Ha nyílnak a trezorok

Mi folyik Tunéziában az arab tavasz óta eltelt tíz évben?

Tunisian President Zine Al-Abdine Ben Ali (R) welcomes Libyan leader Muammar Gaddafi upon his arrival at Tunis airport January 10, 1990. Gaddafi came to Tunisia to attend the summit of the Arab Maghreb Union which also includes Morocco, Algeria and Mauritania. Reuters/Frederic Neema BEST QUALITY AVAILABLE - GM1E72N13A001 Fotó: Stringer .

Svájc valószínűleg feloldja azt a pénzügyi zárlatot, amelyet egy évtizede rendelt el a Ben Ali, Tunézia volt diktátora és családja által az alpesi országban birtokolt számlákra. Ez azt jelenti, hogy a tuniszi kormány búcsút inthet a mintegy 320 millió dolláros összegnek, amely a számlákon van. De mi folyik Tunéziában, hogy az arab tavasz óta eltelt tíz évben egy bírósági ítélettel nem tudták igazolni a klán tagjainak bűnösségét?

Tíz éve, január közepén távozott Tuniszból Zín el-Ábidín ben Ali tunéziai diktátor népes családjával együtt egy nagy személyszállító repülőgéppel, amelynek a poggyásztere – a mendemonda szerint – meg volt tömve arannyal, ­Szaúd-Arábiába véve az irányt. Az egész család itt talált menedékre. A tunéziai ideiglenes vezetés január 19-én azzal a kéréssel fordult a svájci hatóságokhoz, hogy zárolják az elnök feleségének és családtagjainak Svájcban lévő bankszámláit. Az európai ország ennek eleget is tett.

Tunéziában az egész kompániát a feleség, Lei­la családnevéről csak Trabelsi-klánnak hívták. Az első asszony volt az a gyűlölt személyiség, aki ellen a népharag java irányult. Sok korrupciós ügyben érintett volt, családtagjait olyan helyekre ültette be az államigazgatásban, ahonnan számolatlanul lehetett a közpénzt eltulajdonítani. Az amerikai Global Financial Integrity elemzése alapján a diktátor és környezete – szorgos munkával – a bukása előtti években, majd a menekülésükkor körülbelül kilencmilliárd dollárral rövidítették meg a tunéziai államkasszát. A Svájcban zárolt összeg csupán hab a tortán. Más európai, arab vagy éppen ázsiai országok nem hoztak ilyen intézkedéseket, hogy adjanak egy esélyt az új tunéziai vezetésnek a kisíbolt összegek visszaszerzésére.

Zín el-Ábidín ben Ali tunéziai elnök (jobbra) fogadja Moammer Kadhafi líbiai vezetőt, Tunisz 1990. január 10. Diktátorok randevúja Reuters/Frederic Neema BEST QUALITY AVAILABLE – GM1E72N13A001

A genfi számlák a Trabelsi-klán 36 tagjának nevén vannak. Lehetett számítani a berni döntésre, ugyanis a svájci hatóságok rendszeresen figyelmeztették tunéziai kollégáikat arra, hogy közeledik a zárolás határideje. Svájcban még egyetlen esetben sem hosszabbították meg a pénzügyi zárlat időtartamát. A klán külföldi emigrációban élő tagjai természetesen ugrásra készen állnak, hogy a felszabadulás utáni pillanatban azonnal olyan bankokba utalják át a pénzt, ahol a tunéziai kormány nem tudja rátenni a kezét. Számos ilyen pénzintézet van a világon.

Tíz év elég hosszú idő arra, hogy az érdekelt fél bírósági ítélettel igazolja: nem törvényes tevékenységből eredő összegek nyugszanak az adott bankszámlákon. Az észak-afrikai ország érdeke lett volna, hogy ezt bizonyítsa, és hozzájusson a betétekhez. Pedig minden dollárnak meglenne a helye. Tunéziát, mint olyan országot, amely elsősorban a turizmusból él, rendkívül megviseli a koronavírus-járvány. A külföldi turizmus egy éve megszűnt. Még ha ez az összeg az államháztartás szempontjából nem is túl jelentős, azért Tunézia nehéz helyzetén valamit enyhítene.

Ebben felelős az állam előző elnöke, Bedzsi Kaid esz-Szebszi is, aki sohasem rejtette véka alá azt az elképzelését, hogy majd amnesztiában részesíti Ben Alit és környezetét, ami köszönő viszonyban sem állt a közhangulattal. A szaúdi emigrációban élő volt diktátor 2019 végén betegségben meghalt. Tunézia azzal védekezik, hogy folyik a nyomozás a Trabelsi-klán tagjai ellen, de elítélésük nyilván késik. Tunisz most minden követ megmozgat, hogy elérje a svájci hatóságok halasztását. Ha kell, akkor érzelmi húrokon is játszik, a tunéziai szegények helyzetének ábrázolásával próbálja meggyőzni a döntéshozókat.

A 64 éves Leila Trabelsi nem vár semmire. Erős nőként ő képes saját elhatározásából cselekedni. Alig egy évvel Ben Ali halála után férjhez ment egy nála jóval fiatalabb szaúdi herceghez. A first lady, az első asszony helyét most a negyedikre cserélte – gúnyolódtak rajta a tunéziaiak –, ugyanis negyedik felesége lett urának. Míg Tunéziában tilos, addig Szaúd-Arábiában engedélyezett a többnejűség. A közösségi médián közzétett örömteli esküvő után az ifjú pár magángépen utazott el a mézeshetekre. A legfőbb, hogy az anyagi biztonság biztosított Leila számára. A hálátlan tunéziaiak meg majd elboldogulnak valahogy.