A végeredmény egy lényegében beskatulyázhatatlan szűk másfél óra szkeccsekből felépítve, fülbemászó, különféle stílusokban megírt dalokkal, humorral és rengeteg önvizsgálattal, valamint a szűkös tér és technikai adottságok dacára irtó változatos képi beállításokkal, ötletes vágásokkal. Megmutatja az elrontott felvételeket, tehát magát az alkotói folyamatot is, valamint az összes érzelmet, amelyet átél: dühöt, szorongást, kimerültséget és a végső kétségbeesettséget is. A Benn viszont az alaphelyzet dacára nem a karanténról szól, még akkor sem, ha az első félórában humorizál az édesanyjával való videócsetelésen, a felszínes közösségi médián vagy a minden létező reklámlehetőségre gátlástalanul ráugró márkákon. A játékidő végére egy komplex emberi drámát kapunk.
A karantén sokak számára a befelé fordulás, újratervezés időszaka volt, Burnham pedig nem bánik kesztyűs kézzel saját magával.
Az internet csinált sztárt belőle tiniként, a húszas éveire azonban egyre több fellépés közben tört rá pánikroham, öt éve pedig emiatt eltűnt a színpadról, és inkább írt és rendezett egy filmet Eighth Grade címmel, amely egészen a Golden Globe-jelölésig jutott, legutóbb pedig a már említett Ígéretes fiatal nőben tűnt fel színészként. Most élő közönség és színpadi fények helyett saját magának csinálhatta a műsort, miközben reflektálni próbált a világban zajló folyamatokra. A szemünk előtt építi magát újra a reluxán át beszűrődő tompa fényben, és megmutatja, hogy jó hozzáállással a legnehezebb helyzetek is leküzdhetők, a szembenézés utáni katarzis pedig nem marad el.
(Bo Burnham: Benn – amerikai standup comedy film, 87 perc. Rendező: Bo Burnham, forgalmazó: Netflix)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!