Olvasható a könyvben az az újságcikk, amely azt bizonyítja, hogy Gárdonyi Géza A nádasdi kutya című elbeszélése valós alapokon nyugszik. Szabó Dezső Életeim című művében is megemlíti Nádasdot, még pontosabban azt az affért és félreértést, amikor az iskolai vizsgáztatót pincérnek nézte. Szerepel benne a Szamár-sziget borsodnádasdi foglya, Boza Nagy József, de olvashatunk falusi boltosokról és a templomok építőmestereiről is. És nem utolsósorban a kisváros egyetlen élő népszokásáról, a molnárkalácssütésről is tájékozódhatunk. Borsodnádasdon ugyanis nagyon sok sütővas lelhető fel, ennek pedig az az oka, hogy a már említett lemezgyár évente több ezer mázsa hengerelt vasat, kerékabroncsot és különböző típusú lemezt gyártott, így nagy mennyiségben megjelent a településen a sütővasak készítéséhez való alapanyag. A molnárkalács, ami valójában ostya, igazi ropogós csemege, az évente megrendezett fesztiválon kap főszerepet és időtállóságot.
Színesítik a kiadványt a képeslap fohásza, munkásrendszabályok és levéltitkok, azaz válogatás a képeslapok üzeneteiből. Zárásul ezekből egy: „Kedves Barátom! Hát Miskolcnál Nádasd feltétlenül szebb és csinosabb. Egyelőre csak ennyit és még, hogy amióta itt vagyok, mindig süt a nap.”
(Sági Tibor: Üdvözlet Borsodnádasdról. Második, bővített kiadás. Borsodnádasd, 2020, 183 oldal. Ármegjelölés nélkül)
(A borítóképen Borsodnádasd falu határa. Forrás: borsodnadasd.hu)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!