Rizsa

Nincs időd megírni a szakdolgozatot? Soha nem jártál könyvtárban? Egyszerűen lusta vagy? Semmi gond: várnak a szakdolgozatíró cégek, százezer és háromszázezer forint között ma már bárki vehet diplomamunkát. Így kérdés, a tandíj mire szolgál: tudást veszünk vagy diplomát?

Hallgatók az ELTE egyetemi könyvtárában, 2020. Ha az ember elolvasta a szakirodalmat, a munka megírása a folyamat legrövidebb része Fotó: KALLUS GYORGY Forrás: Világgazdaság–Kallus György

A különféle internetes fórumokon a hallgatók rendre mesélik el történeteiket, hogy „teljesen felesleges” szakdolgozatot írni, mert „úgysem jó semmire” és „csak az időt pazarolja”, meg egyébként is az, hogy ők szakdolgozatírókhoz fordulnak, valójában a magyar egyetemek hibája, mert gyakorlat helyett csak elméletet tanítanak.

Pacz Mercédesz korábban rendszeresen írt szakdolgozatokat. Az első munkát úgy kapta, hogy egy ismerőse megkérdezte, átnézné-e nyelvtanilag valakinek a szövegét. Amikor találkozott az illetővel, derült ki, hogy ennél jóval többről van szó.

– Akik hozzám fordultak, azoknak szinte mindnek az volt a gondja, hogy rengeteg anyaguk volt, de nem tudtak kérdéseket feltenni, így választ találni sem, nem tudták kiválasztani, hogy adott témából mire van szükségük – meséli a többszakos tanár, aki gazdaságtól marketingen át számos témából írt már.

Lelkiismeretes konzulensek esetén nem fordulhat elő ez a probléma. Valóban gyakori, hogy – különösen alapszakos hallgatók esetén, akik még soha nem írtak hosszabb dolgozatot – túl tág a vizsgálni kívánt téma, és nincs meg a pontos kérdés, amelyet körbe kellene járni.

A konzulens azonban ebben kell hogy segítsen, hogy elinduljon a szellemi munka, meghatározzák a kérdést és a hozzá tartozó módszertant, amellyel a hallgató dolgozhat. Előfordul azonban, hogy a sok száz fős évfolyamok esetén a konzulensek egyszer látják a dolgozatot, amelyek leginkább az utolsó két hétben érkeznek be, visszajeleznek bizonyos javítanivalókat, és mikor ezeket megkapják, elkönyvelik, hogy a dolgozat védésre bocsátható. A nemtörődömséget pótolhatja az úgynevezett szakdolgozati coach, aki hivatalosan konzultál a hallgatóval, és gyakorlatilag a konzulens munkáját végezve tereli a munkát. Nem hivatalosan a coachok azonban a szakdolgozatírók modern elnevezései, annyi különbséggel, hogy az ő felbérlésükben már a védésre felkészítés is benne van.

– Ha valahol kibukhat, hogy nem saját a munka, az a védés – mondja el Schottner Krisztina, a Milton Friedman Egyetem oktatási rektorhelyettese. – A védésen ugyanis szakmai beszélgetés alakul ki a hallgató és a bírálóbizottság között, ahol ha a hallgató nem ismeri a témát behatóan, kiütközhetnek a problémák.

Hallgatók az ELTE egyetemi könyvtárában, 2020. Ha az ember elolvasta a szakirodalmat, a munka megírása a folyamat legrövidebb része
Fotó: Világgazdaság/Kallus György

Súlyos lustaság

Erre az a megoldás, ha az illető megtanulja dolgozatát, ilyenkor a lebukás veszélye minimális. Azonban akiknek nincs idejük megírni a dolgozatot, általában a felkészülésre sem fordítanak megfelelő mennyiségű időt. Ráadásul szakértők szerint körülbelül tízszer annyi időbe kerül megtanulni egy témát, mint folyamatosan foglalkozni vele. Az írás, ha az ember elolvasta a szakirodalmat, a folyamat legrövidebb része, azonban a hallgatók mégis ettől tartanak a legjobban – mondván, nekik erre nincs idejük.

