Magányos lovag

A vakmerő politikus nem hajlandó részt venni semmiféle jobboldali előválasztáson, magában vág neki az elnöki megméretésnek.

Xavier Bertrand elektromos Renault-ban. Fontolva haladó? Fotó: POOL New Forrás: Reuters

Már jó előre mindenki elkönyvelte a nemzetközi sajtóban, hogy öt év múltán Franciaországban, a jövő év tavaszán sorra kerülő elnökválasztások második fordulójában újra összemérheti erejét Emmanuel Macron és Marine Le Pen. Bár erre csak egy év múlva kerül sor, ez nem zavarta őket abban, hogy kiosszák a győzelemért járó babérkoszorút: újra a politikai paletta közepét uraló Macron arat majd diadalt a jobboldal széléről jött kihívójával szemben. Csak egy a baj, erről elfelejtették megkérdezni a francia népet. Frankhonban egy hónapja rendeztek egy igen széles mintájú „közvélemény-kutatást”, a regionális választásokat. Igaz, ezen a részvétel minden korábbi szintet alulmúlt, a szavazásra jogosultak alig több mint harmada vett részt, de azért mégis tökéletesebben mutatja a népesség rokonszenvét, mint az elemzőcégek ezer főt érintő megkérdezései.

Macron pártja, a Lendületben a köztársaság a régiók zömében el sem érte a tíz százalékot, ami ahhoz kellett volna, hogy a második fordulóban indulni tudjon. A Nemzeti Tömörülésnek, Le Pen pártjának a szakértők látatlanban odaadták volna hat régió vezetését, ehhez képest egyet sem nyert el. A Macron-tábor szavazói hatvan százalékban maradtak távol az urnáktól, míg a Le Pen-hívek 73 százaléka gondolta úgy, van arra a vasárnapra jobb programja is, mint hogy elmenjen szavazni. Ezt nem lehet máshogy lefordítani, mint azzal, hogy fran­ciák tömegei ábrándultak ki az eddig támogatott politikai mozgalmakból. Macron esetében ez benne volt a pakliban, hiszen öt éve hetek alatt összegrundolt politikai tömörüléséhez jobbára csak törtetők csatlakoztak, akik felismerték, hogy gyorsan fel kell ugrani a szekérre, mert elhúz mellettük. Mindenhonnan merítettek, balról és jobbról, a zöldektől is érkeztek „lendületes” tagok. A hatalomvágy tartja össze őket, a nullához közelítő közös ideológiai gyökerekkel.

A köztársaságielnök-választás más tészta, mint a regionális hatalom. Itt valóban számít a személyiség varázsa, a politikai meggyőző erő, és az általános rokonszenv sem mellékes. De azért ilyen kudarc után komolyan el kell gondolkodnia az államelnöknek arról, hogy mennyire helyes a stratégiája, mert lehet, hogy megtéveszti a párizsi látószög. Macron a koronavírus elleni küzdelemben sem jeleskedett, a biztonság tárgykörében sem adnak neki jelest a franciák, szinte minden héten követnek el merényleteket. A gazdaság fellendítésében sem vitézkedik, amelyben pedig szakmabelinek számít – így érthető, hogy az elnök korábbi támogatói miért nem mentek el szavazni pártjára. A regionális választásnak úgy vágott neki Ma­rine Le Pen tömörülése, hogy toronymagas esélyese volt a voksolásnak. Aztán jött a kudarc, a párt szavazataránya tíz százalékkal kevesebb lett, mint a legutóbbi választásokon, úgy húsz százalék körüli. Most még nem késő lemezt cserélni, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi mondandó nem tudja lelkesíteni a szavazókat, sőt egy kicsit unalmas.

Valakinek azért meg kellett nyerni ezt a voksolást, nagy meglepetésre a mérsékelt jobb határozott sikert aratott, és a baloldal is feléledni látszik korábbi tetszhalott állapotából. Mindkét hagyományos párt – a Köztársaságiak és a szocialisták – jól szerepelt. Különös figyelem övezte az északi Hauts-de-France régió vezetőjét, Xavier Bertrand-t, aki még márciusban jelentette be, hogy jövőre indulni kíván az elnöki poszt megszerzéséért. Akkor sokan kételkedtek abban, hogy ő-e az a jelölt a jobboldalon, aki majd a szavazatok többségét be tudja gyűjteni. Mára mintha gyengülne ez a kétkedés. A június végi választás kimondatlanul is főpróba volt számára, ami fényesen bejött, magasan megnyerte a régió vezetését.

Xavier Bertrand elektromos Renault-ban. Fontolva haladó?
Fotó: Reuters

De ki is ő? Az 56 éves – legjobb kor az elnökségre, már nem fiatal, viszont elég tapasztalattal rendelkezik –, jó svádájú politikus, aki vagy harminc éve aktív tagja a mérsékelt jobbközépnek, eddig ilyen szándékait többnyire csak magában dédelgette. Számos alkalommal volt képviselő, több jobboldali kormányban töltött be miniszteri tisztséget, volt egészségügyi, majd három alkalommal François Fillon kormányában munkaügyi miniszter. Rendkívüli kapcsolat alakult ki közte és Fillon közt, akit a 2017-es elnökválasztáskor korrupciós vádakkal arra kényszerítettek, hogy elálljon a jelöltségtől. A győztes Macron Bertrand-t akarta első kormányfőjének, de ő kitért a felkérés elől. 2017 végén, amikor Laurent Wauquiez-t a jobbközép párt vezetőjévé választották, elhagyta a tömörülést, amelynek évtizedeken keresztül tagja volt és főtitkáraként is tevékenykedett.

Jobboldali meggyőződéséből viszont nem engedett, és ez eddig jó visszhangra lelt a többségében konzervatív francia társadalomban. Mindmáig gaulle-istának vallja magát, fel akarja rázni a jobboldalt. A biztonság érdekében a bűnöző migránsokat kiutasítaná. Ha a származási országuk nem akarja visszafogadni őket, akkor megvonna tőlük mindenféle államközi segélyt. Bertrand álláspontja szerint a nép szava lesz döntő a különböző kérdésekben. Az alkotmányban rögzítené, hogy a francia törvényeket nem lehet felülírni nemzetközi rendelkezésekkel – ez nyilván Brüsszelnek szól, de vállalja a harcot. Sokkal többet élne a népszavazás lehetőségével, többek közt a fenti kérdésben is. Rendet hirdet a jelenlegi rendetlenséggel szemben. Vissza kell állítani az állam hatalmát, a bizalmat a megválasztott képviselőkben, a rendvédelmi szervek és a tanári kar becsületét, „mert enélkül nem számítunk szuverén nemzetnek” – szögezte le egy interjújában az elnökségre pályázó jelölt, aki legalább annyira mérgezőnek és életveszélyesnek ítélte a baloldal és az iszlamizmus összejátszását, mint a rasszizmust első számú problémának beállító eszméket. „Ez egy könyörtelen háború, amely a civilizációnk, az emberi értékek ellen irányul. Nem szabad engedni az ellenfeleinknek, hogy ezt felhasználják Franciaország ellen” – vélte Bertrand. A szélsőjobbal való együttműködést határozottan kizárta.

A politikus a közelmúltban kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni semmiféle jobboldali előválasztáson, magában vág neki az elnöki megméretésnek. Legalább hat jelölt fog pályázni a jobboldal szavazataira, és még Macron is ott van, aki szintén ezen a vízen horgászik. Bátor terv Xavier Bertrand-é, aki magányos fehér lovagként akarja megnyerni a viadalt.