Búcsú a földi Paradicsomtól

A Delta egy kisebb vadon a román főváros közepén. Húsz éven át itt élt az Enache család – kilenc gyerek és a szüleik.

Az Enache család nyugalmának kíméletlenül véget vet a terjeszkedő nagyváros Fotó: HBO Magyarország

A Delta egy kisebb vadon a román főváros közepén. Húsz éven át itt élt az Enache család – kilenc gyerek és a szüleik. A folyó másik oldalán egy másik világ kezdődik, a döntéshozók pedig éppen azt tervezik, hogy a Deltát nemzeti parkká alakítják. Amikor a terv megvalósul, Európa legnagyobb városi deltája lesz a gúnynevén csak Văcăreşti-ként emlegetett nemzeti park, a cigány családot pedig kilakoltatják, és beköltöztetik a betondzsungelbe.

Talán akad, akit meg fog lepni, hogy napjainkban az Európai Unió területén élhetnek olyan körülmények között emberek, ahogy azt leginkább a harmadik világ metropoliszainak életét bemutató dokumentumfilmekben szokták látni. Az Otthonom című dokumentumfilm gyomron vágó bizonyíték arra, hogy a szomszédunkban egy évtizedekkel ezelőtti, félresikerült városrendezési terv maradványaként álló tavacska mellett bukolikus békében mennyire boldog és gondtalan lehet egy család.

A gyerekek analfabéták, és a halászaton kívül nem értenek semmihez, de Gicának, az apának még egyre romló egészségi állapota ellenére sincs esze ágában visszaköltözni a „bűnös városba”, ahol régen laborasszisztensként dolgozott. A nemzeti park viszont felépül, ennek apropóján pedig még Károly herceg, a brit trónörökös is tiszteletét teszi: nincs mese, a tizenegy tagú családnak mennie kell, és meg kell próbálniuk túlélni a számukra teljesen idegen nagyvárosban, amelytől évekig csak pár száz méterre, mégis fényévekre éltek.

A „Delta Văcărești” egy ember által létrehozott tavacska, burjánzó flórával és faunával. Kétoldalt gyorsforgalmi út szegélyezi, a közelben pedig hatalmas, ormótlan betonépületeket látni, ám a sás mélyén, ahol az Enache család lakik, olyan érzés keríti hatalmába a nézőt, mintha csak ­Fekete István Tüskevárjába csöppent volna. Hiába élnek mélyszegénységben, megvan mindenük, és a világért sem szeretnék mindezt feladni. A hatóságok szemét szúrja a tervezett nemzeti park közepén éktelenkedő putri és a szemét, ezért hamarosan a család kiűzetik a földi paradicsomból, és éles váltással egy blokkban találják magukat a nyüzsgő, zajos és gyors nagyváros közepén.

Az Enache család nyugalmának kíméletlenül véget vet a terjeszkedő nagyváros
Fotó: HBO Magyarország

Radu Ciorniciuc rendező stábjával négy éven át követte az Enache család történetét, a sok száz órányi anyagot pedig sikerült olyan líraira vágni, hogy a Sundance Nemzetközi Filmfesztiválon Mircea Topoleanu operatőr díjat is érdemelt érte. Az Otthonom lendületesen tud mesélni, nincsenek benne a kamerával szembeültetett beszélők, unalmas snittek vagy megszokott beállítások. Magukért beszélnek azok a jelenetek, ahol például az elvadult gyerekek már-már hipnotizálva bámulják a mosógép tárcsájának forgását, vagy amikor a még a Deltában élő családfő az őt kiebrudalni akaró napszemüveges bürokratáknak a szemébe mondja: „Kilenc gyermekem van, nem vagyok senki.” A gyerekek megtanulnak számolni, írni és olvasni. Később aztán a „Robinson család” problémái hirtelen számunkra is átélhetővé válnak: a szülők a gyermeknevelésről vitatkoznak, a legidősebb, felnőttkor küszöbén álló fiú elutasítja apja tekintélyét, és próbál új életet kezdeni, a saját lábára állni az új környezetben.

A gyerekek számára a változás lehetőséget jelent, mégis fájdalmas látni, hogy a szegény, de boldog, szabad emberek milyen gyorsan válnak megnyomorodott nagyvárosi polgárokká. Ciorniciuc szerencsére mégsem esik bele abba a hibába, hogy bűntudatot próbáljon kelteni, az Otthonom szereplői nem megmentésre váró, szánalmat ébresztő elesettek, hanem hús-vér emberek vágyakkal és ideákkal, akik alaposan megpiszkálják, hogyan gondolkodjunk a családról, de legfőképpen a szabadságról. Enachéék részeseivé válnak az általunk ismert társadalomnak, de lélekben máig a néha kigyulladó nádas mögötti tóban úsznak. Radu Ciorniciuc dokumentumfilmje intim vélemény olyan ősrégi kérdésekről, mint hogy mennyit ér a modernitás kényelme a természeti világ örömeivel és kihívásaival szemben, és általában arról, hogy vajon milyen élet a jó élet.

(Otthonom [Acasă, My Home]. Román dokumentumfilm, 86 perc, 2020. Rendező: Radu Cior­niciuc. Forgalmazza: HBO)