Mennek, visszajönnének

A magyar orvosok körében a kivándorlási kedv csökkent az elmúlt tíz évben – olvasható a Magyar Tudomány című lapban megjelent elemzésben. A Budapesti Corvinus Egyetemen született tanulmány a folyamat jellemzőit vizsgálja a 2010–19 közötti időszakban. A felmérésből kiderül, hogy sokan­ maradtak, akik korábban jelezték távozási szándékukat.

Maurovich-Horvat Pál nem érzi úgy, hogy kimaradna a szakmai fősodorból. Fotó: Semmelweis Egyetem–Kovács Attila Fotó: Attila Kovacs

Ha mégis kimennek, lehetőséget kell nekik adni arra, hogy a megszerzett tudást, szakmai gyakorlatot hazahozzák és itthon kamatoztassák.

A sokszínű és sokrétű nemzetközi migráció fontos eleme a magasan képzett munkaerő vándorlása. Ezen belül kiemelt a szerepe az egészségügyi szakemberek, leginkább az orvosok elvándorlásának. A Budapesti Corvinus Egyetem Összehasonlító és Intézményi Gazdaságtan Tanszék adjunktusa, Golovics József, illetve az egyetem mesterszakos hallgatója, Zsinkó Máté által jegyzett, a Magyar Tudományban megjelent tanulmány a hazai orvoselvándorlásnak a mögöttünk hagyott évtizedben tapasztalt jellemzőit tekintette át. A szerzők az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (AEEK) orvosok számára kiállított, külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványok statisztikáira támaszkodtak. (Ezen dokumentumok megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a külföldi elhelyezkedésnek.)

Maurovich-Horvat Pál nem érzi úgy, hogy kimaradna a szakmai fősodorból.
Fotó: Semmelweis Egyetem–Kovács Attila

A magyar orvosok kivándorlása a 2004-es európai uniós csatlakozást követő években élénkült fel, amit az osztrák és német munkaerőpiaci moratóriumok feloldása tovább fokozott.

A végzett orvosok száma közel azonos volt a külföldre távozókéval, a mérleget további tényezők (nyugdíjazás, halálozás és így tovább) is rontották. A pótlás a bevándorlók vagy határon túlról áttelepülők révén sem bizonyult megoldhatónak. Az elvándorlók jellemzően a fiatalabb, családdal még nem rendelkező korosztályból kerültek ki, ami az orvosi szakma elöregedéséhez is érdemben hozzájárult. A migrációs szándékokat az érintettek szerint az alacsony bérek, a kedvezőtlen munkahelyi körülmények (például eszközellátottság, leterheltség), a nem eléggé biztató előrejutási lehetőségek és a megbecsültség érzésének hiánya motiválták.

Lépések és szándékok

Az uniós csatlakozás évében a hatósági bizonyítványok száma alig haladta meg az ötszázat, 2010-ben már nyolcszáz felett volt. Utóbbiak köre a következő két évben tovább bővült, ami – a célországválasztást is figyelembe véve – a németországi munkaerőpiaci moratórium feloldásával állhatott összefüggésben. Ezt követően azonban jelentős csökkenés figyelhető meg: 2019-ben négyszáznál kevesebben igényeltek hatósági bizonyítványokat. Mindez nem jelenti azt, hogy ennyien ténylegesen el is hagyták az országot. Az AEEK adataiból látszik, hogy az igénylők jelentős része a hatósági bizonyítvány kiállítása után is Magyarországon maradhatott, s továbbra is csak tervezte a kivándorlást. Bár az sem zárható ki, hogy az érintettek a külföldi munkavállalás után hazatértek, s újabb távozást terveztek, ahogyan az sem, hogy a kivándorlást követően az egyik külföldi országból egy másikba tették át székhelyüket. Az adatok alapján a szerzők arra következtettek, hogy az igénylők harmada végül nem élt a külföldre vándorlás lehetőségével. Ettől függetlenül azonban nem elhanyagolható, hogy 2010–18 között 3787 magyar orvos nem volt vényfelíróként jelen a magyar egészségügyben.

Bár kezdetben magasabb volt a férfiak részaránya, a nemi összetétel az évtized második felében kiegyenlítettebbé vált.

A tíz év alatt összességében mintegy huszonnyolc százalék volt a harminc év alatti igénylők aránya, ami arra enged következtetni, hogy a frissen diplomázó orvosok jelentős része külföldön kezdené pályáját. A képesítéseket vizsgálva a belgyógyászati és háziorvostani szakterületekről igényeltek a legtöbben hatósági bizonyítványt. A legnépszerűbb célpontok a vizsgált időszakban Németország (1855) és az Egyesült Királyság (1572) voltak, de sokan jelölték meg célországként Ausztriát (612) és Svédországot (461) is.

