Vadászat aszteroidákra

Azon már túl vagyunk, hogy távcsővel kémlelve vizslassuk az eget, szuperszámítógépek és hihetetlen felbontású csúcskamerák segítik az égbolt titkainak feltárását. Sárneczky Krisztián csillagász eddig kétezernél több kisbolygót és öt szupernóvát fedezett fel. Deák és Kossuth lehetett névadó, Selye Jánost elutasították.

Ezt az Ausztrália közepén található krátert egy becsapódó aszteroida hozhatta létre 142 millió évvel ezelőtt Fotó: Gallo Images Forrás: Getty Images

Galileo Galilei 1609-ben készített, harmincszoros nagyítású távcsöve mindössze két lencséből állt – ezek minősége messze elmarad a mai optikai eszközökétől. Ezzel az elképesztően egyszerű eszközzel fedezte fel a Hold hegyeit, észlelte a napfoltokat, jött rá, hogy a Tejút csillagok sokaságából áll. Legjelentősebb eredménye azonban a Jupiter négy legnagyobb holdjának a felfedezése volt. Amiből lett baja bőven, hiszen ez a négy hold nem a Föld körül keringett, ami szemben állt az akkor hivatalos geocentrikus, azaz Föld-középpontú világképpel. Galilei összeütközésbe került a katolikus egyházzal, az inkvizíció 1633-ban betiltotta könyveit, tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. (A katolikus egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az inkvizíció ítéletét.)

Komoly suhancok

Sárneczky Krisztiánnak is volt távcsöve, de az első általa megfigyelt meteorhoz ez nem kellett – szabad szemmel észlelte 1987. augusztus huszadikán, majd jegyezte fel a füzetébe a látott csodát. Két évvel később a Magyar Csillagászati Egyesület tagjaként már egyre komolyabb megfigyelések részese lett az ELTE-n 2002-ben földrajztanári diplomát szerző későbbi aszteroidavadász. Neki is volt binokulárja, azaz két külön csőből álló távcsöve. A rendszerváltás idején a szovjet hadsereg tagjaitól lehetett ilyet a Bakonyban némi vodka ellenében beszerezni. Sárneczky Krisztián ellenben Bécsben vette a sajátját – majd hagyta el pár évvel később a hatos buszon.

– Kiss László barátommal – ma akadémikusként ő a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója – 1997 novemberében megjelentünk a Piszkéstetői Obszervatóriumban. Néztek ránk az idősebb kollégák, hogy mit akar ott ez a két suhanc. De mi komoly suhancok voltunk, akik évek óta arról álmodoztak, hogy használhatják az ottani távcsövet. Nem használhattuk, mert egy héten át köd volt a Mátrában. Lógó orral hazamentünk, de később visszatértünk. 1998. február 28-án fedeztük fel az első kisbolygónkat – emlékezett a kezdetekre Sárneczky Krisztián, a kutatóközpont munkatársa.

A hazai kisbolygóvadászok legfontosabb bázisa a budapesti Svábhegy, aminek a története a XIX. századra nyúlik vissza. Konkoly Thege­ Miklós akkor építette a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatoriumot, a sok távcsőből álló csillagvizsgálót a felvidéki Ógyallán. Trianon után egyértelmű volt, hogy az ógyallai csillagdát elcsatolják. A műszereket napok alatt leszerelték, Budapestre szállították, ahol gyorsan új akadémiai csillagvizsgálót kellett építeni. A fővárosi önkormányzat hat hold földet adott a Svábhegyen. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Tass Antal intézetigazgató az egyéb dolgokat szervezte. A neo­klasszicista főépületet 1926-ban adták át. A csillagászok nem henyéltek, 1936 és 1943 között 35 kisbolygót fedeztek fel! A növekvő fényszennyezés miatt az észlelőmunka a mátrai Piszkéstetőre helyeződött át. Itt működik a hatvan centiméteres átmérőjű Schmidt-távcső, és hazánk legnagyobb távcsöve, az egyméteres tükörátmérőjű Ritchey–Chrétien–Coudé-teleszkóp. (Pályázati forrásnak köszönhetően százmillió forint értékű, a világ egyik legjobb csúcskamerája került pár éve Piszkéstetőre.) A távcsöves munkát a rossz idő és a fényszennyezés mellett a levegőben szálló sivatagi homok is akadályozza.

