Babaházát Dorottya nem is játéknak szánta.
A cél az volt, hogy a műalkotás tükörképe legyen a fejedelmi udvarnak, megjelenítve a korabeli kézművesműhelyeket, a gyógyszertárat, a kolostort, a vásárt és a szereplőket. Bár Somlyai Lajosné csodálója az egykori fejedelemasszony elszántságának, nem a követője. Nem is lehetne, mivel nemcsak kortárs anyagot gyűjt, illetve kap ajándékba, hanem a régebbi korok emlékeit is. Szándéka az, hogy saját babaházával elsősorban a gyermekeknek szerezzen örömöt, nekik teremtsen alkalmat a személyes találkozásokhoz, a karakterjátékhoz.
A csabai gyűjtő sosem tér haza üres kézzel utazásairól, mindenütt vásárol egy-két babát. Nemcsak a németországi példákat, fejleményeket követi figyelemmel, az ország legrégebbi és legnagyobb babakollekcióját, a Moskovszky családét is mintának tekinti. A székesfehérvári gyűjtemény nem is kerülhető meg, mivel máig páratlan értéket képvisel mind idehaza, mind Európában. Több tucat babaszoba és több ezer játék alkotja, többségükben műtárgyritkaság. A csöppnyi enteriőrökben piciny bútorokat, apró porcelánszervizeket és egyéb használati tárgyakat tekinthet meg az érdeklődő, így szerezhet átfogó képet a XIX–XX. századi polgári játékkultúráról, az alapítók, Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet társadalomképéről.
A gyűjteményt az is egyedivé teszi, hogy a parányi tárgyak között akadnak olyanok, amelyek nem játéknak készültek. A bútorok közé például asztalosmesterek mintadarabjai is bekerültek, a legértékesebbek pedig főúri megrendelésre készültek, és egyfajta státusszimbólumok voltak. Auer Erzsébet legendásan ügyes kezű asszony is volt, a babák öltözetét saját kezűleg restaurálta, de új ruhát, cipőt is készített nekik. Emellett arra is szakított magának időt, hogy atlaszt rajzoljon, emlékkönyvet írjon és tájképet fessen kedvenceinek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!