Vérkötelék

Harmincöt éve nem rendeztek ilyen hatalmas pert Olaszországban. A múlt héten a calabriai Lamezia Termében kezdődött bírósági tárgyaláson a ’Ndrangheta szervezet több száz tagja és bűnrészes civilek felelnek a törvény előtt. A szakértők szerint hiba lenne azt várni, hogy ez a per alapjaiban rengesse meg a több tízezer fős maffiaszervezetet, arra viszont jó, hogy áttörje a csend falát.

Csendőrtiszt a különleges biztonságú bíróságon az olaszországi Lamezia Termében, ahol a maffiózók ügyét tárgyalják Fotó: Yara Nardi Forrás: Reuters

Múlt szerdán a nagy hírügynökségek világgá repítették a hírt, hogy Calabria egyik városában, Lamezia Termében megkezdődött a maxiper, amelyen a helyi ’Ndran­gheta ügyeit vizsgálja a bíróság. Az eseményre háromezer négyzetméteres bunker készült. Kell is ilyen hatalmas tárgyalóterem: 350 vádlott, 400 ügyvéd, 900 tanú és vagy félezer biztonságért felelős személy lesz jelen a teremben és annak környékén. Természetesen a koronavírus-járvány még több terhet rak a lebonyolítók vállára, számos vádlott a börtönből csak videómeghallgatással vesz részt a tárgyaláson. A beszámolók azt hangsúlyozzák, hogy ilyen nagy per még nem indult a ’Ndrangheta ellen, amely a világ leghatalmasabb bűnszervezete. 1986-ban folyt hasonló Palermóban, amikor a szicíliai maffia vezetői – majd ötszázan – álltak bíróság elé.

De mi a különbség a két tárgyalás közt? A szicíliaiban egy egész szigetet és Olaszország jó részét uraló bűnszervezet állt a bíróság előtt, közülük is a csúcsirányítók. Súlyos börtönbüntetést kaptak, néhányuk jelenleg is tölti életfogytig tartó ítéletét. A Lamezia Termében folyó per az egész világra kiterjedt ’Ndrangheta egyik helyi szerve ellen irányul, mégpedig a Mancuso-klán ellen, amely Vibo Valentia térségében volt évtizedekig a környék ura. Ennek a családnak majd minden tagja a vádlottak közt foglal helyet. A velük összejátszó civilek, akik nélkül nem létezhetne maffia, pedig a falazó, védelmet nyújtó, szívességet tevő személyek közül kerültek ki. Kriminológiai szempontból kisebb súlyú a calabriai ügy, például a tervek szerint a ’Ndran­gheta nemzetközi bűnügyi szerepét alig érinti a per, pedig ez meghatározó. Viszont a működés mikéntjéről látleletet szolgáltathat. A vádpontok közül néhány: gyilkosság, emberölési kísérlet, kínzás, emberrablás, drogcsempészés és -kereskedelem, zsarolás, megvesztegetés, kenőpénz elfogadása, pénzmosás.

Az évszázados múltú ’Ndrangheta nemzetközi ismertségben hátul kullog a „nagy” szicíliai maffia, a Cosa Nostra, de még a nápolyi camorra mögött is. A XIX. század elején jöttek létre az első bűnözői csoportok, mégpedig szegény pásztorokból. Ők főleg a tehetős urakat szabadították meg vagyonuktól. Az olasz bűnözői szervezetek közti rangsorban mindig csak lenézéssel beszéltek a pásztorok bandájáról, amely Olaszország legszegényebb részén vetette meg a lábát. A szervezeti felépítése is archai­kus, alapegysége a klán. A családban, azok tagjaiban, a nagybácsikban, de a benősültek köré­ben is meg lehetett bízni. Ha valaki lebukott, nehezen adta fel a hatóságoknak a bátyját, a vejét, az apját. A vér kötelez. Ez jó kétszáz éve is működött, és jelenleg is nagyrészt működik. A külföldön tevékenykedő ’ndrinák, a helyi kisebb csoportok esetében is ez a helyzet. Csak az utóbbi időkben engedélyezték, hogy calabriain kívül más nemzetiségű is csatlakozhasson a szervezethez. A klánok önállóan működnek, maguk döntenek a lényeges kérdésekben, de azért tartják a kapcsolatot más délolasz társbűnözői csoportokkal is, ha kell, akkor együttműködnek velük. Itt nincs meg az a központosítás, amely a Cosa Nostra hanyatlásához vezetett.

