Sian Heder rendező érzékenyen, mégis giccsmentesen tudja bemutatni ezt a folyamatot, hatalmas empátiával fordul szereplőihez, de nem kivételez a Rossi családdal pusztán azért, mert fogyatékkal élnek. Noha a játékidő végéig szerethetők maradnak, ugyanolyan emberek, mint bárki más: látjuk azt is, amikor önzők, netán olykor gonoszkodnak, hibáznak. Amikor például Ruby édesanyja (Marlee Matlin, aki egyébként az egyetlen siket színésznő, aki valaha Oscar-díjat kapott, az Egy kisebb isten gyermekeiért) bevallja a lányának, hogy annak születésekor azt kívánta, bárcsak ő is siket lenne, hogy közelebb legyenek egymáshoz, bármilyen kegyetlen dolog is ilyet kívánni, valahol mélyen együttérzünk vele.
A CODA mindezek tekintetében nem csupán a főszereplő tinilány, de az egész család felnövéstörténete is, a színészek pedig egytől egyig remekek, a film lelke viszont egyértelműen a főszerepet alakító Emilia Jones, aki természetes, őszinte játékával még nagy jövő előtt áll. Amikor Ruby az iskolai előadáson énekel, a rendező egy ponton leveszi a hangot, hogy a néző is átélje azt, amit a lány családja érzékel. A CODA telis-tele van megható, katartikus jelenetekkel, remek dramaturgiája és ami a legfontosabb: óriási szíve van.
(CODA – amerikai filmdráma, 111 perc. Rendező: Sian Heder. Forgalmazó: Apple Tv)
Borítókép: Ruby (Emilia Jones) és siket édesanyja (Marlee Matlin) két külön világban él Fotó: Apple TV