– A tanulmányban használt adatokon túl nem áll rendelkezésre további megbízható idősoros adat az orvosok elvándorlási szándékáról, ezért más elemzések, így a Magyar Orvosi Kamara (MOK) is alapvetően ezekre tudott támaszkodni. Tavaly megjelent a sajtóban egy MOK-os felmérés, amely drasztikusan magas migrációs potenciálról számolt be az orvostanhallgatók köré­ben, de fontos látni, hogy egy kérdőívben kifejezni az elvándorlási szándékot egyszerűbb, mint konkrét lépést tenni annak irányába. Így a hatósági bizonyítvány igénylése erősebb migrációs szándékot jelez, s úgymond közelebb van a tényleges elvándorláshoz – mondja Golovics József, aki jelenleg ugyanezen adatok mélyebb elemzésével azt vizsgálja, hogy felfedezhető-e valamilyen mintázat az orvosok célországválasztásában nemre, korra tekintettel, a lakhely, illetőleg a szakvizsga típusa szerint. Az egyetemi oktató szerint

a Brexit az orvosokat hasonlóan érinti, mint a többi Egyesült Királyságban munkát vállaló magyart, tehát az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó szabályok megszűnésével és a frissen kialakított vízumszabályozással kell szembenézniük.

Ha az ottani egészségügyi rendszerben továbbra is igény lesz a külföldi orvosok munkájára, a kormányzat valószínűsíthetően úgy alakítja az adminisztrációt, hogy ők gördülékenyen és érdemi akadályok nélkül tudjanak továbbra is az országban dolgozni.

Távozás Angliából

– Az Egyesült Királyságban dolgozó orvosok között megtalálhatók a korábban emigrált magyarok, azaz az 56-os magyar orvosok és orvos leszármazottaik, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt érkezett szakemberek. Már évekkel az uniós csatlakozás előtt beindult az orvosok külföldre vándorlása – mondta el ­Rákóczy György, a Brit Magyar Orvosszövetség alelnöke, akinek személyes tapasztalata szerint a Brexit új helyzetet teremtett a szigetországban. A brit uniós tagság felmondása előtt beindult a magyar orvosok Magyarországra, de inkább más országba távozása Angliából. Ennek két fő oka volt, egyrészt a Brexit előre látható bizonytalanságai, másrészt az európai orvosok elleni hangulat erősödése. A Brexit és a Covid miatt részlegesen lebénult brit egészségügyi rendszer szintén Anglia időleges vagy végleges elhagyására kényszerített sok szakembert. Elsősorban a részmunkaidős, illetve a nem állandó állással rendelkezők kerültek ebbe a helyzetbe.

Az alelnök szerint nem az alacsony fizetés, hanem a paraszolvenciára épülő magyar egészségügyi rendszer káros hatásai voltak a fő okai az orvosok elvándorlásának.

Az egészségügy ezen problémái nem egy csapásra változnak meg, de a paraszolvencia megszüntetése a legfontosabb lépés volt a magyar egészségügy fokozatos átalakulásában. Rákóczy György ugyanakkor a külföldön nagy tapasztalatot szerzett magyar orvosok hazai befogadására csak kevés jó példát tud, míg az ellenkezőjét sokan megélték. Pedig a magyar egészségügy fejlesztésének egyik fontos eszköze lenne, ha az a külföldön sok tapasztalatot szerzett orvosok segítségével történhetne.

Motivációk

A szigetországban dolgozó magyar orvosok száma meghaladja az 1700-at – olvasható a Brit Magyar Orvosszövetség (Hungarian Medical Association of the United Kingdom) honlapján. A 2015 nyarán alakult szakmai szervezet szerint állandó itthoni orvoshiányról lehet hallani, mégis nagyon kevés állásajánlat publikus a külföldön dolgozó magyar kollégák előtt. A szervezet szerint szemléletváltásra van szükség, mert nem érzik a magyar rendszerben a külföldi tapasztalatok befogadásának igényét. Az Angliában dolgozó orvosok úgy vélik, jó lenne, ha nem elvándorlásról, hanem külföldi munkavállalásról lehetne beszélni.

A magyar orvos akkor is magyar orvos marad, ha általában manchesteri lakásában kel fel reggelenként.

Tudását, kapcsolatrendszerét, készségeit a magyar egészségügy is kihasználhatná – ha például egyszerű és átlátható lenne a hazatelepülés szakmai útja. A szervezet éppen ezért a hazával való szakmai kapcsolattartást, a hazatalálást segítené. A honlapon olvasható felmérésből az is kiderül, hogy a hazatelepülést választó szakemberek döntésének hátterében érzelmi okok, a gyerekek iskolakezdése, itthoni szakmai lehetőségek, a család és a barátok hiánya mellett olyan érv is szerepelt, hogy eleget kerestek.