Kun szablya

Egy régi lovas sírban a rendkívül jó állapotban lévő XI–XIII. századi kun szablyára akadtak.

A fegyvert megtisztították, méltó kiállítóhelyre vár Fotó: Picasa Forrás: Munkácsy Mihály Múzeum

A történet, amely a lelet előkerüléséhez vezetett, az 1970-es évek elején kezdődik, amikor egy siló építkezésénél régi lovas sírba akadtak bele a munkaeszközök Vésztő közelében. A brigád tagjai, bár pontosan nem tudták, mit találtak, azt érzékelték, hogy értékes, ezért nem szóltak róla senkinek, inkább szétosztották egymás között a tárgyakat. A gödör mélyén egy ló és egy lovas maradványai hevertek rendezetten, mellettük a viszonylag épen megmaradt lószerszámok és – az egyik szemtanú utólagos bevallása szerint – a fegyverzet egy része. A gazdag leletanyagból mindenki hazavitt valamit.

A szablya „tulajdonosa” később elköltözött a településről, de vitte magával a szerzeményét is. Aztán tavaly, amikor halottak napján hazalátogatott Vésztőre, úgy gondolta, beviszi a nála maradt leletet a múzeumba. A tárgy előbb a vésztő-mágori régészeti emlékparkba került, innen szállították át a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, ahol megkezdődött annak szakszerű leltárba vétele, feldolgozása.

Bácsmegi Gábor, a közgyűjtemény archeológusa a bejelentés után megnézte a vésztői helyszínt, ahol azt tapasztalta, hogy az adatszolgáltató igazat mondhatott, hiszen az általa jelzett helyen tényleg van egy siló, amelynek a környezete is be van építve. A szablyáról megállapította, hogy XI–XIII. századi, és nagyon jó keleti vonásokkal rendelkezik. Mivel enyhe ívű, a laikus számára kardnak tűnhet.

– Ez a fegyver egy olyan időszakból maradt ránk, amikor a kétélű kardok voltak divatban. A XIII. század idesodorta a kunokat, akik még hoztak magukkal szablyákat – magyarázza a régész. Az is felmerült, hogy a Vésztőn előásott Árpád-kori fegyver inkább besenyő. Ám azoknak a szakembereknek a többsége, akiknek megmutatták, a kunokra tették le a voksukat, azzal a meghagyással, hogy a pontos azonosításhoz jó lenne látniuk a vésztői gödörből kiemelt lószerszámokat is, de a felfedező brigád tagjainak zöme már nincsen életben.

Az viszont nem meglepő, hogy az építkezésen részt vevő munkások nem igyekeztek átadni a régiségeket az államnak, mondja Bácsmegi Gábor. Az 1970-es évek elején más volt a jogszabályi környezet, mint most. Bár az akkori törvények szerint is be kellett volna szolgáltatni a kincseket a múzeumba, azt nem tudja, hogy ennek elmaradása milyen retorziókkal járt. Az örökségvédelmi törvények ugyanis nagyon sokat változtak azóta. Ma is büntetendő zsebre vágni a föld mélyéről előásott antikvitásokat, viszont annyian keresgélnek fémdetektorral az esetleges lelőhelyeken, hogy nyomon követésük szinte lehetetlen.

A fegyvert megtisztították, méltó kiállítóhelyre vár
Fotó: Munkácsy Mihály Múzeum

A békéscsabai közgyűjteménybe ilyen szablya még nem került be, és különleges, mert erre az időszakra vonatkozóan nagyon ritka leletnek számít. Országosan léteznek hasonlók, de ezek közt is nagyon kevés az, amelyiket régész tárt fel. Ennél is fontosabb a leletegyüttes feltételezett kun eredete. Bár eddig is tudtak arról, hogy a mai Békés megye területére is telepítettek kunokat, ennyire egyértelmű bizonyíték még nem állt a birtokukban. Az említett népcsoporthoz csak elenyésző számú buzogánytípust, buzogányt tudnak kötni. A legtöbb kun vezérsír Magyarország középső részéről ismert, ezek érdekes módon kört alkotnak. Közülük csupán egyet tárt fel Horváth Ferenc régész Csengele határában, a többi olyan véletlenszerű felfedezésnek köszönhető, mint a vésztői.

Az első Békés megyei lelettel kapcsolatban elsősorban azt kellene tisztázni, hogy a sír egy nagyobb temető része-e, vagy elszigetelt, jegyzi meg Bácsmegi Gábor. Amennyiben magányos temetkezésről van szó, nem számít kivételesnek, főként egy olyan személy esetében, aki mellé a fegyverét is eltemették. Tudniillik az előkelőségek esetében nem ritkák az egyedülálló sírok.

A szomszédos Csongrád-Csanád megyében volt már rá eset néhány éve, hogy az egyik homokbányából, ahol hivatásos régészek végeztek feltárást, előkerült egy szintén késő nomád lovas sírja, fegyverzettel együtt.

Mivel a vésztői lelőhely fedett, legfeljebb kutatásokat végezhetnek majd ott, ásatásokra kevés az esély. Ha másra nem lesz mód, akkor ron­csolásmentes vizsgálatokat fognak végezni, ­geo­fizikai módszerekkel igyekeznek majd belelátni a földbe. A helyszíni adottságok függvényé­ben talaj­radarral vagy elektromos geotomográffal. ­Amennyiben találnak valamit a betonépület alatt, akkor az ott marad, amennyiben a szabad területen jelez a műszer, megkísérelhetik a feltárást.

A szablya további sorsát illetően is körvonalazódtak a tervek. A nemrég megújult állandó kiállításba sajnos már nem tudják betervezni, az viszont biztos, hogy valamilyen formában ki fogják állítani. Sikerült megtisztítani és restaurálni a fegyvert, megállapították, hogy bár a fából készült részei hiányoznak, igen jó állapotú.