A központi alak azonban mégiscsak a karonülőből kamasszá serdülő emberkölyök. Kipling jó érzékkel teremt távlatokat körülötte: közli az olvasóval, mi minden esett még meg a hősével A dzsungel könyvében elbeszélteken kívül, ugyanakkor bejelenti: azokat már nem meséli el.
Ezt a megoldást Sir Arthur Conan Doyle is alkalmazta, amikor halhatatlan karaktere, Sherlock Holmes eseteit ismertette – rendre előkerül néhány ügy, melyekből csak néhány sejtelmes (ám annál érdekfeszítőbb) részletet ismerhetünk meg, lefolyásukat azonban nem. Doyle talán éppen A dzsungel könyvéből meríthette az ötletet az olvasó felcsigázásához.
És ha már a hatásoknál tartunk: egy csecsemő, aki állatok között cseperedik férfivá az őserdőben, akit eszén túl egy kés tesz annyira félelmetessé, és akiből a dzsungel ura válik – Kipling klasszikusán kívül honnan ismerős mindez? Úgy van, a Tarzan-történetekből: Edgar Rice Burroughs népszerű karakterének közvetlen irodalmi felmenője Maugli, semmi kétség. És hogy egy távolabbi rokont is említsünk: a fantasy kortárs klasszikusa, Neil Gaiman A temető könyve című műve egy kisfiúról mesél, akit halottak találnak meg és nevelnek fel egy sírkertben – ebben sem nehéz ráismerni A dzsungel könyve alaphelyzetére.
Az olvasó tehát helyesen teszi, ha olykor felnőtt fejjel is kézbe veszi ifjúkora könyveit. Tudatosíthat magában ezt-azt, újabb felismerésekre juthat a kapcsán, vagy egyszerűen csak meggyőződhet arról, hogy egyes kötetek negyvenen túl is képesek lebilincselni, magukkal ragadni – A dzsungel (első és második) könyve például pontosan ezt teszi.
(Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve, Helikon, 2021, 199 oldal. Ára: 1499 forint; A dzsungel második könyve, Helikon, 2021, 243 oldal. Ára: 1499 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!