Ha az ember férfit akar nevelni

Hogyan birkózik meg egy fiatal, négygyermekes özvegy a rászakadó feladatokkal és a hétköznapok hosszú sorával? Mit jelent az, hogy a bajban van társaság, ám az öröm magányos? És milyen az élet egy jurtában? A piliscsabai Rossel Ildikó Szilda esetéből kiderül.

20210318 Piliscsaba Rossel Ildikó Szilda négy gyerekével maradt magára férje halála után egy jurtában. A képeken szereplő gyerekek, Johanna és Tivadar, fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

A két jelen lévő gyerek közül Johanna szerez jobb jegyeket. Nem feltétlenül azért, mert okosabb a bátyjánál, sokkal inkább azért, mert tud viselkedni, idomulni, szereti az elismerést, és gyűjti a piros pontokat. Tivadar viszont más személyiség: aminek nem veszi közvetlen hasznát, azt nem feltétlenül tanulja meg, és nem foglalkoztatja különösebben, ha kap egy egyest, vagy ha a tanára nyomatékosan közli vele, hogy most aztán már tényleg kénytelen felhívni az édesanyját.

A legkisebb, Margitvirág még messze van az iskoláskortól, de róla is megtudunk ezt-azt: – Mi intéztük el, hogy ez a név – ami eredetileg a margaréta nemesítetlen, természetes változatára utal – anyakönyvezhető legyen. E növény egyébként gyógyító hatással bír: erőt ad a léleknek a túlterheltségből, mindennapi rutinból fakadó unalom ellen, amitől az anyák nemritkán szenvednek odahaza – mondja Szilda.

– A lányom is pontosan ilyen hatást gyakorol rám.

Tivadar visszajön: pumpa után kutat, hogy felfújhassa a labdát. Édesanyja szerint az eszköz kint van az udvaron, a fiú szerint nincs. Körülnéz, de nem találja meg, amit keres, úgyhogy már megy is. Szilda megkéri, hogy vegye fel a pulóverét, de a kissrác mintha meg sem hallotta volna: kisiet a jurtából.

Idén nyáron lesz kilencedik éve, hogy Rosselék a körsátor nemezfalai között laknak. Nem feltétlenül erre vágytak vagy így tervezték – egyszerűen így alakult. Szilda 2007-ben ismerkedett meg a későbbi párjával, annál a cégnél, ahol hirdetésszervezőként tevékenykedett, a nála kilenc évvel idősebb Gergő pedig programozó volt. Mindössze két hétig dolgoztak együtt e munkahelyen, de ez a fél hónap elegendő volt ahhoz, hogy egymásba szeressenek. Két évre rá összeházasodtak, és első gyermekük, Olivér születése után megvásárolták ezt a telket. Úgy tervezték, házat építenek rá, ám nem sikerült elég pénzt összegyűjteniük. Aztán amikor Szilda már Johannát várta, el kellett hagyniuk a bicskei albérletüket. Záros határidőn belül gyors és viszonylag olcsó megoldást kellett találniuk, így határoztak végül a jurta mellett.

Filmet nézni egyedül

– Egy családi ház felépítéséhez legalább harminc-negyven millió forint kell, egy nemezsátor viszont – úgy, hogy van benne víz, áram és internet – négymillióból kijön. Megrendeltük a mesterektől, ők teherautón ideszállították, és három órán belül felállították a korábban kialakított alapokra. Nekünk csupán be kellett rendeznünk, és már költözhettünk is. Három hónap múlva itt szültem meg Johannát – eleveníti fel a történteket.

Korábban nem volt kötődésük Piliscsabához, de – immár háromgyermekes házaspárként – viszonylag hamar sikerült beilleszkedniük az itteni közösségbe. Ennek tudható be, hogy nem maradtak törődés – meg élelem és anyagi támogatás – nélkül, miután lesújtott a csapás: 2018 januárjában Gergőnél rákot diagnosztizáltak, és a férfi – az agyában keletkezett áttét miatt – 2019 tavaszán, negyvenhárom éves korában eltávozott a földi játéktérről.

