Kávébarna

Latina Hófehérke – Hollywood a fehér szerepeket rendre nem fehér színészekkel játszatja el.

Forrás: Pexels

Nemrég jelentette be a Disney, hogy megtalálták a 2022-ben bemutatandó élő szereplős Hófehérke főszereplőjét. A kolumbiai származású Rachel Zegler fogja alakítani a karaktert, akit a Grimm testvérek óta úgy ismerünk, mint akinek „fehér volt a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa. El is nevezték Hófehérkének.”

Zegler jelenleg a West Side Story remake-jében alakítja Natalie Wood ikonikus szerepét, gyönyörű hangjával nyűgözve le a stábot. Marc Webb, a Hófehérke rendezője is közölte, hogy a színésznő kivételes énekesi tehetsége nyerte meg számára a szerepet. A West Side Storyban azonban senki nem csodálkozik, hogy Maria latina, ugyanez Hófehérke esetében azonban legalábbis furcsa, különösen, hogy

a Twitteren komoly aktivistaként jelen lévő Zegler büszkén ki is írta: „Igen, én vagyok Hófehérke, és nem fehérítem ki a bőröm a szerep miatt!”

Hollywoodban az elmúlt évtizedekben több szerepválogatás okozott felháborodást a whitewashing (fehér színészek játszanak el nem fehér szerepeket) miatt. Ám az #Oscarsowhite 2016-os botránya óta megfordult a helyzet: fehér szerepeket játszanak el nem fehér színészek. Jelenleg forog például A kis hableány, amelyben a fekete R&B-énekesnő, Halle Bailey játssza az eredetileg vörös hajú, fehér bőrű tengeri hercegnőt. Mikor Bailey nevét bejelentette a stúdió, többen közölték Twitteren, hogy a színésznő „nem az ő Arieljük”. Jane Austen utolsó regényét, a Meggyőző érveket a Netflix viszi filmre. Dakota Johnson játssza a főszereplő karaktert, akit a regény során hozzá akarnak adni a brit-maláj Henry Golding alakította unokatestvéréhez. Ezek a szereplőválasztások példái az úgynevezett colourblind castingnek, amikor a színész tehetsége számít csak, kinézete nem. Így játszhatja el a fekete Jodie Turner-Smith a tagadhatatlanul fehér Boleyn Annát is.

A kép illusztráció. Fotó: Pexels

Bár sem Zegler, sem Bailey, sem Golding, sem Turner-Smith tehetségét nem lehet kétségbe vonni, aligha lehet elmenni Holly­wood kettős mércéje mellett. Ha fehér színész nem fehér karaktert alakít, akkor elköveti a whitewashing bűnét, és mindennek elmondják az interneten. Ha nem fehér színész fehér karaktert játszik, akkor az colourblind casting, és ünnepli az internet. Szó sincs tehát azonos elbánásról. Szakértők szerint a történelem-, illetve európai kultúrahamisítás oka, hogy az amerikai fekete közösségnek rendkívül fájdalmas azzal a tudattal élnie, hogy nincs dicső múltja, amelyre emlékezhet, mindössze a rabszolgaság traumái állnak előtte. Az amerikai oktatásnak nem része az afrikai kontinens törzsi történelme, így a fekete közösségnek valóban nincs olyan igazodási pontja, amelyre büszke lehetne. Jobb híján az európai és így fehér kultúrát és történelmet próbálják ezért saját képükre faragni. Érthetetlen azonban, hogy a filmkészítők miért akarnak mindenáron valótlan dolgokat elmesélni. Számos fekete szereplős sikertörténet is akad ugyanis, amelyek filmre kívánkoznának és kielégítenék a színesség iránti vágyat, anélkül, hogy elrugaszkodnánk a valóságtól.

Az 1800-as évek Angliájában például aligha lehetett nemesi unokatestvérként malájokkal találkozni. Ugyanakkor az országban éltek jómódú távol-keleti kereskedők. Ugyanígy a korszakban Jamaicán született William Davidson, aki 14 évesen Skóciában tanult jogot, és népszerű tanácsnok lett. Szintén jamaicai születésű volt egy brit ezredes felesége is, aki az angol ladykkel együtt járt bálozni. Olaudah Equiano Közép-Afrikából származott, de Angliában neves íróként és kereskedőként élte életét, méghozzá angol feleségével együtt. Ezekről a történetekről a filmkészítők mintha nem akarnának tudomást venni. Eddig egyedül a Sir John Lindsay és egy afrikai rabszolganő gyerekeként születő, ladyhez méltó nevelésben részesülő Dido Elizabeth Belle élete került vászonra, ám a film már a bemutatókor sem kapott igazán nagy hírverést.

Úgy tűnik tehát, hogy Hollywood az igaz történeteket nem tartja fontosnak, ám mea culpaként a fehér szerepeket rendre nem fehér színészekkel játszatja el.

A nevében is fehér Hófehérke esetében ezért szinte kérdés, hogy vajon a mese címét is megváltoztatják-e. Esetleg Kávébarnára.