Heltai Jenőt sokan szeretik. Ez nem mindig jó tünet az írók életében sem. Akit sokan szeretnek, az sokfelé tett igazat s félő, hogy igazán egy irányban sem szolgáltatott igazságot. De Heltai Jenő népszerűsége nem elvtelenségből keletkezett. Egyéniségének vonzó tulajdonságain kívül népszerűségének az a magyarázata, hogy bármily magasra emelkedett is irói pályáján, sohase bujt meg olimpuszi felhőkben, a jó ember, a jó kartárs sohase halt meg benne. Heltai mindig megmaradt annak, ami volt: a kedves, jóságos, emberséges, jószivü Heltai Jenőnek.
Pedig még testileg is nagy átalakulásokon ment át az idők folyamán az irói világ népszerű Jánosa. Ah, volt idő, amikor a – pocaknak nyoma sem volt. Bizony volt ő valaha: „hosszú, kellemetlen, unalmas arcú, bus legény” és lett belőle idők múltán tekintélyes vezérember, irodalomtörténeti anyag, testes Elnök. Hejh, pedig be másként volt az valamikor! Petőfi, Heine és Kiss József nyomán azt dalolta:
Egyetlenegy ablakomon / Besütött a hold, / Még a kutyaugatás is / Hangulatos volt.
Arany és Petőfi fenn ragyogtak a magyar irodalmi élet zenitjén, s a „lusta” liberálizmus aranyos ködében egyszerre csak felugrott a kávéházi asztalra egy jókedvű Jenő s dalokat szórt ránk karcsú grizettekröl, frivol, kifestett hölgyikékről (akkor még a festőművészet nem volt a női szobácskáknak természetes járuléka), s mondott olyan krokikat, hogy Párizsig nem hallott az ember hasonlókat. Léha, könnyű, uj volt ez a hang, de éreztük, hogy közvetlen belőlünk jön: benne van a kávéház füstje, Pest akkor alakuló világvárosi izzadtsága, amely a púder s a festék alól is kiszaglik. Nem volt tiszta, nem volt lendületes ez a hang, nem volt patetikus: de igaz volt.
[…] Egy magyar szerkesztőnek támadt az az eredeti ötlete, hogy beviszi Heltai Jenőt egy könyvkiadóvállalat vezetőségébe. Hallatlanul forradalmi lépés volt ez. Hogy irodalmi vállalatba beleszóljon egy olyan ember, aki ért az irodalomhoz? Akinek van szive is, nemcsak üzleti érzéke! Aki maga is tudja, hogy’ kell megremekelni egy könyvet. Versből, elbeszélésből, regényből. Nohát az már „szenzációs”. Az üzletesek bosszankodtak és sápadtan nevettek. No, ezt jól megcsinálta!
