Medveölő a Düna partján

Miért nincs a magyarságnak őseposza? Arany János váltig állította, hogy volt – lennie kellett.

Miért nincs a magyarságnak őseposza? Arany János váltig állította, hogy volt – lennie kellett –, és a népmesékben talált rá az egykori elbeszélőhagyomány maradványaira. A kereszténység előtti hitvilág nyomainak tárházaként, a mítoszok leszármazottjaként tekintett a mesére, és tette azt szépirodalmi műfajjá. Majd következett a műeposz, a hun–magyar mondakör verses epikai feldolgozása életművében. Honnan jöttünk, van-e létjogosultságunk? A magyarságot a herderi jóslat is az önmeghatározásra sarkallta, a letteket, észteket vagy finneket szintén a nagyhatalmak „ölelése” késztette arra, hogy rögzítsék nemzeti identitásuk alapjait.

A finn Kalevala hatására a XIX. században megszületett az észt eposz, a Kalevipoeg, amely mintájául szolgált a lett eposznak. Andrejs Pumpurs földmérő munkája során Lívföldet bejárva felfigyelt a szóbeli hagyományra, és a lett népköltészet motívumait­ felhasználva 1888 nyarán kiadta Lāčplēsis – Medveölő – című munkáját. Pusztay János, a Nap Kiadó gondozásában megjelent lett eposz magyar fordítója párhuzamot von a Csaba királyfi-motívum és a lettek várakozása között: „Pumpurs Medveölőt nemzeti hősként ábrázolja, aki küzd a megszállók ellen, megvív a fekete lovaggal. A tusában ugyan mindketten odavesznek, ám a nép azóta is várja, hogy Medveölő kikel a Düna folyó habjaiból.” A nemzeti emlékezet szerint ki is kelt, Medveölő a lett hadsereggel együtt küzdött a szabadságért 1919 novemberé­ben, amikor visszaverték a németek támadását. Ennek emlékére megalapították a Lāčplēsis Rendet, a harci érdemekért adható legmagasabb kitüntetést. „Nincs a lett irodalomban még egy mű, amely ilyen mélyen áthatotta volna a tömegek tudatát, vagy ilyen gazdagon visszhangzott volna az irodalomban”, jellemezte a Medveölőt Jāzeps Rudzītis folklorista. Az eposz mind a mai napig hozzájárul a lett öntudat megerősítéséhez.

Határpontokat jelöl: az ősi hitvilág és a kereszténység találkozását, a természet és a civilizáció összeütközését, a valóságos és képzeletbeli szereplők vagy helyszínek szintén erőteljesen elkülönülnek. A Medveölő alapgondolatában megtalálható egy kis nép vágya a szabadság és az igazságosság iránt, a XIII. századtól vívott küzdelmei a német betelepülők ellen. Az eposz – a műfaj követelményei szerint – a közösség sorsát meghatározó, nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, hőse istenektől, természetfölötti lényektől támogatva vagy éppen hátráltatva hajtja végre tetteit. A nemzeti legendán alapuló cselekmény szerint Medvefülű az erdőben született, füleit és hatalmas erejét medve anyjától örökölte, beavatása, felnőtté válása során azonban nevelőapját épp egy rátámadó medvétől kell megvédenie. Új nevet kap: a Medveölőt, így indul küzdelembe a mesék szörnyei, sárkányok, boszorkányok és az ördög ellen. „Az ősidőkben a balti földön, / ott, ahol a Düna folyó kanyarog, ahol az árpának szánt irtás lángolt, / boldogan éldegélt a lettek népe” – kezdődik a történet, amely a mese erdejébe csalogatja olvasóját, egyre mélyebbre.

A történetben a káprázatos fordulatok, a képzelet által felnövesztett rettenet vagy váratlan csoda mellett természetes módon megfér a valóság. Németül Düna, lettül Daugava a folyó neve, amely Rigánál ömlik a Balti-tengerbe. Az eposzban a Baltikum (Baltija) a lett törzsek lakóhelyét jelenti, ugyanis a XIX. századi Orosz Birodalomban nem használhatták a Latvija – Lettország, Lettföld – nevet. Kārlis Baumanis zeneszerző művében sem engedélyezték az „Isten, áldd meg Lettországot” változatot – helyette a Baltija név szerepelt. Ahogy a kis népek sorsa gyakran egyezik, úgy a lett himnusz kezdő szavai is összecsengenek a magyarral.

(Andrejs Pumpurs: Medveölő – A lett eposz. Fordította: Pusztay János. Nap Kiadó, Budapest, 2020, 160 oldal. Ára: 3590 forint)