Híd az Adrián

A jugoszláv háború után 22 évvel még mindig nincs megoldva Szerbia és Koszovó jövőbeni problémája.

Negyven éven át – előbb telepített idegenvezetőként, majd úgy, hogy én béreltem szállodát – teljes nyarakat töltöttem az Adrián. Sokak véleménye szerint, és ebben nagy igazság van, ez a világ egyik legszebb tengere. Mintegy 132 ezer négyzetkilométer területet foglal el, csaknem másfélszer akkora, mint Magyarország. Hossza 820, szélessége átlagosan 160 kilométer. Az olasz tengerszakasz 1249, a horvát rész a szigetek révén ennél jóval több, 1778 kilométer. Északon Szlovéniá­nak 47 kilométernyi a partszakasza, s az ország fő problémája, hogy évtizedek óta vita van arról, hogyan tudnak a hajók kijutni a nyílt tengerre a horvát parti vizeken keresztül. Délen Montenegrónak 249 kilométer jutott. A horvát tengerpart egy helyen megtörik, és 26 kilométeres szakasza van Bosznia-Hercegovinának.

Amíg évtizedekkel ezelőtt döntően nyugatiak, ezen belül osztrákok, németek és olaszok jártak nyaralni az Adriai-tenger mellé, és a helyiek által használt fő nyelv is a német és az olasz volt, addig jelenleg – közelsége és autóval elérhetősége miatt – a visegrádi országok állampolgárai érkeznek ide. A német nyelvet pedig felváltotta az angol. Az, hogy a szerb és a horvát nyelv nagyon hasonlít az oroszhoz, ma nem szempont, és nem szeretik az oroszt használni.

A jugoszláviai bomlási folyamat sok változást hozott a térségben. A korábbi köztársasági határok, amelyeknek semmilyen számottevő jelentőségük nem volt, mindent meghatározó államhatárrá váltak. Így volt lehetséges, hogy a tengerpart döntő része horvát lett, és több köztársaságnak, így Szerbiának és Macedóniának nincs kijutása az Adriára. Szerbia két autonóm területéből Koszovó függetlenné vált, és szintén nincs tengerpartja.

Amíg 1945 és 1960 között a jugoszláv ipari fejlődés a harmadik leggyorsabb volt a világon, a mezőgazdaság pedig a második helyen állt, addig a nemzetiségi problémák háttérbe szorultak. Tito halálát követően az észak–dél kérdése, a szárazföld és a tengerpart szembenállása az életszínvonal különbözősége miatt kapott hangsúlyt, valamint előtérbe került a jugoszláv vendégmunkások problémája is.

A napjainkban e térségbe induló turistákat ezek a kérdések kevésbé vagy egyáltalán nem érintik. Kiépültek az autópályák, a napokban elkészült a Bosznia-Hercegovina rosszallását kiváltó Pelješac tengeri híd, csodálatosak a nemzeti parkok. Szlovénia néhány települése, főleg Piran és Portorož nyugati színvonalúak, az innen induló kirándulások a Bledi-tóhoz és a postojnai cseppkőbarlangba gyönyörűek.

Horvátország számos lakott és lakatlan szigetével maga a csoda. Északon az Isztriai-félsziget, főleg a magyarok által kedvelt Opatijával (egykori Abbázia), a középső tengerpart Splittel, Zadarral, Trogirral, valamint a szigetekkel, így például Hvarral és Korčulával élményszámba megy. Délen főleg Dubrovnik és annak környéke a turisták első számú célpontja. A világon először kiírt vetélkedőt, hogy melyik a világ legszebb városa, Dubrovnik nyerte meg.

Délen Montenegró a Kotori-öböllel, Budvával, a méregdrága, de csodaszép Miločerrel és Sveti Stefannal, valamint a legdélebbi településsel, Ulcinjjal szintén kedvelt turistacélpontok. Bosznia-Hercegovinának mindössze rövid tengerparti szakasza van Neum környékén. Innen csodálatos kirándulóhely a Neretva völgye, Mostar és Szarajevó. Délen pár éve felfedezték az albán tengerpartot. Itt a nyaralás sokkal olcsóbb, mint a volt jugoszláv tagköztársaságokban, de a távolság sokkal nagyobb, és az elérhetősége – főleg gépkocsival – nem egyszerű.

A balkáni konyha, aki szereti, annak csodálatos. A hal, a birka, a sertés és sok egyéb valóban frissen készül el, nemegyszer a vendég szeme láttára. A konyakok, a pálinkák, a helyi borok szintén minden igényt kielégítenek.

Mivel tavaly nyáron tombolt a pandémia, meghalt a turizmus. Rengeteg ember tönkrement, és az ingatlanárak ideiglenesen leestek. Ugyanakkor – hasonlóan a jugoszláv polgárháború időszakához – az, hogy nem érkeztek turisták, azt is jelentette, hogy a tenger rendkívül komoly öntisztulási folyamaton ment keresztül.

A jövőkép így sem túl rózsás. Óriási vita folyik arról, hogy sor kerülhet-e az Európai Unió balkáni bővítésére, és van-e esélyük a ma még nem EU-tagállamoknak, elsősorban Szerbiának, hogy csatlakozzanak az általuk rózsaszínű szemüvegen át látott európai integrációba.

A problémák azonban szinte sehol sem oldódtak meg. Ilyen Szlovénia viszonya északi szomszédaival, Ausztriával és Olaszországgal, de ilyen a szlovén–horvát határ ügye is. Szerbia számára nem megoldott sem a koszovói probléma, sem Bosznia-Hercegovina jövője. Kérdés, hogy ez utóbbi köztársaság, amely a valóságban alig működik, fennmarad-e jelenlegi formájában, vagy pedig a horvátok csatlakozhatnak-e vágyaiknak megfelelően Horvátországhoz. Ugyanígy válaszra vár, hogy a boszniai, hercegovinai szerbek egyesülni tudnak-e Szerbiával. Kérdés, hogy mi lesz az ott élő muzulmánokkal, és mi lesz a köztársaság egyetlen tengeri kijáratával, Neummal.

A jugoszláv háború után 22 évvel még mindig nincs megoldva Szerbia és Koszovó jövőbeni problémája. Ugyanígy kérdéses, sor kerül-e Nagy Albánia létrehozására, amely mindent, amely a Balkán déli részén eddig működött, felborítana. A térségben jelen van az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is. Itt is bebizonyosodott, hogy a történelemben és a politikában nem létezik vá­kuum, és ahol ez létrejön, azt valaki gyorsan betölti.

A turistát azonban az érdekli, hogy milyen a tenger. Csodálatos. Döntően sziklás, de vannak homokos partok is. Például Raab szigetén és Dubrovniktól délre. A szállások tiszták, szépek, de ugyanakkor az is igaz, hogy kevés az ötcsillagos szálloda, és összehasonlítva a Földközi-tenger néhány egyéb államával, így például Olaszországgal és Franciaországgal, alig van hajókikötő.

A közmondás szerint a sikeres nyaraláshoz két dolog kell. Tenger és napsugár. Itt mindkettő adott. Hosszú időn keresztül a nyár homokviharral (bora) kezdődött és azzal is ért véget. Közte mintegy három hónapig felhő nem volt az égen. A szállodák nagy része úgy hirdette magát, hogy ha eső esik, akkor nem kell fizetni. A rizikó minimális volt. Mára az eső már megjelent, de a tengerpart, az éttermek, a fagylaltozók még mindig csodálatosak.