Minden bizonnyal gazdagon termő földterületekre, szemet gyönyörködtető tájakra, vizekre vonatkoznak az Isten körtvélye, Isten kertje, Isten pataka, Isten tövise, Isten tava típusú régi helynevek. De mire utalhatnak a nyelvterület különféle részein is felbukkanó, a kas, ’kosár’ szóval alkotott Istenkas, Isten kasa/kassa formájú, költői hangulatú helymegjelölések?
Népnyelvi gyűjtésekből ismerünk olyan kifejezéseket, mint „Isten kassába esett”, „belecseppent az Isten kassába”: vagyis jómódba került, jóra fordult a sora. Ezekkel a sajátos fordulatokkal függhet össze az Istenkas-nevek szemlélete is, amelyre figyelemre méltó módon főként református vallású települések névanyagában, nyelvhasználatában találunk példát.
Sokatmondó Benedek Elek néhány sora, amelyben szülőfaluja, a háromszéki Kisbacon melletti Istenkasról így ír: „alatta húzódik meg sötéten, rejtelmesen, mély hegyszakadékban egy sűrű rengeteg: Istenkas a neve. Itt rejtőzködött Kisbacon népe a tatárjárás idején… S mert jól elrejté, Istenkasnak nevezték el.”
(A borítóképen: Helységnév tábla Egyházasdengelegen. Fotó: MTI/Komka Péter)
