Vargabetű

Cilinder, biberkalap, muskétás, pörge, barett, charleston, bojtár, zsirárdi, panama, hagyományőrző és még számtalan modell. Marácz Attila kalapkészítő mester avat be a szakma rejtelmeibe: ­hogyan készülnek a fejfedők, kinek mi áll jól, és mi a különbség a bicorn és a tricorn forma között.

Marácz Attila és felesége, Marcsi szerint a kalap nem elvesz, hanem hozzáad az archoz Fotó: Mirkó István Forrás: Marácz Attila és felesége, Marcsi szerint a kalap nem elvesz, hanem hozzáad az archoz

Százszor elmentem már a Bajcsy-Zsilinszky úton az üzletük előtt, többször meg is álltam a kirakatnál, és kinéztem magamnak néhány kalapot, de mostanáig soha nem nyitottam be. A 35 négyzetméteres bolt egyike az utolsó klasszikus kalaposműhelyeknek Magyarországon, ahol az eladótérben mindenféle formájú és színű kalapot, sapkát felpróbálhatunk. A kalaposmester a hátsó helyiségben, felesége, Marácz­né Marcsi – a masamód – a pult mögött dolgozik. Bemutatkozás után rögtön megtudom, hogy 55-ös fejem van. Marácz Attila csak ránéz valakire, és megmondja, hogy hány centiméter a fejmérete. Miután kalapban érkeztem, azonnal a nők legfőbb gondjára térek rá, a „vagy kalap, vagy frizura” problémára. A merev kalap tönkreteheti a frizurát, mert lenyomja a hajat, a puhább anyagból készült, vagy amelyik nem passzentos, az viszont nem. Ha egyedi kalapot készítenek, amely elsősorban a vevő arcától és az alkatától függ, a formánál mindig figyelembe veszik a frizurát, hogy hová és mivel szeretné felvenni, alkalomra vagy hétköznapra, milyen ruhához vagy milyen színű kabáthoz. Sokat számít, hogy kerek vagy hosszúkás-e az illető arca, visel-e szemüveget, milyen hosszú a haja. A kalap a ruházat koronája, nem elvesz, hanem hozzáad az archoz.

Marácz Attila beleszületett a szakmába, a szülei is kalapokkal foglalkoztak.

– Apámnak a Wesselényi utcában volt üzlete – meséli. – Mivel édesanyám is mellette dolgozott, iskola után az üzlet volt a napközim, ahol láttam a mesterség csínját-bínját. 1939-ben nyitotta meg a műhelyét. Kezdetben egy aranyművesnél dolgozott a Király utcában, ahová sok kalapos járt ékszereket készíttetni, s látta rajtuk, hogy a szakmájukkal jól keresnek. Beállt a közeli kalaposhoz tanoncnak, majd jó nevű szakember vált belőle. A Nemzeti és a Madách Színház művészei közül sokan vásároltak nála: Pécsi Sándor, Kibédi Ervin, Feleki Kamill. Még vidékről is jártak hozzá vevők.

Marácz György több mint hetven évig dolgozott kalaposként. Fia, Attila nem akarta továbbvinni a családi tradíciót, és közgazdasági technikumba ment tanulni. Édesapja hiába győzködte, a fiú mindennel akart foglalkozni, kivéve a kalapokat. Némi vargabetű után mégiscsak a szülei nyomdokaiba lépett, és 1983-ban letette a mestervizsgát. – Apunál tanultam meg a szakmát, és nagyon megszerettem. Ameddig a kezem, lábam, derekam bírja, addig én is folytatom a munkát.

Marácz Attila és felesége, Marcsi szerint a kalap nem elvesz, hanem hozzáad az archoz
Fotó: Mirkó István / Marácz Attila és felesége, Marcsi szerint a kalap nem elvesz, hanem hozzáad az archoz

Régen csak a Margit hídtól a Petőfi hídig tíz-tizenöt kalapos dolgozott, majd a hetvenes évektől rohamosan csökkent a számuk. Marácz Attila 1988 óta működteti saját üzletét, ahol ugyanúgy dolgoznak, mint száz évvel ezelőtt, kézi formázással. Az így készült nemezelt kalap készítése kemény fizikai munka, erős kéz kell hozzá. Az elődöktől tanult munkamegosztás szerint a formázást, vasalást a kalaposmester végzi, a varrást és a díszítést a felesége. Ahogy a szülők, ők is párban dolgoznak. Az ötvenes évekig külön szakmaként jegyezték a férfi és a női kalapost, a sapkást és az egyensapkást. Utóbbi mesterek készítették a diákok Bocskai-stílusú sapkáját, az angolkisasszonyok és különböző polgári tömörülések fejfedőjét. A hatvanas évekig a férfiak öltözékéhez hozzátartozott a kalap, anélkül illetlenség volt kimenni az utcára.

A kalapkészítés során kemény filcből kell nőies, légies formát kialakítani. Marácz Attila az alapanyagot, leggyakrabban gyapjú- vagy nyúlszőrfilcet forró gőz felett hevíti, és amikor már olyan égető, hogy más messzire hajítaná, ő akkor kezdi el kézzel nyújtani, formázni. Ráfeszíti a kiválasztott faformára, majd kiszárítja, szépen kifésüli és fényesíti. A karimát visszahajtja, leszegi, vagy vágott széllel hagyja. Utána a felesége „felöltözteti” a kalapot. A Marácz házaspár a mai napig klasszikus kalaposgépekkel és szerszámokkal dolgozik. A patinás szegőgép több mint százéves. Magyarországon öt mestervizsgával rendelkező kalaposmester dolgozik, hárman Budapesten, ketten vidéken. Marácz­ Attila az utolsók között volt, akik letették a vizsgát. Ma OKJ-s képzéseket tartanak, hatszor két órát.

