a szintetikus kannabinoidok szercsoport áll. Ezt követik az orvosi javaslat nélkül szedett nyugtatók, altatók, illetve ezek alkohollal történő együttes fogyasztása. A hangulatjavító szándékkal bevett fájdalomcsillapítók is hasonlóan népszerűek a tanulók körében. Hatodik helyen a szerves oldószerek belélegzése szerepel. A legtöbbek által valaha használt kábítószer, az amfetamin a hetedik helyre került. Hasonlóan elterjedt a kokain, az ecstasy és az LSD fogyasztása is. A többi szer használata két százalék körüli.

Jelentős változások történtek a magasabb kockázatú, intravénás szerhasználók csoportjaiban. Ennek legfőbb eredői az új pszichoaktív szerek – a szintetikus katinonok és a szintetikus kannabinoidok – használatának elterjedése és a klasszikus keménydrogok (heroin, amfetamin) visszaszorulása. A változás a szociális szempontból marginalizált csoportokat is érintette, így a hajléktalanokat, a fogvatartottakat, a szegregátumokban élőket és a gyermekvédelmi szakellátásban gondozott fiatalokat. Az injektálást felváltotta a „fóliázás” (belélegzés, inhalálás), a szintetikus kannabinoidok elszívása. Az említettek napjainkban polidroghasználók: többféle szert és többféle beviteli módot váltogatnak.