Már a keletkezéstörténete is különleges: 1966 augusztusában két pedagógus, Stamler Imre és Tokaji Lajos Somogyjád községből arra kérték Illyés Gyulát, hogy a helyi irodalmi színpadnak írjon művet novemberig. A szerző a bemutató előtt így nyilatkozott: „Majdnem szürrealista dac volt bennem, hogy nahát, én meg fogok írni valamit – a legbonyolultabb európai gondból fogant filozófiai költeményt –, és éppen egy olyan falunak, amelynek a létezéséről fogalmam sem volt.” Hasonló gondolatkörben fogant az 1973-as Minden lehet című kötet, és benne Az ígéret megszegése című vers: „Minden lehet. Járványok. Hidegzáporú / kilakoltatás. Sárban-cuppogó / menetelés ökrökkel, nőkkel, el-elmaradó / aggokkal.” Az atomháború réme idején Illyés távolabbra tekint, hogy az 1960-as, 1970-es évek félelmei feloldódjanak a meglelhető éden ígéretében. „A Bibliát olvasni kell, de nem lehet újraírni – állapítja meg bölcsen Vasy Géza. – A művésznek viszont az a szép és küzdelmes hivatása, hogy a maga életidejében próbáljon meg eligazodni, és megtalálni a mi számunkra is járható életutakat.”
(Vasy Géza: Szellemi hazánk: az irodalom – Összegyűjtött írások, 2016–2020. Nap Kiadó, Budapest, 2021, 336 oldal. Ára: 3675 forint)
(A borítóképen Vasy Géza, József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Forrás: Horváth László – Saját készítésű fotó, commons.wikimedia.org)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!