– Az mire elég? – kérdezi Marcsi. – A férjem gyerekkora óta folyamatosan tanulja a szakmát, én pedig mellette huszonhét éve.

A megformázott kalapot vagy a vevő kívánsága, vagy saját ízlése szerint kézi varrással fejezi be és díszíti fel. Nála nincs két egyforma kalap. Mindig igyekszik olyan díszítést kitalálni, hogy még csak hasonló se jöjjön vele szemben az utcán. Szalagokat, gyöngyöket, tollakat, fonalat, fémdíszeket, csatokat, gombokat használ, de díszített kalapokat bambuszpálcikával, cipzárral, kulcsokkal is. Egy hölgy az esküvőjére órakerekeket kért a kalapjára, hogy időtlen időkig tartson a házassága. Marcsi most a móri néptáncegyüttesnek varrja a kalapbéléseket. A sváb tánccsoportnak már a sokadik garnitúrát készítik. Extrém kérésekkel általában jelmeztervezők fordulnak hozzájuk. Az egyik színházi előadásban a drogos figurát játszó színész pillangókat hallucinált maga köré, melyeket vékony drótokkal rögzítettek a kalapjához. Itt készültek Rúzsa Magdi, Udvaros Dorottya, Presser Gábor és Hobo kalapjai is. Levente Péter és Takács Nikolas szinte családtagnak számít náluk.

Hosszú listájuk van ismert emberek fejméretéről. Ha az emberek a tévében látnak egy kalapot, és megtetszik nekik, akkor ahhoz hasonlót rendelnek maguknak. A Casablanca című filmben Humphrey­ Bogart kalapja a védjegyévé vált, róla nevezték el a formát is. Nagyon népszerű volt Indiana Jones, a Dallasból Jockey vagy a nyolcvanas években vetített Forró szél című tévésorozatban a főszereplő Šurda kalapja. A Micsoda nő! című film után minden nő olyan nagy karimájú kalapot szeretett volna, amilyet ­Julia ­Roberts viselt. Ha pedig az ascoti derbit közvetítik a tévében, amely nemcsak lóverseny, hanem hajmeresztő kalapcsodák találkahelye is, akkor sokan választanak onnan mintát. A vevők a telefonjukon mutatják meg, hogy mit viselt Katalin hercegnő, és ők milyen kalapot szeretnének. Egy hölgy az Angliában dolgozó párjának akart fejfedőt venni. A tabletjén kinagyította a fiú képét, és rápróbálgatta a sapkákat.

Fotók: Mirkó István

Az osztrákoknál tradíció a kalapviselet, főleg a tiroli népszerű. Hollandiában is nagy divat a fejfedő, onnan is érkeznek vevők, de jöttek már Japánból, Kínából, Indiából, Dél-Amerikából, Ausztráliából is. Férfiaknál népszerű viselet a Borsalino modell, az indi, a vadász forma, hölgyeknél a karima nélküli tok vagy stewardesskalap, a turbán, a bubi vagy a klos, amelyiknek lefelé hajlik a karimája. A fiatalok a keskenyebb szélű modelleket kedvelik. A barettet, más néven baszk- vagy svájcisapkát pedig mindenki szívesen hordja. A kalaposmester különleges fejfedőket is levesz a polcról. A bicorn és a tricorn két- vagy háromszögletű kalap. A bicorn formát hosszúkásan a tengerésztisztek hordták, keresztben Napóleon. A tricorn pedig a háromszögletű labanckalap.

Beszélgetés közben betér a boltba egy nyolcvan év körüli olasz hölgy. Napokkal ezelőtt kinézett magának egy kalapot, most mégsem veszi meg, mert drágállja. Pedig itt negyedannyiba kerül, mint Olaszországban. Egy kézzel készített kalap ára tízezer forint felett kezdődik. A Lajtán túl ennek többszörösét kell kifizetni érte. A házaspár soha nem számolta, de biztos, hogy már több tízezer kalapot készítettek. Színházaknak, filmeseknek, múzeumoknak, bohócoknak, hagyományőrzőknek, turistáknak, törzsvendégeknek, néptánccsoportoknak. Csak a katasztrófavédelemben dolgozó hölgyeknek több száz csákót varrtak az ünnepi viselethez. Sajnos az utánpótlással gondok vannak. Nem csak kalaposból van egyre kevesebb, itthon sem az alapanyagokat, sem a kalapkészítéshez szükséges eszközöket nem lehet beszerezni.

– A fiunk még a vargabetűnél tart, mint előtte a férfi tagok a családban – mondja Marácz Attila. – Keresi a párját, akivel szívesen dolgozna együtt a műhelyben. Reménykedünk, mert nem tiltakozik ellene, hogy egyszer folytassa a szakmát. Már készített magának kalapot, nem is rosszat!

Többször előfordult már, hogy a Marácz házaspár az utcán ráismert az általuk készített kalapra.

– Milyen érzés? – kérdezem.

– Szívmelengető – mondják egyszerre.