Szinte még meg se száradt a tinta a diplomámon, mikor elindult a rádióban A Szabó család. Anyámmal hallgattuk az első adást, szokás szerint a konyhában főzött, én meg a hokedlin ülve meséltem, hogy mi volt az üzemben. Meg se tudtunk mukkanni, mikor véget ért. Hiszen ez rólunk szól! Az angyalföldiekről, vagy ahogy mi mondtuk akkoriban: a földi angyalokról. A prolikról. Szabó bácsi szövőgyári gépmester volt, aki épp akkor ment nyugdíjba. Komolyan mondom, mintha apámat hallottam volna. Mifelénk nagy dolog volt, hogy kijártam estin az egyetemet, üzemmérnök lett belőlem, de azért engem ne urazzon senki. Ugyanaz a Tóth Jóska vagyok, aki azelőtt.
Sosem hittem volna, hogy egyszer a magunkféléről fog szólni egy véget nem érő rádiójáték. Micsoda színészekkel, barátom! Szabó bácsit az a Szabó Ernő alakította, akit a Hannibál tanár úr főhőseként megkönnyeztünk. Mikor meghalt, Rajz János követte a szerepben. Szabó néni Gobbi Hilda volt, egy színészóriás, ráadásul kommunista, akárcsak én. Laci, a legidősebb fiuk pedig Benkő Gyula, még a múlt rendszer filmjeiből ismert elegáns ficsúr. Szóval híres emberek hangján szólt a mi történetünk.
Hilda, Szabó Ernő, Lőte Attila és Vörösmarty Lili. 1961. Fotó: Rádió és Televízió Újság/Fortepan
Nem telt bele egy év, és ha kedd este jött A Szabó család, kiürült az utca, mint nagy focimeccsek idején. A fodrásznál táblát gyártottak, hogy A Szabó család alatt a hajszárítás nem üzemel. Mindenki tartózkodjon a zajos viselkedéstől. Egyetlen részt sem hagytam ki. Ha nem értem rá kedden, ott volt a csütörtöki ismétlés.
A hatvanas években kezdődött az én fura szenvedélyem. Beleképzeltem magam a történetbe, hogy én vagyok Laci, a Szabóék munkásszármazású, feltörekvő nagyfia, a család büszkesége, akiből gyárigazgató lesz. Aztán meg azt képzeltem, hogy Icu férje vagyok, de nem a Halász Feri, az első, aki egy link tróger volt, talán verte is szegény Icut. Hanem Kárpáti Zoltán, a második férj, akihez hatvannégy körül ment hozzá. Igazi sármőr, de sosem nézte le Szabóékat, megbecsülte magát a családban.
Elég gátlásos fiú voltam, lejártam a hajógyári ifikhez néha, de barátom is nehezen akadt, nemhogy barátnőm. Így hát maradt a fantáziálás, a Szabó család. Abban az időben neveztek ki munkavédelmi és tűzrendészeti csoportvezetőnek, mikor Icu szakított végre az iszákos Halász Ferivel, és fölvették az orvosira. Nekem is mondták az üzemi pártirodán, hogy Jóska, jó fejű gyerek vagy, a mi kutyánk kölyke, látunk esélyt az előmeneteledre. Én elégedett voltam a csoportvezetői kinevezéssel. Apámék nemhiába mondogatták, hogy mi kisemberek vagyunk, ne akarjunk felmászni az uborkafára, mert onnan nagyot lehet zuhanni.
