A kisszebeni alkotás a többi szárnyas oltárhoz hasonlóan funkcionált. Változtatható alakja lehetővé tette, hogy a kinyitható és behajtható szárnyak belső oldalainak üzeneteit az egyházi év ünnepeinek megfelelően osszák el. Hiszen az oltár két szárnyát csak a nagyobb egyházi ünnepeken és a templom névadó szentjének napján tárták ki. A hívek csak ekkor tekinthették át a belső oldalakra festett biblikus témát, Keresztelő Szent János életét nyolc jelenetben. Csukott állapotában az Apostoli hitvallás szövege jelent meg 16 képben.
Poszler Györgyi szerint az együttes legpompásabb eleme a virtuózan faragott, finom lombdíszekkel, szőlőfürtökkel és madarakkal díszített predella. A műalkotás legsérültebb részei az áttört ornamentális elemek voltak, ezek több esetben rekonstrukció által egészültek ki. Így nyerte el végső formáját a predella középrésze, a nagy mérmű alsó lombdísze és az oromzat számos elpusztult darabja.
A restaurátoroknak maga a mestermű éppúgy szolgált információkkal, mint az írásos dokumentumok és a róla készült fotók. Állapotának első feljavítása a XVII. század első felében történt, ami európai viszonylatban is igen korai beavatkozásnak számít. Ezt bizonyítja a „Johannes Czernak 1624 die F. Mich. Archangeli” felirat az oltárszekrény bal oldali alsó szegélyén. Ekkor aranyozhatták újra, és valószínűleg más javításokat is végeztek rajta ebben az időben. Török Gyöngyi kutatásai szerint hasonló módon újították fel a kisszebeni plébániatemplomnak ugyancsak a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található két mellékoltárát, az Angyali üdvözletet és a Szent Anna-oltárt.
A következő restaurálás, amelyről adat is van, 1891-hez köthető. Két évvel korábban ugyanis leesett és porrá tört az oromzat felső része. A balesetet Mauritius Hölzel bártfai szobrász jelentette. A kiegészítést 1898-ban végezték el, miután a millennium évében a műemlékvédők bemenekítették az oltárt az Iparművészeti Múzeumba. Ezt az egyik merev szárny feletti faragott betét felirata támasztja alá. Bár 1909-ben átadták a Szépművészeti Múzeumnak, Petrovics Elek főigazgató csak 1928. szeptember 4-én állíttatta fel állandó jelleggel a Márványcsarnokban (előbb a Román csarnokban helyezték el), ahol 1944-ig maradhatott. Budapest bombázásakor szétbontották, és levitték az intézmény pincéjébe. Itt nedvesség érte, sőt szemtanúk elbeszélése alapján orosz katonák szaladgáltak rajta.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!