A szakdolgozatíró cégek szerint nappalis hallgatók ritkán jelentkeznek, az csak súlyos lustaság esetén fordul elő. Gyakoribb, hogy munkavállalók, kismamák keresik meg őket, esetleg a későn ébredő levelezős, távoktatásban részt vevő hallgatók. Ők, ha elég pénzzel rendelkeznek, könnyen át tudnak csúszni a védésen a szakdolgozatíró cégek segítségével. Ha nemcsak idejük, de pénzük sincs, tehát maguk írják a dolgozatot, de másolnak, akkor futhatnak bele az egyre gyakoribb plágiumszűrő rendszerekbe, amelyek közül a profibb programok nemcsak a szövegbeli, de a strukturális egyezést is kiszűrik. Számos cég alkalmaz plágiumszűrőt, de a programok nem egyformán érzékenyek. Így fordulhatott elő az egyik hazai egyetemen, hogy két nem azonos szakra járó hallgató nem azonos témában, de azonos céggel íratott dolgozata megbukott. A plágiumszűrő az első esetében nem jelzett semmit, a másodiknál pedig nem szövegbeli, hanem strukturális egyezést mutatott.

A hallgatók szerencsétlensége az volt, hogy azonos opponenshez kerültek, aki oldalanként hasonlította össze a két munkát, és így derült ki, hogy bár a téma más volt, de a kutatások diagramjai, következtetései ugyanazok, és a szakirodalmi alapvetésben is voltak hasonlóságok.

– Egyre több egyetem alkalmaz plágiumszűrő programokat, és ez előbb-utóbb gondot fog okozni a szakdolgozatíró cégeknek, mivel általában ők sem a nulláról kezdik el írni az egyes munkákat, hanem típusokat töltenek fel tartalommal, változtatnak meg bennük bizonyos oldalakat. A plágiumszűrők azonban ezeket egyre inkább jelzik – magyarázza Schottner Krisztina.

Szunyogh Gábor, az Óbudai Egyetem nyugdíjazott professzora szerint is hasznosak a plágiumszűrők, bár – teszi hozzá – kérdés, azok mennyire ismerik fel az internet előtt készült szakanyagokat. Ő olyan matematikai-csillagászati szakdolgozattal találkozott, amely szóról szóra megegyezett egy harminc évvel azelőtti, még tanársegéd korában látott egyetemi jegyzettel. Opponensként megpróbálta felhívni a hallgató figyelmét arra, hogy jó lenne visszavonnia a dolgozatot, aki azonban nem tette meg, mivel nem akarta elhinni, hogy valaki emlékezhet egy harminc évvel korábbi munkára.

Rabló-pandúr

Németh István informatikus szerint a rabló-pandúr játék a szakdolgozatok kapcsán is folyamatos, így a plágiumszűrők fejlődésével elképzelhető, hogy hamarosan olyan mesterséges intelligenciát vezetnek be a cégek, amely kifejezetten az egyezések automatikus kiszűrésére és javítására összpontosít majd. Így a szakdolgozatíró cégek sem kerülhetnek bajba.

Mivel a lebukás esélye kicsi, ezért piacuk annak ellenére virágzik, hogy a hallgatóknak mind alá kell írniuk a nyilatkozatot, hogy a dolgozat a saját szellemi termékük. Ezzel az egyetemek védik magukat, hogy amennyiben a hallgató megbukik akár a plágiumszűrőn, akár a védésen, de nem ismeri el a helyzetet, még bíróság elé is vihető az ügy. Az egyetemeknek azonban nem érdekük a per, mivel az egyrészt rontja az intézmény megítélését, másrészt sok időbe kerül, így a neves egyetemekről az elmúlt években egyetlen diák sem került bíróság elé, bár a tanárok mind elismerik, hogy létező problémáról van szó.

Egyes oktatók felvetik, hogy a szakdolgozat­író cégek valójában a hazai diákok hozzáállásának, illetve annak a piaci problémának a visszatükröződései, hogy mennyi egyetemi hallgatóra van szükség az országban. Számos jelenlegi hallgató ugyanis nem államilag finanszírozott, hanem önköltséges képzésre jár. A törvény szerint a tandíj megfizetésével a hallgató szolgáltatást vesz: részt vehet az órákon. A tanárok viszont sokszor látják úgy, hogy a hallgatók sokkal inkább úgy vélik, a befizetett összegért cserébe ők nem tudást, hanem diplomát vesznek, így az egyetem ne nagyon gördítsen akadályt eléjük. Például fogadja el, ha mással íratják a dolgozatukat. Ez esetben viszont kérdés, hogy akkor mi különbözteti meg a hivatalosan kiadott papírt az Ecseri piacon megvettől.