Minden világos…
És akkor még ez maradt:
„A krinolin is közel hasonló a virslihez, azonban vastagabb. Kb. 3-3,5 cm átmérőjű, húspépet tartalmazó, főzéssel hőkezelt, füstölt vagy füst ízesítésű húskészítmény. Természetes és műbélbe is lehet tölteni. A hústartalom a késztermékre vonatkoztatva legalább 40%. Nem tartalmaz 3 mm-nél nagyobb índarabot. Harapás után se nem puha, se nem kemény, jól összeáll. Színe világos rózsaszínű. Fűszerezése: bors, fokhagyma és fűszerpaprika. A tényleges fűszerösszetétel tájegységenként eltérő. Kellemesen, enyhén sós ízű. Enyhén füstös illatú és ízű. A minőségi krinolin remek reggeli!”
– Hiába no, a tanult embernek nincsen párja… – gondolta Rezeda Kázmér, és megpróbálta kitalálni, melyiket is kívánja éppen a legjobban. – De talán mindegy is – morfondírozott tovább, hiszen mindhárom lelke a mustár. Meg a torma. Meg a gulyáskrém, bár kétségtelen, hogy a gulyáskrém súlyosbító körülmény, nagyjából, mint az ittasság. De ettől még tény, hogy miképpen mondjuk grenadírmars sem létezhet odakapott, lekozmált alja nélkül, vagy rántott sajt tartár nélkül, úgy virsli, szafaládé és krinolin sem létezhet mustár és torma nélkül. Mutassatok egy, csak egyetlenegy embert, aki mustár nélkül eszi ezeket!
Valószínű, hogy Rezeda Kázmérnak ebben igaza van.
Amúgy a virsli bármely napszakban alkalmatos. Reggel, forrón, puha cipóval, sok mustárral, teával. Ám kétségtelen, hogy a virsli igazi kísérője a mustár mellett a sör. Avagy a ser, hogy megidézzük a letűnt kort, amely azért is szebb és jobb volt, mert még állt az Arabs Szürke, ahol egy bizonyos huszárezredes imigyen okoskodott: „Isten tudná megmondani, hogy mi az íz, amely az állott sörből fakad. Mintha a komló virágozna ki benne, mintha csillapítana, mérsékelne, jóllakatna ízével. Az állott sörnek éppen úgy vannak kedvelői, mint a frissen csapolt sörnek.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!