A magyarországi újságok nem számoltak be a rombolásról, de a Délamerikai Magyarság című lap megörökítette az eseményeket: „Akik Magyarország urai lettek, eltávolították a budapesti Szabadság térről az elszakított részek szobrait. Mintha a temetőből vitték volna el magyarok magyar szülőinek síremlékeit. Mintha annak is útját akarták volna állni, hogy a magyar legalább álmában, reményeiben legyen boldog. […] Gyenge erkölcsi alapon áll az, aki szobrok ellen indít pusztító hadjáratot. Karddal, fegyverrel azok nem vághatnak vissza, de győznek az eszmék mindent felülmúló erejével.” A múlt átírása a szocializmus idején is folytatódott, hősi emlékműveket semmisítettek meg, számos alkotót pedig száműztek a magyar művészettörténetből.
A múlt mégsem tüntethető el nyomtalanul: a trianoni fájdalom szobrai megelevenednek Ludmann Mihály kötetében.
(Ludmann Mihály: Az irredenta szobrok mesterei. TIT Kossuth Klub – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 130 oldal. Ára: 4990 forint)
