A történet, amely a lelet előkerüléséhez vezetett, az 1970-es évek elején kezdődik, amikor egy siló építkezésénél régi lovas sírba akadtak bele a munkaeszközök Vésztő közelében. A brigád tagjai, bár pontosan nem tudták, mit találtak, azt érzékelték, hogy értékes, ezért nem szóltak róla senkinek, inkább szétosztották egymás között a tárgyakat. A gödör mélyén egy ló és egy lovas maradványai hevertek rendezetten, mellettük a viszonylag épen megmaradt lószerszámok és – az egyik szemtanú utólagos bevallása szerint – a fegyverzet egy része. A gazdag leletanyagból mindenki hazavitt valamit.
A szablya „tulajdonosa” később elköltözött a településről, de vitte magával a szerzeményét is. Aztán tavaly, amikor halottak napján hazalátogatott Vésztőre, úgy gondolta, beviszi a nála maradt leletet a múzeumba. A tárgy előbb a vésztő-mágori régészeti emlékparkba került, innen szállították át a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, ahol megkezdődött annak szakszerű leltárba vétele, feldolgozása.
Bácsmegi Gábor, a közgyűjtemény archeológusa a bejelentés után megnézte a vésztői helyszínt, ahol azt tapasztalta, hogy az adatszolgáltató igazat mondhatott, hiszen az általa jelzett helyen tényleg van egy siló, amelynek a környezete is be van építve. A szablyáról megállapította, hogy XI–XIII. századi, és nagyon jó keleti vonásokkal rendelkezik. Mivel enyhe ívű, a laikus számára kardnak tűnhet.
– Ez a fegyver egy olyan időszakból maradt ránk, amikor a kétélű kardok voltak divatban. A XIII. század idesodorta a kunokat, akik még hoztak magukkal szablyákat – magyarázza a régész. Az is felmerült, hogy a Vésztőn előásott Árpád-kori fegyver inkább besenyő. Ám azoknak a szakembereknek a többsége, akiknek megmutatták, a kunokra tették le a voksukat, azzal a meghagyással, hogy a pontos azonosításhoz jó lenne látniuk a vésztői gödörből kiemelt lószerszámokat is, de a felfedező brigád tagjainak zöme már nincsen életben.
Az viszont nem meglepő, hogy az építkezésen részt vevő munkások nem igyekeztek átadni a régiségeket az államnak, mondja Bácsmegi Gábor. Az 1970-es évek elején más volt a jogszabályi környezet, mint most. Bár az akkori törvények szerint is be kellett volna szolgáltatni a kincseket a múzeumba, azt nem tudja, hogy ennek elmaradása milyen retorziókkal járt. Az örökségvédelmi törvények ugyanis nagyon sokat változtak azóta. Ma is büntetendő zsebre vágni a föld mélyéről előásott antikvitásokat, viszont annyian keresgélnek fémdetektorral az esetleges lelőhelyeken, hogy nyomon követésük szinte lehetetlen.
