Carl Hester brit díjugrató nem győzte megköszönni a játékok után a japán szervezők munkáját, akik szerinte kiválóan teljesítettek, főleg annak fényében, hogy „hat héttel ezelőtt még azt sem tudtuk, tényleg lesz-e olimpia”. Számos más sportoló is üzent a médián keresztül vagy a közösségi felületeken, hogy mennyire hálásak Tokiónak a rendezésért. Pedig néhány héttel a megnyitóünnepség előtt valóban több volt a kérdőjel a folyamatos botrányok miatt, mint a biztos pont. A legnagyobb szponzor, a Toyota az utolsó pillanatban visszalépett, a szervezőbizottság számos tagjának kellett botrányok miatt lemondania, és a rengeteg bizonytalanság nyomán néhány neves sportoló nem jött el. A nézőket az utolsó pillanatban zárták ki a rendezők, és a játékok alatt is folyamatosan látni lehetett helyi tüntetőket, akik molinókon követelték a játékok törlését. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke mégis a remény olimpiájának nevezte Tokió 2020-at a záróünnepségen, így a szakmai körök azóta is vitatkoznak, mit hozott az olimpia.
A közgazdászok viszonylag egyszerűen válaszolnak: veszteséget. A hivatalos közlemények szerint 15,4 milliárd dollárba került a játékok megrendezése, de bizonyos könyvvizsgálati eredmények szerint akár ennek a duplájáról is szó lehet. A megnyitóünnepség egyik hazai résztvevője úgy nyilatkozott, hogy bár maga nem tudott kvalifikálni, de sportolóként úgy gondolja, meg kell rendezni az olimpiát. Ápolónőként viszont egyértelműen a nemet támogatja.
Szato Kei, a Tokiói Egyetem kutatója azonban igyekezett megnyugtatni a közvéleményt. Szerinte hiába érkezik több mint ötvenezer sportoló, szakvezető és kisegítő személyzet a játékok idején Japánba, az valójában nem befolyásolja majd az ország koronavírusos megbetegedéseit. „Az olimpia előtt úgy gondoltam, hogy Tokió lesz a számos Japánba hozott variáns olvasztótégelye, de most látom, hogy nincs esély arra, hogy a vírus itt mutálódjon” – mondta el a szervezők által létrehozott buborékra utalva a Japan Timesnak.
Mindenkinek, aki leszállt ugyanis a városban, számos ponton kellett áthaladnia még a reptéren. Kötelező volt még az otthoni, majd a repülőtéren a helyszíni tesztelés is. Az újságírók 14 napra buborékba vonultak, számosan panaszkodtak a közösségi médiában, hogy ez nem egyszerű egy cipősdoboz méretű hotelszobában. Minden olimpiai buborékba belépőnek kötelezővé tették a gyakori tesztelést és a GPS-nyomkövetést speciális telefonos applikáción keresztül, így megfigyelhetővé vált, ki mikor, mennyi időre hagyta el a szállodát. Alapvetően tiltották, hogy a résztvevők a helyi lakossággal keveredjenek, tehát a kötelező távolságtartás és maszkhasználat mellett tilos volt körbenézni Tokióban, vagy bármilyen japán rendezvényen részt venni. A szervezők szerint így sikerült elérni, hogy az összes elvégzett teszt mindössze 0,02 százaléka legyen pozitív.
A jó két hét során 624 ezer teszt készült, és mindössze 286 japán lett pozitív, illetve 114 külföldi. A legnagyobb csoport közülük az a 236 ember volt, akik valamilyen szolgáltatást végeztek a résztvevők számára, mellettük 109 olimpiai résztvevő és 29 sportoló fertőződött meg. A fertőzött sportolók azonnal tíznapos karanténba kerültek, de egy hét után távozhattak, ha a hatodik és a hetedik napon negatív lett a tesztjük. Akik szoros kontaktnak számítottak, versenyezhettek, ha számuk előtt hat órával negatív tesztet produkáltak.
A játékok egyik vezető orvosa, Soji Jokobori úgy jellemezte a buborékot, „mintha két külön világban élnék”. A tokiói egyetemi kórház nyújtja az olimpia és a paralimpia háttértámogatását. Jokobori szerint az olimpiai helyszínek „nem a való világot” jelentik, azt munkahelyén, a kórházban látja, ahol hatvan ágyon folyamatosan követhető a betegek állapota. „Nem tudom, hogy ez a menny vagy a pokol” – nyilatkozta a Reutersnek. Jokobori szerint nagy biztonságot jelent, hogy a sportolók és a többi olimpiai résztvevő nyolcvan százaléka oltottan érkezett. Japánban ugyanakkor lassan kezdődött az oltási kampány, a 65 éven felüliek és az egészségügyi dolgozók élveztek elsőbbséget. Sokáig csak a Pfizer-vakcinát engedélyezték, és mivel a japán hatóságok minden vakcinával saját teszteket végeznek, ezért bármely oltási lehetőség sokkal lassabb, mint ha rögtön elfogadnák a nemzetközi standardokat. Így az olimpia előtt mindössze a lakosság húsz százalékát oltották be mindkét oltással, majd két hét elteltével ez az arány 32 százalékra nőtt. Egy oltást a japánok 45 százaléka kapott.
Társadalmi vitákat okozott az is, hogy a sportolók az olimpia miatt kedvezményezett helyzetbe kerültek, számos japán az egyenlőtlen vakcinaelosztás miatt tiltakozott a játékok megrendezése ellen. További problémát jelentett, hogy a buborék az újságírók jelentései szerint nem zárt annyira biztosan, mint ahogy azt a szervezők hangsúlyozzák. A nemzetközi tudósítók ugyanis a kéthetes karantén után tömegközlekedéssel utaztak a helyszínekre, és egyes beszámolók szerint „aki járt már Tokióban, pontosan tudja, hogy a távolságtartás lehetetlen”. Folyamatos tehát a vita, hogy a Japánban tapasztalható megbetegedési csúcsok mennyire köthetők az olimpiához. A záróünnepség előtt országosan naponta 15 ezer új fertőzést regisztráltak az országban, csak Tokióban több mint ötezret. Ezek „példa nélküli számok” Nisimura Jasutosi gazdasági fejlesztési miniszter szerint, és a helyzet „igen súlyos”, ezért korlátozásokat vezetnek be több gyülekezési helyszínen is.
Szakértők szerint körülbelül két hét, mire elkezd kiderülni, valójában mennyire volt sikeres az elszigetelés, mivel elképzelhető, hogy valóban csak szerencsétlen egybeesés, hogy a delta variáns terjedése épp az olimpia ideje alatt lett ennyire kiugró Japánban.
A sportolók a folyamatos tesztelés nyomán remélhetőleg valóban nem visznek haza új variánsokat. Ha pedig a média tagjai sem betegednek meg a lappangási idő után, akkor Tokió 2020 valóban sikertörténetként vonulhat be az olimpiák történetébe, amely meg tudta valósítani a záróünnepség alapgondolatát, hogy együtt élünk a világban, és azon mindannyian osztozunk. Az internet szkeptikusabb hangjai szerint amennyiben nem sikerül a tokiói kísérlet, az alapgondolat akkor is megvalósul, csak éppen ellenkező előjellel…
Borítókép: Vonat maszkos utasai érkeznek meg a tokiói Daiba állomásra. Két külön világ? Fotó: Getty Images
