Az átkelés kínjai

Sehol sem könnyű a vakok sorsa a világon, de Kínában kifejezetten sanyarúnak tekinthető.

Mártonffy Attila
2021. 05. 25. 13:25
A képen, amely csak illusztráció az aliglátó Tanai Csaba vakvezetõ labrador kutyái, a 11 és fél éves Enya és a 4 éves Bonca (sötétbarna) a XV. kerületben 2017. december 13-án Fotó: Mohai Balázs Forrás: MTI/Mohai Balázs
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A képen, amely csak illusztráció az aliglátó Tanai Csaba vakvezetõ labrador kutyái, a 11 és fél éves Enya és a 4 éves Bonca (sötétbarna) a XV. kerületben 2017. december 13-án

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Kínában 2006-ban alapította az első vakvezetőkutya-képző iskolát az északkelet-kínai Talienben egy állatviselkedés-kutató szakember. (A világ első ilyen jellegű intézményét Németországban hozták létre az első világháború alatt, ezt követte az Egyesült Államok 1929-ben, majd Nagy-Britannia 1940-ben.) Vang Csing-jűnek (Wang Jingyu) semmiféle előzetes tapasztalata nem volt, így tudását az internetről és külföldi kiképzőktől szedte össze. A kiképzőközpont megnyitása után nem sokkal már ötvenezren igényeltek vakvezető kutyát, ám csak kettő állt rendelkezésre. Ma már évente húsz ebet képeznek ki, főként nyugodt és barátságos labrador vagy golden retriever kölykökkel foglalkoznak, ám a csapat hatvan százaléka még így sem megy át a vizsgán. A talieni – nemzetközileg is elismert – központ a legnagyobb Kínában, rajta kívül még néhány kisebb létesült szerte az országban. A finanszírozás okozza a legnagyobb gondot a kutyaiskolák fenntartásában. Mivel a talieni központ nonprofit intézmény, a kutyák innen ingyen kerülnek gazdáikhoz. Pedig a kiképzés nem olcsó mulatság, egy állat vakvezetővé nevelése kétszázezer jüanba (9,6 millió forintba) kerül, így elengedhetetlen az anyagi támogatás. Jelenleg a városi kormányzat hatvanezer jüannal támogat egy kutyát, s adományokból is összejön némi pénz – de mindez nem elegendő, a kiképzőközpont állandóan masszív deficittel küzd.

Bármennyire is létfontosságú szociális feladatot látnak el, a vakvezető kutyákat nem mindenütt látják szívesen. Leginkább az olyan nagyvárosokban fogadják el őket, mint Peking, Sanghaj vagy Sencsen. Ezekben a metropoliszokban többnyire felengedik őket a buszra, metróra, vonatra, ám számos más helyen a sofőr vagy kalauz megtiltja felvitelüket, az utasok pedig egyszerűen félresöprik a jószágot gazdijával együtt.

Nem mehetnek be a szállodákba, s ha repülőn akarja kísértetni magát ebével egy vak, bonyolult engedélyeztetési procedúrán kell átesnie.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.