Babaházát Dorottya nem is játéknak szánta.
A cél az volt, hogy a műalkotás tükörképe legyen a fejedelmi udvarnak, megjelenítve a korabeli kézművesműhelyeket, a gyógyszertárat, a kolostort, a vásárt és a szereplőket. Bár Somlyai Lajosné csodálója az egykori fejedelemasszony elszántságának, nem a követője. Nem is lehetne, mivel nemcsak kortárs anyagot gyűjt, illetve kap ajándékba, hanem a régebbi korok emlékeit is. Szándéka az, hogy saját babaházával elsősorban a gyermekeknek szerezzen örömöt, nekik teremtsen alkalmat a személyes találkozásokhoz, a karakterjátékhoz.
A csabai gyűjtő sosem tér haza üres kézzel utazásairól, mindenütt vásárol egy-két babát. Nemcsak a németországi példákat, fejleményeket követi figyelemmel, az ország legrégebbi és legnagyobb babakollekcióját, a Moskovszky családét is mintának tekinti. A székesfehérvári gyűjtemény nem is kerülhető meg, mivel máig páratlan értéket képvisel mind idehaza, mind Európában. Több tucat babaszoba és több ezer játék alkotja, többségükben műtárgyritkaság. A csöppnyi enteriőrökben piciny bútorokat, apró porcelánszervizeket és egyéb használati tárgyakat tekinthet meg az érdeklődő, így szerezhet átfogó képet a XIX–XX. századi polgári játékkultúráról, az alapítók, Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet társadalomképéről.
A gyűjteményt az is egyedivé teszi, hogy a parányi tárgyak között akadnak olyanok, amelyek nem játéknak készültek. A bútorok közé például asztalosmesterek mintadarabjai is bekerültek, a legértékesebbek pedig főúri megrendelésre készültek, és egyfajta státusszimbólumok voltak. Auer Erzsébet legendásan ügyes kezű asszony is volt, a babák öltözetét saját kezűleg restaurálta, de új ruhát, cipőt is készített nekik. Emellett arra is szakított magának időt, hogy atlaszt rajzoljon, emlékkönyvet írjon és tájképet fessen kedvenceinek.
