Nemrég jelentette be a Disney, hogy megtalálták a 2022-ben bemutatandó élő szereplős Hófehérke főszereplőjét. A kolumbiai származású Rachel Zegler fogja alakítani a karaktert, akit a Grimm testvérek óta úgy ismerünk, mint akinek „fehér volt a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa. El is nevezték Hófehérkének.”
Zegler jelenleg a West Side Story remake-jében alakítja Natalie Wood ikonikus szerepét, gyönyörű hangjával nyűgözve le a stábot. Marc Webb, a Hófehérke rendezője is közölte, hogy a színésznő kivételes énekesi tehetsége nyerte meg számára a szerepet. A West Side Storyban azonban senki nem csodálkozik, hogy Maria latina, ugyanez Hófehérke esetében azonban legalábbis furcsa, különösen, hogy
a Twitteren komoly aktivistaként jelen lévő Zegler büszkén ki is írta: „Igen, én vagyok Hófehérke, és nem fehérítem ki a bőröm a szerep miatt!”
Hollywoodban az elmúlt évtizedekben több szerepválogatás okozott felháborodást a whitewashing (fehér színészek játszanak el nem fehér szerepeket) miatt. Ám az #Oscarsowhite 2016-os botránya óta megfordult a helyzet: fehér szerepeket játszanak el nem fehér színészek. Jelenleg forog például A kis hableány, amelyben a fekete R&B-énekesnő, Halle Bailey játssza az eredetileg vörös hajú, fehér bőrű tengeri hercegnőt. Mikor Bailey nevét bejelentette a stúdió, többen közölték Twitteren, hogy a színésznő „nem az ő Arieljük”. Jane Austen utolsó regényét, a Meggyőző érveket a Netflix viszi filmre. Dakota Johnson játssza a főszereplő karaktert, akit a regény során hozzá akarnak adni a brit-maláj Henry Golding alakította unokatestvéréhez. Ezek a szereplőválasztások példái az úgynevezett colourblind castingnek, amikor a színész tehetsége számít csak, kinézete nem. Így játszhatja el a fekete Jodie Turner-Smith a tagadhatatlanul fehér Boleyn Annát is.
Bár sem Zegler, sem Bailey, sem Golding, sem Turner-Smith tehetségét nem lehet kétségbe vonni, aligha lehet elmenni Hollywood kettős mércéje mellett. Ha fehér színész nem fehér karaktert alakít, akkor elköveti a whitewashing bűnét, és mindennek elmondják az interneten. Ha nem fehér színész fehér karaktert játszik, akkor az colourblind casting, és ünnepli az internet. Szó sincs tehát azonos elbánásról. Szakértők szerint a történelem-, illetve európai kultúrahamisítás oka, hogy az amerikai fekete közösségnek rendkívül fájdalmas azzal a tudattal élnie, hogy nincs dicső múltja, amelyre emlékezhet, mindössze a rabszolgaság traumái állnak előtte. Az amerikai oktatásnak nem része az afrikai kontinens törzsi történelme, így a fekete közösségnek valóban nincs olyan igazodási pontja, amelyre büszke lehetne. Jobb híján az európai és így fehér kultúrát és történelmet próbálják ezért saját képükre faragni. Érthetetlen azonban, hogy a filmkészítők miért akarnak mindenáron valótlan dolgokat elmesélni. Számos fekete szereplős sikertörténet is akad ugyanis, amelyek filmre kívánkoznának és kielégítenék a színesség iránti vágyat, anélkül, hogy elrugaszkodnánk a valóságtól.
