Helyneveinkben – akárcsak a népmesékben, szólásokban, közmondásokban – gyakran felbukkannak természetfeletti lények, felvillantva számunkra az ősi hitvilág és gondolkodás egyes elemeit. Legtöbbször az ördög szó szerepel a korai magyar földrajzi nevekben: ilyenek az Ördögsara (1075/1217), Ördögbarázdája (1270), Ördögkútja (1342), Ördög-kő (1416) a középkorból.
E nevek valószínűleg olyan helyekre, természeti képződményekre utalhattak, amelyeket a névadók furcsa alakjuk, ijesztő vagy kellemetlen külsejük miatt az ördög alkotásának tulajdonítottak.
Efféle, metaforikus úton keletkezett helynevek ma is élnek, különösen sajátos formájú sziklák, hegyrészek szemléletes megnevezéseként: például Ördögágya, Ördöglyuk, Ördög orra. Több helyen, mint Jákon vagy Gencsapátiban Ördögköveknek hívják a római korból megmaradt épületmaradványokat, oszloptöredékeket. Ezek köré gazdag mesevilág is szövődött a helyi hagyományban, amelyekben például az ördög dühében hajítja el a súlyos köveket, mert a számára könnyelműen odaígért gyermeket nem viheti magával.
Ilyen elnevezések más nyelvekben is gyakoriak, és kétnyelvű környezetben is előfordulnak.
Az Ördög lakodalma olyan hegyre utal az Alacsony-Tátrában, amelynek szlovák (Čertova Svadba) és magyar nevével kapcsolatban is hasonló néphagyomány él: úgy tartják, hogy a viharos, hófúvásos időben az ördög itt rendezi a lakodalmát.
Az erdélyi helynevek között is sűrűn találunk Ördög árka, Ördög pataka, Ördög halma, Ördögsziget és hasonló névformákat. Több ilyen helynév névátvétellel az erdélyi románság nyelvébe is bekerült (Urdigoia ~ Ördögajja), vagy névfordítás útján párhuzamosan élt a magyar névalakkal (Pârâu Dracului ~ Ördögárka).
A nevek létrejöttével kapcsolatban azonban nem mindig kell mitikus okokat feltételeznünk. Előfordul, hogy egy személyre utaló megjelölésből (Ördög Pál erdeje) válik idővel olyan név (Ördögök erdeje), amely alapot ad mesék, mondák születéséhez. A székelyföldi Angyalos település neve is számos, angyalokkal, tündérekkel teli néveredet-magyarázó történet forrása lett, valójában azonban az egyházi latinból származó Angelus személynévre vezethető vissza. (A számos ördögre utaló helynévhez képest angyallal kapcsolatos asszociatív nevet igen keveset ismerünk. Ilyen az Angyaltere, amely népi magyarázata szerint olyan hely, ahol sosincs sár, és a „lakodalmasok is mindig megállnak ott táncolni”.)
Miközben a kereszténység sátánjára és a népi hitvilág rossz szellemére egyaránt vonatkozó „ördög” szó tehát általános és gyakori használatú a helynevekben, az „isten” kifejezés kevesebb névben található meg.
