Svájc valószínűleg feloldja azt a pénzügyi zárlatot, amelyet egy évtizede rendelt el a Ben Ali, Tunézia volt diktátora és családja által az alpesi országban birtokolt számlákra. Ez azt jelenti, hogy a tuniszi kormány búcsút inthet a mintegy 320 millió dolláros összegnek, amely a számlákon van. De mi folyik Tunéziában, hogy az arab tavasz óta eltelt tíz évben egy bírósági ítélettel nem tudták igazolni a klán tagjainak bűnösségét?
Tíz éve, január közepén távozott Tuniszból Zín el-Ábidín ben Ali tunéziai diktátor népes családjával együtt egy nagy személyszállító repülőgéppel, amelynek a poggyásztere – a mendemonda szerint – meg volt tömve arannyal, Szaúd-Arábiába véve az irányt. Az egész család itt talált menedékre. A tunéziai ideiglenes vezetés január 19-én azzal a kéréssel fordult a svájci hatóságokhoz, hogy zárolják az elnök feleségének és családtagjainak Svájcban lévő bankszámláit. Az európai ország ennek eleget is tett.
Tunéziában az egész kompániát a feleség, Leila családnevéről csak Trabelsi-klánnak hívták. Az első asszony volt az a gyűlölt személyiség, aki ellen a népharag java irányult. Sok korrupciós ügyben érintett volt, családtagjait olyan helyekre ültette be az államigazgatásban, ahonnan számolatlanul lehetett a közpénzt eltulajdonítani. Az amerikai Global Financial Integrity elemzése alapján a diktátor és környezete – szorgos munkával – a bukása előtti években, majd a menekülésükkor körülbelül kilencmilliárd dollárral rövidítették meg a tunéziai államkasszát. A Svájcban zárolt összeg csupán hab a tortán. Más európai, arab vagy éppen ázsiai országok nem hoztak ilyen intézkedéseket, hogy adjanak egy esélyt az új tunéziai vezetésnek a kisíbolt összegek visszaszerzésére.
A genfi számlák a Trabelsi-klán 36 tagjának nevén vannak. Lehetett számítani a berni döntésre, ugyanis a svájci hatóságok rendszeresen figyelmeztették tunéziai kollégáikat arra, hogy közeledik a zárolás határideje. Svájcban még egyetlen esetben sem hosszabbították meg a pénzügyi zárlat időtartamát. A klán külföldi emigrációban élő tagjai természetesen ugrásra készen állnak, hogy a felszabadulás utáni pillanatban azonnal olyan bankokba utalják át a pénzt, ahol a tunéziai kormány nem tudja rátenni a kezét. Számos ilyen pénzintézet van a világon.
