Fagyott konfliktusok

Belgrád sosem volt hajlandó elismerni a szerbség bölcsőjének tartott Koszovó különválását.

A KFOR békefenntartó haderő útzárja a koszovói szerb ortodoxok egyik központjánál, a decsáni kolostornál. Egyik fél sem kaphat meg mindent Fotó: Pierre Crom Forrás: Getty Images

A KFOR békefenntartó haderő útzárja a koszovói szerb ortodoxok egyik központjánál, a decsáni kolostornál. Egyik fél sem kaphat meg mindent
Fotó: Getty Images

Nem kizárt, hogy a fenti kilenc befagyott konfliktus közül néhányban a kettős szuverenitás szóba jöhetne megoldásként. Ez két állam, két anyaország (vagy két patrónus) szuverenitásának érvényesülését jelenti ugyanazon terület felett, a konfliktusmegelőzés, konfliktusfelszámolás érdekében.

Érdemes megemlíteni az ilyenfajta kettős szuverenitás három sajátosságát: kompromisszumos, demokratikus és nem feltétlenül egyenlő. Kompromisszumos, mivel kölcsönös engedményekkel járó megegyezés eredménye kell hogy legyen, így nem jelentene egyoldalú lépést valamely állam területi integritásának, szuverenitásának megsértésére. Demokratikus a létrehozását és működését tekintve, mert csak az illető terület lakossága és a két anyaország beleegyezésével alakítható ki és tartható fenn. Nem feltétlenül egyenlő, mivel a hatósági jelenlét, a szuverenitás gyakorlása a két állam részéről – érték és mérték szempontjából – eltérő lehet, nem minden esetben felelne meg az egy az egyhez aránynak, következésképpen nemcsak paritás alapján jöhet létre. Ennek érzékeltetésére íme egy példa. A két anyaország korlátozott katonai és/vagy rendőri erői jelen lennének a „közös területen”, de nem feltétlenül mindkettőjük részéről ugyanolyan létszámban és ugyanolyan fegyverzettel és felszereléssel.

A kettős szuverenitás alatt álló területek lehetnek korlátozott szuverenitású független államok vagy autonóm státuszú területek. Utóbbi esetben külképviseletüket a két anyaország vagy közülük az egyik látná el, állandó lakosaik szabadon választhatnák az egyik vagy másik állampolgárságot, esetleg mindkettőt (kettős állampolgárság). A határellenőrzést, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom gyakorlását, a közigazgatást, rendfenntartást, a beköltözést, a letelepedést, munkavállalást külön szabályoznák.

„A koszovói kérdés egyedüli reális, elfogadható és logikus megoldását az jelenti, ha egyik fél sem kap meg mindent, viszont mindkét fél eleget kap ahhoz, hogy kompromisszumról beszélhessünk” – olvassuk az újvidéki Magyar Szó 2019. szeptember 26-i számában. A kettős szuverenitással mint a fenti idézetben megfogalmazott elvárások teljesítését megcélzó rendezéssel a koszovói függetlenség elismerése és/vagy el nem ismerése körüli „kötélhúzás” tárgytalanná válna. Létrehozását tekintve Koszovó „adna le” szuverenitásából, nagyjából lakosságának az 1998–99-es koszovói háború előtti etnikai megoszlása (kétmillió albán és kétszázezer szerb) arányában, Albániának és Szerbiának. A koszovói albánok albán, a koszovói szerbek pedig szerb állampolgárok lennének, de választhatnák mindkét állampolgárságot is. Előbbiek az albán, utóbbiak a szerb hadseregben szolgálnának.

A kettős szuverenitást bevezető egyezmény garantálná Koszovó különállását, autonómiáját, területi egységét, és meghatározná, hogy ott a két anyaországnak, Albániának, illetve Szerbiának hány katonája állomásozhat (körülbelül nyolcvan százalék albán, húsz százalék szerb). Külön önálló koszovói hadsereg nem lenne. A koszovói albán rendőrség az albán többségű, a koszovói szerb rendőrség a szerb többségű településeken teljesítene szolgálatot. A tiranai és a belgrádi kormány egy-egy főbiztost nevezne ki, a koszovói albán állampolgárok az albán főbiztos alá, a koszovói szerb állampolgárok a szerb főbiztos alá tartoznának. A kettős szuverenitás alatt álló terület elnöke albán, alelnöke szerb lenne. Előbbit a koszovói albánok, utóbbit a koszovói szerbek választanák meg.

A törvényhozó hatalmat az egykamarás koszovói parlament, a száztagú területi gyűlés gyakorolná (nyolcvan képviselőt a koszovói albánok, tíz képviselőt a koszovói szerbek és ugyancsak tíz képviselőt más koszovói nemzetiségek küldenének ebbe a testületbe). A 15 tagú végrehajtó tanács a kormány szerepét töltené be, a tiranai és a belgrádi kormány öt-öt tagot küldene a „közös és egyidejű” vezetésen őrködő koordinációs tanácsba. Ugyanakkor más államok képviselőiből álló 15 tagú felügyelőbizottság, továbbá nemzetközi rendőri egység is alakulna. Az albán és a szerb nyelv hivatalos lenne, a koszovói albánok Albánia nemzeti jelképeit (zászló, címer, himnusz), a koszovói szerbek Szerbia nemzeti jelképeit használnák. Az autonóm Koszovó tartomány külképviseletét Albánia látná el.