Egy amatőr csillagász számára a szakma csúcsa valamilyen objektum felfedezése. A hivatásos csillagászok többségét ez a lehetőség nem izgatja. Ők új fizikai folyamatok, csillagrezgések, összeolvadó fekete lyukak vagy a gyorsulva táguló univerzum jelei után kutatnak. Száz éve az új égitestek megtalálása volt a menő, ma már nem ez a fő vonal, de ennek is lehet komoly hatása. Távoli exobolygók vagy kvazárok kutatása is fontos, de a Föld-közeli objektumok felfedezése, pályájuk meghatározása gyakorlati jelentőségű. Erre két példa az elmúlt bő száz évből.

A tunguszkai eseményként vonult a tudománytörténetbe az 1908. június 30-i katasztrófa. Akkor a légkörbe lépő égitest tűzgömbbé vált, majd hat-nyolc kilométeres magasságban felrobbant. A robbanás hatására a helyszínen legelő állatok elégtek, harminc kilométeres körzetben a fák gyökerestül kiszakadtak. A helyszíntől ötszáz kilométerre zakatoló transzszibériai vonat utasai szokatlanul világos fénycsóvát láttak, illetve erős rengést érzékeltek. A robbanás energiáját tíz-húsz megatonna TNT robbanási energiájával egyenértékűre becsülik. A felrobbant objektum valószínűleg üstökösdarab volt. 2013. február 15-én kora reggel a Napnál fényesebb, 17 méter átmérőjű test száguldott át az oroszországi Cseljabinszk fölött, majd nagy magasságban szétrobbant. A lökéshullám számos kisebb sérülést okozott. A Föld légkörébe hatoló aszteroidatöredék okozhatta ezt a jelenséget.

– A szárazföldek egy százalékán laknak emberek, de mivel egyre többen vagyunk, nem elhanyagolható veszélyt jelentenek a kisbolygók. Annak azonban nagyobb az esélye, hogy egy stukkó esik a fejünkre, mint egy kisbolygó – nyugtat a különleges csillagászati objektumokról készült fotókkal teli irodájában a szakember, aki szerint a különböző elméletek teszteléséhez szükség van szupernóvákra – eddig ötöt fedezett fel –, kisbolygókra, amelyek igazolják vagy cáfolják az elméleteket. Sárneczky Krisztián idén január 31-én különleges kisbolygót fedezett fel. Ha ez a negyven-ötven méter átmérőjű égitest becsapódna a földbe, nagyvárosnyi területet rombolhatna le, de ettől nem kell félni, mert több millió kilométerre húzott el tőlünk, és ha 2027-ben visszatér a Föld közelébe, akkor sem kerül 1,9 millió kilométernél közelebb.

Sárneczky Krisztián: A többséget az új fizikai
folyamatok izgatják
Fotó: Kurucz Árpád

Baráti verseny

– Ez volt a 13. Föld-közeli kisbolygóm, a 14.-et február 17-én vettem észre. Minden idők egyik legkisebb, mindössze egy-két méteres aszteroidájáról van szó, amely 28 ezer kilométerre, tehát a geostacionárius műholdaknál is közelebb húzott el mellettünk – említ két eredményt a közelmúltból a kutató, akinek ezeken kívül van 454 darab számozott és 1297 számozásra váró főövi kisbolygója. Ezek a számok változnak, mert új jelöltekkel bővül a lista, de az is kiderülhet egy sajátjának hitt aszteroidáról, hogy azt más korábban már felfedezte. Arra is akadt példa, hogy évtizedekkel ezelőtti észlelése kisbolygó volt. Amint talál valamit, azonnal feltölti a megfelelő adatbázisba. Baráti verseny folyik az észlelők között, nem akar lemaradni. Azé a kisbolygó, aki először bejelenti, s nem azé, aki először lefotózta. Ez a szabály. Ha késlekedik, oda az elsőség.

A bolygóvadászat két helyen zajlik. A piszkéstetői Schmidt-távcső kémleli és fotózza az eget, majd az adatok interneten jutnak el Sárneczky Krisztián laptopjába. A gép által megjelölt ezer kisbolygójelölt közül általában egyről derül ki, hogy valóban aszteroida. Vagy rakétafokozat – ezekből is akad bőséggel. Utólag több kisbolygónak hitt objektumról derült ki, hogy ember alkotta űrhulladék.