A ’Ndrangheta az 1970-es években főleg az olasz diaszpórára támaszkodva kezdte kialakítani Dél-Amerikában kábítószer-kereskedő szervezetét. Mára az európai kokainpiac 80 százalékát ellenőrzik, csak ebből évi 50-60 milliárd euró áramlik a bűnszervezet zsebébe. A többi, hagyományos „üzletág” még ehhez jön hozzá: a zsarolás, az uzsora, a prostitúció. A szakértők szerint az egész világon húsz-egynéhány ezren dolgozhatnak a ’Ndranghetának. Otthon, Olaszországban sem lehetnek hat-hétezernél többen, viszont ez bőven elég ahhoz, hogy a 150 család teljes mértékig uralja Calabriát. „Lerakatuk” szinte mindegyik európai államban van, tisztes polgári foglalkozást űznek, ami kiváló álca. A „tanulatlan parasztgyerekek” mégis átlátták az utóbbi évek fejleményeit, ők lettek azok, akik globalizálni tudták a bűnt. Olaszország-szerte és a világban ebből a hihetetlen bevételből mára számos legális vállalkozást üzemeltetnek, amelyeket a legjobb egyetemeken végzett gyermekeik vezetnek. A világ öt kontinensén jelen vannak, és bűnszervezetük jelenleg is terjeszkedik.

Csendőrtiszt a különleges biztonságú bíróságon az olaszországi Lamezia Termében, ahol a maffiózók ügyét tárgyalják
Fotó: Reuters

Mit lehet tenni ilyen hatalmas és anyagilag végtelenül tehetős szervezettel? Vajon eredményre vezet az ilyen monstre per? Valószínűleg a 62 éves Nicola Gratteri államügyész is ilyen kérdésekkel vívódik. A calabriai születésű férfinak ez a fő műve. Négy éve kapta a feladatot, hogy piszkálja meg kicsit a ’Ndranghetát. Felgöngyölítette a Mancuso-klánt, egy 2019-es év végi rajtaütésnél került letartóztatásba a család és a hozzá köthető személyek többsége. Az ő javaslata volt, hogy tárgyalják együtt az ügyet. Az biztos, hogy valahol meg kell kezdeni ennek a hálózatnak a felbontását. Ám olasz bűnügyi szakértők vitáznak azzal kapcsolatban, hogy erre alkalmas-e egy maxiper. Egyes vélemények szerint ilyen óriási tárgyalások esetén túl sok részlet marad homályban, és nem lesz elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a bűnözők tömegesen elnyerjék jogos büntetésüket. Első megítélésre a per legalább két évig el fog tartani, de a 86-os palermói maffiaper hat év után ért véget.

Egyvalamiben biztos igaza van Gratteri államügyésznek, a csend – az omertá – fala már leomlott Calabriában. A tárgyaláson 58 bűnöző vállalta el, hogy feltáró vallomással tanúskodik, köztük Luigi Mancuso, a klán vezetőjének egyik fia. Rendkívül nagy számban döntöttek úgy, hogy bűnbánóként beszélni fognak. Nyilván ők a koronatanúk. Az ő előadásukban lesz érdekes meghallgatni, hogy mi és miért történt. A vád részéről 24 ezer telefonlehallgatási felvétellel rendelkeznek, amelyek az évek során a nyomozati munkából összegyűltek.

A per másik célpontja a „maffia burzsoáziája”. Ők azok, akik segítenek egy kis félrenézéssel, hogy a ’Ndrangheta továbbra is tudja folytatni tevékenységét. Korrupt rendőrök, vámosok, helyi hivatalnokok, egészen a polgármesterig, de található köztük jelentéktelen adminisztrációs dolgozó is, aki hozzájárulásával igen sokat segített. Szép számmal vannak mások is a vádlottak padján: egy szenátor, néhány politikus bal- és jobboldalról egyaránt, szakszervezeti vezetők. Ügyvédek, akik már nem ügyeket védtek, hanem tevékenyen bekapcsolódtak azok bonyolításába. Rendőrfőnökök, akik gyilkosságokat tussoltak el. Jelenleg ítéletére vár az a közhivatalnok, aki engedélyt adott arra, hogy még a 80-as években a ’Ndrangheta – természetesen más nevében – a saját építőipari cégével felépítse Gioia Tauróban konténerkikötőjét. A kezdetekben ide futottak be Dél-Amerikából a bűnszervezetnek olyannyira lényeges kokainszállítmányok. A kikötő mára vesztett jelentőségéből, Nyugat-Európában szinte bárhol megtalálják azt a helyet, ahol kipakolhatják az „árut”.

A 2500 lakosú Limbadi falu volt a Mancuso-klán központja, csak itt öt villát foglaltak le a rendőrök, amely maffiózók tulajdona volt. Amióta a bűnözők lakat alatt vannak, határozottan felpezsdült a falu élete, az emberek találkoznak, tréfálkoznak, megbeszélik mindennapos gondjaikat, kvaterkáznak. Felszabadultak az egész közösségre ránehezedő hallgatás törvénye alól. Nicola Gratteri, az államügyész elégedetten szemléli ezt a változást, de legbelül ő is tudja, ennél sokkal többet kell elérni.