Mi volt előbb: zene vagy nyelv? Elképzelésem szerint már a dallam is kommunikáció, s ebből fejlődött ki a nyelv. Erre sok minden utal. Például a baba első dallamszerű megnyilvánulásai. A zene elsődlegességére utal a munkafolyamatok kapcsán mondott rigmus vagy munkadal.
A művész néha jobban megérez dolgokat, mint a nyelvész. Kodály Zoltán többször is érinti a dal (zene) és a nyelv kapcsolatát. „Hogy nyelv és zene együttjár: feltevés.” De határozottan kijelenti: „A nyelv elsősorban zenei jelenség. Van dallama, ritmusa, hangsúlya, hangszíne, dinamikája. Az egyszólamú zene minden eleme megvan benne, éppen csak a többszólamúság tünetei, a harmónia jelensége nem.” Kodály ráérzett arra, hogy a hagyományok átadását, alakulását, sőt keletkezését is remekül lehet tanulmányozni a gyermekkultúrában (gyermekfolklórban, gyermeknyelvben). „A népdal psychológiájának tanulmányozására legalkalmasabb a gyermekdal, mert itt mintegy »in statu nascendi« tárul elénk. Szinte előttünk folyik le a bomlás, új alakulás, romlás, bővülés, kopás, zsugorodás, új változat születése; látjuk miből mi alakul. Ősrégi és vadonatúj elemek megférnek, vegyülnek, majd szétválnak.”
Elsőre talán érthetetlen, hogy a gyermek mennyire képes újraalkotni, megismételni az ember kulturális fejlődését. „Minden ország kutatója egyetért abban, hogy a gyermekhagyomány őrzi a legrégibb elemeit a néphagyománynak.” Ennek magyarázata az, hogy a gyermek egy veleszületett kultúra-, benne zene- és nyelvelsajátító programmal születik, amely lehetővé teszi, hogyha megfelelő a környezet (család, cselekvő és beszélő közösség), akkor ez a program kiváltódik, beindul. Hangsúlyozom: ehhez kell a támogató közeg. Ezért nagy a család, a bölcsőde, az óvoda és persze az iskola felelőssége. A gyermekvilág sok tekintetben visszaüt a kezdetekre: „A gyermektársadalom még nem ismer osztályokat. A gyermek még őskommunizmusban él. Így nem találunk más rugót zenei és szövegbeli meg nyelvi (jelenségei) mögött, mint a centrifugális és centripetális erők szabad játékát.” A gyermekkultúra, akár az ősközösségi, osztatlan: „A gyermek nem zenél: osztatlan egység az ének, tánc, játék… Gyermekrajz gyermeknyelv, párhuzamos gyermekpsychológia.”