– Még én is furcsállom egy kicsit, hogy minden újabb felfedezésnek úgy örülök, mint az elsőnek. Ugyanolyan harci idegesség fog el, mint húsz évvel ezelőtt – magyarázza a kisbolygóvadász. Számos kisbolygó az ő közreműködésével kapott új nevet, ezek között híres magyar személyiségek nevei is szerepelnek.

A bolygókeresztelő nem úgy megy, hogy valaki kitalál egy nevet, és attól kezdve úgy hívják az adott aszteroidát. A felfedező beküldi név­javaslatát a Nemzetközi Csillagászati Unió égisze alatt működő kisbolygóközpontba, ahol ­eldöntik, hogy amíg létezik az emberiség – vagy az adott aszteroida –, viselheti-e az adott nevet az az objektum. Sárneczky Krisztián a svábhegyi csillagda létrejöttében meghatározó szerepet játszó, korábban említett kultuszminiszterről, Klebelsberg Kunóról szeretett volna egyet elnevezni, de nem járultak hozzá. Politikusokról és hadvezérekről ugyanis haláluk után száz évig nem nevezhetnek el kisbolygót. Deák és Kossuth esetében sikerrel járt. Legutóbb a világhírű magyar származású stresszkutató, Selye­ ­János nevét utasították el arra hivatkozva, hogy a múlt század hatvanas éveiben a kísérleteit dohányipari cégek támogatták, ami nem szép dolog. Önmagáról egyébként nem nevez el az ember aszte­roidát – a feleségéről és a lányáról már lehet –, a csillagászok ennél sokkal szerényebb emberek.

A (10258) Sárneczky aszteroidát – amelyet ­Kulin György fedezett fel 1940-ben és eredetileg ­üstökösnek hitt, s csak később derült ki, hogy másról van szó – a kollégái nevezték el róla. Azaz magukat nem népszerűsítik, a kollégákat igen.

Ezt az Ausztrália közepén található krátert egy becsapódó aszteroida hozhatta létre 142 millió évvel ezelőtt
Fotó: Getty Images

Filmtrükk a szétrobbantás

– Gyakorta kérdezik tőlem, hogy miért félnek az emberek a kozmoszból érkező dolgoktól, az aszteroidabecsapódástól. Talán azért, mert az ezekhez kötődő világvége a saját végünk leképeződése. Mi azért dolgozunk, hogy összegyűjtsük a bennünket veszélyeztető objektumokat – ad gyakorlati értelmet a munkájának a csillagász. Az elmúlt évtizedekben az egy kilométernél nagyobb Föld-közeli objektumokat összegyűjtötték a szakemberek, a húszas évek végére meglesznek a százötven-kétszáz méternél nagyobbak. 2025-től működik majd Chilében a nyolc méter átmérőjű távcső, amellyel a kisebb méretű kisbolygók adatait szedik össze. 2040-re elkészülhet a kisbolygó-katalógus.

Bár jelenleg egyetlen felénk tartó kisbolygót sem ismerünk, időnként felmerül, hogy el lehet-e téríteni a Föld felé tartó kisbolygót. Az idő fontos szempont. Ha a cseljabinszki égitestet két nappal korábban látjuk, annyit biztosan megtehettek volna, hogy óvóhelyekre küldik az embereket. Ha évtizedek múlva becsapódó kisbolygót látunk, elvileg felkészülhetünk arra, hogy valamilyen módon elmozdítsuk a pályájáról. Feltétel, hogy legyen legalább két Föld-közelsége, amikor átugorhatunk rá, és beavatkozhatunk – például a hajtóművek bekapcsolásával módosulhat a pályája. A szétrobbantás az amerikai filmekben jól mutat, de a valóságban nem menne. Az aszteroidák döntő többsége nem szikla, hanem lazán összeállt kozmikus kőrakás, amelyet nehéz szétrobbantani.

Érdekesség, hogy jó pár évvel ezelőtt az indiai és pakisztáni katonai vezetők lehetséges kisbolygó-becsapódásról egyeztettek. (Ha lenne ilyen, villanással és gombafelhővel járna – pont olyan jelenség lenne, mint ami atomtámadás esetén történne, kivéve a radioaktív sugárzást.) A két egymással rossz szomszédi viszonyt ápoló állam katonái a józan észre hallgatva tanácskoztak, kizárva, hogy az egyik a másik ellen intézzen atomtámadást.