Csillagbázis

A világ jelenleg második leggazdagabb milliárdosa, Elon Musk egy harminchét négyzetméteres, könnyűszerkezetes házikóban él.

Miniépületek Kaliforniában. A minőség nem mennyiség kérdése? Fotó: Bloomberg Forrás: Getty Images

A világ jelenleg második leggazdagabb milliárdosa, Elon Musk egy harminchét négyzetméteres, könnyűszerkezetes házikóban él. A Tesla és a SpaceX vezére még tavaly szabadult meg ingatlanjai nagy részétől, és inkább bérel – elmondása szerint azért, hogy energiáját és pénzét a Mars kolonizálására tudja fordítani. Mi másra? Musk a napokban aztán kedvenc platformján, a Twitteren jelentette be, hogy ötvenezer dolláros (azaz körülbelül 15 millió forintos) mobil otthonban lakik, amely a Boca Chica-i kilövőállomáson, más néven a Starbase-en, azaz Csillagbázison található, Texas állam déli részén.

Miniépületek Kaliforniában. A minőség nem mennyiség kérdése?
Fotó: Getty Images

A SpaceX űrhajózási magántársaság fejlesztési és kísérleti telepére lerakott házat Musk a cégtől bérli, és csak a legszükségesebbeket tartalmazza: lakóteret, konyhát, fürdőt és egy ágyat. A New York Post kérdésére ugyan sem Musk, sem pedig a pletykák szerint a házat gyártó Boxabl nevű cég alapítója, Galiano Tirami nem erősítette meg a feltételezést, viszont Tirami még tavaly novemberben egy videóban azt mondta, hogy egy szigorúan titkos megrendelő is megbízta őket egy munkával.

Ezek a házak egyébként több másik, már Magyarországon is jelen lévő cég mobil házaihoz hasonlóan szétszedhetők, bárhova szállíthatók, és egyre nagyobb irántuk a kereslet. Nem csupán azért, mert ha az excentrikus milliárdos csettint egyet, akkor az addig viccnek gondolt kriptovaluta árfolyama is az egekig felmegy, hanem mert a „tiny house movement”, azaz apróház-mozgalom óriási trend lett az elmúlt években, és jóval tovább mutat az egyszerű lakáskérdés dilemmáján. Apró házban lakni egyfajta életstílus, noha a mozgalom hajnalán, a 90-es évek végén Amerikában jóformán még minden ház kicsinek számított, amelyik kisebb volt száz négyzetméternél. Akkoriban ugyanis mindenki a növekedésért dolgozott, az emberek pedig minél nagyobb lakóépületeket akartak venni. Sarah Susanka, az 1998-as The Not So Big House (A nem olyan nagy ház) című könyvében aztán már a minőséget helyezte a mennyiség elé: állítása szerint minőségi tereket kell létrehozni, és a minőségnek ebben az esetben semmi köze sincs a mérethez.

Ahogy aztán a kétezertízes években elszabadult az Instagram, vele együtt pedig a #vanlife, azaz a lakókocsis élet vagy legalábbis az utazgatás őrült népszerűsége, és a széles sávú internetnek köszönhetően a digitális nomádok kirajzottak biztonságos otthonaikból a szélrózsa minden irányába, a kis méretű vagy akár ide-oda költöztethető mobil otthonok praktikussága egyre több követőt hódított meg. Alapműnek számít a műfajban Zach Klein, a Vimeo videómegosztó társalapítója és Steven Leckart, a Wired magazin tudósítójának közös gyermeke, a Cabin Porn (kunyhópornó). A két szerző imádta a nyugodt, elszigetelt helyen lévő kis méretű házakat, ahol napokra vagy hetekre is el lehet bújni a civilizáció elől. Létrehoztak egy blogot pár évvel ezelőtt, ahol összegyűjtötték a legjobb építészek mun­káit, érdekes megoldásokat és történeteiket szerte a világból: végül a hegyi kunyhókat és erdei, tóparti menedékeket két nagy sikerű könyvben is bemutatták – kívül és belül –, Instagramjukat pedig már 616 ezren követik.

A könyvek egyik nagy tanulsága, hogy a miniház-érzés nemcsak a legfiatalabb nemzedék ökoturistáinak, hipsztereinek vagy techmoguljainak tetszik. Bemutatnak idős emberek által évtizedek alatt saját kezűleg épített és tökéletesített házikókat, de egyébként az erre szakosodott oldalak családoknak, sőt kifejezetten nyugdíjasoknak is ajánlanak praktikus lakhelyeket. Apró házat lehet barkácsolni is, ám a jelenség annyira elharapózott, különösen az Egyesült Államokban, hogy már komoly cégek nőttek ki az érdeklődés hatására. A modern mobil házban nyitottak, könnyen alakíthatók a terek, tartós, időjárásnak ellenálló anyagokból készülnek, és „felépítésük” mindössze néhány órát vesz igénybe, miközben még mindig jóval olcsóbbak, mint egy ugyanakkora lakóépület felhúzása az alapoktól. Könnyen jelenthetik a jövőben a lakhatás fenntarthatóbb, felesleges tárgyak felhalmozását elutasító alternatíváját.