Szabóék a Lapály utcából

Az első adás 1959. június 30-án hangzott el a Kossuth rádióban.

Szinte még meg se száradt a tinta a diplomámon, mikor elindult a rádióban A Szabó család. Anyámmal hallgattuk az első adást, szokás szerint a konyhában főzött, én meg a hokedlin ülve meséltem, hogy mi volt az üzemben. Meg se tudtunk mukkanni, mikor véget ért. Hiszen ez rólunk szól! Az angyalföldiekről, vagy ahogy mi mondtuk akkoriban: a földi angyalokról. A prolikról. Szabó bácsi szövőgyári gépmester volt, aki épp akkor ment nyugdíjba. Komolyan mondom, mintha apámat hallottam volna. Mifelénk nagy dolog volt, hogy kijártam estin az egyetemet, üzemmérnök lett belőlem, de azért engem ne urazzon senki. Ugyanaz a Tóth Jóska vagyok, aki azelőtt.

Sosem hittem volna, hogy egyszer a magunkféléről fog szólni egy véget nem érő rádiójáték. Micsoda színészekkel, barátom! Szabó bácsit az a Szabó Ernő alakította, akit a Hannibál tanár úr főhőseként megkönnyeztünk. Mikor meghalt, Rajz János követte a szerepben. Szabó néni Gobbi­ Hilda volt, egy színészóriás, ráadásul kommunista, akárcsak én. Laci, a legidősebb fiuk pedig Benkő Gyula, még a múlt rendszer filmjeiből ismert elegáns ficsúr. Szóval híres emberek hangján szólt a mi történetünk.

A Szabó család sorozatának főszereplői: Garics János, Sütő Irén, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, Gobbi
Hilda, Szabó Ernő, Lőte Attila és Vörösmarty Lili. 1961. Fotó: Rádió és Televízió Újság/Fortepan

Nem telt bele egy év, és ha kedd este jött A Szabó család, kiürült az utca, mint nagy focimeccsek idején. A fodrásznál táblát gyártottak, hogy A Szabó család alatt a hajszárítás nem üzemel. Mindenki tartózkodjon a zajos viselkedéstől. Egyetlen részt sem hagytam ki. Ha nem értem rá kedden, ott volt a csütörtöki ismétlés.

A hatvanas években kezdődött az én fura szenvedélyem. Beleképzeltem magam a történetbe, hogy én vagyok Laci, a Szabóék munkásszármazású, feltörekvő nagyfia, a család büszkesége, akiből gyárigazgató lesz. Aztán meg azt képzeltem, hogy Icu férje vagyok, de nem a Halász Feri, az első, aki egy link tróger volt, talán verte is szegény Icut. Hanem Kárpáti Zoltán, a második férj, akihez hatvannégy körül ment hozzá. Igazi sármőr, de sosem nézte le Szabóékat, megbecsülte magát a családban.

Elég gátlásos fiú voltam, lejártam a hajógyári ifikhez néha, de barátom is nehezen akadt, nemhogy barátnőm. Így hát maradt a fantáziálás, a Szabó család. Abban az időben neveztek ki munkavédelmi és tűzrendészeti csoportvezetőnek, mikor Icu szakított végre az iszákos Halász Ferivel, és fölvették az orvosira. Nekem is mondták az üzemi pártirodán, hogy Jóska, jó fejű gyerek vagy, a mi kutyánk kölyke, látunk esélyt az előmeneteledre. Én elégedett voltam a csoportvezetői kinevezéssel. Apámék nemhiába mondogatták, hogy mi kisemberek vagyunk, ne akarjunk felmászni az uborkafára, mert onnan nagyot lehet zuhanni.

Akkoriban napi beszédtéma volt, hogy mi zajlik a Szabó családban. A sarki csehóban előfordult, hogy ökölre mentek, mert valaki ócsárolni merészelte Szabóékat. Röhögve olvasott fel egy kritikát: „Kedves hallgatóink, sajnos adásunkat meg kell szakítanunk, mert az egész Szabó családot ott tartották a giccskiállításon.” Kapott a pofájára az illető. Méghogy giccs a mi életünk!

Rengetegen beírtak a rádiónak, hogy így vagy úgy folytatódjon a történet. Egyszer én is elküldtem a véleményemet, mikor az írók Icu első udvarlóját, Tibort vízbe fullasztották. A népharag elmosta ezt a gyászos epizódot. Tibor nem halt meg, a gondos kórházi kezelés visszahozta a sorozatba.

Akkor találtam ki, hogy hozzuk létre a Szabó család üzemi klubot. A pártinstruktor támogatott, rám bízták a klub szervezését. Attól kezdve évekig együtt hallgattuk a keddi adást, utána megbeszéltük a történteket, a maradék időben diszkó volt, az idősebbeknek kártyaparti. Ez már a hetvenes évek. Egyszer ellátogatott hozzánk Gobbi Hilda művésznő, aki akkor már több mint húsz éve alakította Szabó nénit. Egyébként ott ismertem meg Erzsikét, az első feleségemet, de ez már egy másik történet. Csöppet sem olyan izgalmas, mint a Szabó család.

*

A Szabó család első adása 1959. június 30-án hangzott el a Kossuth rádióban. Túlélte a Kádár-korszakot, negyvennyolc éven át hallhatta a közönség minden héten. Az utolsó adásra 2007. május 21-én került sor. Ez volt a kétezer-ötszázadik epizód.