– Nem mondom, hogy utána nem kellett megtanulnom egy sor dolgot – például azt, hogyan kell egyedül filmet nézni. Ez ugyanis mindig közös elfoglaltságnak számított nálunk, a halála után fél évig nem is tudtam rávenni magam, hogy leüljek a laptop elé. De megpróbáltam feldolgozni a tragédiát, hozzáidomulni a helyzethez. Hiszen együtt töltöttük a hátralévő időt, ügyelve rá, hogy minden egyes napban, amely még megadatott, megtaláljuk a szépet, vagy valamit, aminek örülni lehet – mondja Szilda.

Nem akarta, hogy belesorvadjanak a kialakult helyzetbe, megfogadta, hogy jó anya lesz, felneveli a gyermekeit, hogy boldog felnőtté váljanak. – A helyzet, amelybe kerültünk, nemcsak új kereteket szab, de nagyobb felelősséget is ró rám. Egyszerűen nem engedem meg, hogy vacakul érezzem magam. Ugyanakkor hálás vagyok mindazért, amim van. Nem fázunk, nem éhezünk, egyikünk sem beteg, és ha kell, segítség is akad – foglalja össze a lényeget, miközben lesöpri a morzsát az asztalról.

Az udvaron felhalmozott tüzelőt például nem neki kell felvágnia. Miután célzatosan megemlítette a szomszédjának, milyen típusú láncfűrészt szeretne venni, akadnak jólelkű férfiak, akik átjönnek, és felaprítják a rönköket. A fa behordásában és a begyújtásban azonban már a fiai segédkeznek – nem ok nélkül helyez hangsúlyt rá, hogy így legyen: – Ha az ember férfit akar nevelni, tíz-tizenöt percig vállalja, hogy fázik – említi sokat sejtető mosollyal.

Rendes kőház

Napjait leginkább az tölti ki, hogy főz, mos, takarít – ha jut rá érkezése, fon is –, együtt tanul, játszik a gyerekeivel, esténként mesét olvas nekik. Kevéske szabadidejében az évszakokhoz illő naptárakat tervez, pigment, gumiarábikum, méz és víz felhasználásával vízfestékeket készít, és több-kevesebb rendszerességgel jelentkezik a YouTube-­csatornáján, maga rögzítette és vágta anyagokkal. Középtávú céljai között szerepel, hogy a telek hátsó részén „rendes” kőházat épít – a tervei már meg is vannak. Az emeleten valamennyi gyereknek külön szobája lesz, a földszinten pedig találkozási pontot alakítana ki annak a közösségnek, amely – a már említett videó következtében – az online térben kezd formálódni körülötte.

Jól tudja, hogy addig még rengeteg teendője van, de nem bánja: – A bajban van társaságom, de az öröm általában magányos. Ha egyedül ülök le teázni, akkor nincsen rendben semmi! – szól elváltozott hangon. A jurtában hirtelen megsűrűsödik a homály, ám mielőtt a ház asszonya folytathatná, odakintről távolodó autó zaja hallatszik. Ez azt jelenti, hogy Berni éppen távozik.

Szilda feláll, és a konyhapulthoz lép. Kisvártatva – egyetlen gombolyagban – megérkezik Johanna, Tivadar és a kutya.

– Elballagunk Margitvirágért a bölcsihez, készüljetek! – hirdeti ki a következő programpontot, ám az érkezők – bár nincs ellenükre az ötlet – nem igazán lelkesek. A kissrác változatlanul nem találja a pulóvert, amit fel kellene vennie, és a húga sem siet öltözni.

– Visszafelé bemegyünk fagyiért az Aldiba! – pendíti meg Szilda, mire Johanna felcsillanó szemmel megkérdi, választhat-e ő ízt a húgának, Tivadar kezében – hogy honnan került elő, kisebbfajta rejtély – felbukkan egy hosszú ujjú felső.