Már jó előre mindenki elkönyvelte a nemzetközi sajtóban, hogy öt év múltán Franciaországban, a jövő év tavaszán sorra kerülő elnökválasztások második fordulójában újra összemérheti erejét Emmanuel Macron és Marine Le Pen. Bár erre csak egy év múlva kerül sor, ez nem zavarta őket abban, hogy kiosszák a győzelemért járó babérkoszorút: újra a politikai paletta közepét uraló Macron arat majd diadalt a jobboldal széléről jött kihívójával szemben. Csak egy a baj, erről elfelejtették megkérdezni a francia népet. Frankhonban egy hónapja rendeztek egy igen széles mintájú „közvélemény-kutatást”, a regionális választásokat. Igaz, ezen a részvétel minden korábbi szintet alulmúlt, a szavazásra jogosultak alig több mint harmada vett részt, de azért mégis tökéletesebben mutatja a népesség rokonszenvét, mint az elemzőcégek ezer főt érintő megkérdezései.
Macron pártja, a Lendületben a köztársaság a régiók zömében el sem érte a tíz százalékot, ami ahhoz kellett volna, hogy a második fordulóban indulni tudjon. A Nemzeti Tömörülésnek, Le Pen pártjának a szakértők látatlanban odaadták volna hat régió vezetését, ehhez képest egyet sem nyert el. A Macron-tábor szavazói hatvan százalékban maradtak távol az urnáktól, míg a Le Pen-hívek 73 százaléka gondolta úgy, van arra a vasárnapra jobb programja is, mint hogy elmenjen szavazni. Ezt nem lehet máshogy lefordítani, mint azzal, hogy franciák tömegei ábrándultak ki az eddig támogatott politikai mozgalmakból. Macron esetében ez benne volt a pakliban, hiszen öt éve hetek alatt összegrundolt politikai tömörüléséhez jobbára csak törtetők csatlakoztak, akik felismerték, hogy gyorsan fel kell ugrani a szekérre, mert elhúz mellettük. Mindenhonnan merítettek, balról és jobbról, a zöldektől is érkeztek „lendületes” tagok. A hatalomvágy tartja össze őket, a nullához közelítő közös ideológiai gyökerekkel.
A köztársaságielnök-választás más tészta, mint a regionális hatalom. Itt valóban számít a személyiség varázsa, a politikai meggyőző erő, és az általános rokonszenv sem mellékes. De azért ilyen kudarc után komolyan el kell gondolkodnia az államelnöknek arról, hogy mennyire helyes a stratégiája, mert lehet, hogy megtéveszti a párizsi látószög. Macron a koronavírus elleni küzdelemben sem jeleskedett, a biztonság tárgykörében sem adnak neki jelest a franciák, szinte minden héten követnek el merényleteket. A gazdaság fellendítésében sem vitézkedik, amelyben pedig szakmabelinek számít – így érthető, hogy az elnök korábbi támogatói miért nem mentek el szavazni pártjára. A regionális választásnak úgy vágott neki Marine Le Pen tömörülése, hogy toronymagas esélyese volt a voksolásnak. Aztán jött a kudarc, a párt szavazataránya tíz százalékkal kevesebb lett, mint a legutóbbi választásokon, úgy húsz százalék körüli. Most még nem késő lemezt cserélni, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi mondandó nem tudja lelkesíteni a szavazókat, sőt egy kicsit unalmas.
