Nem véletlen, hogy Hollósy Simon Láng-Kovács Éva művészettörténész regényének a főhőse – művészi vénája, intelligenciája, egyedi művei, tevékenysége alapján akár Ferenczy Károly is jogot formálhatott volna e megtisztelő státuszra.
De Hollósy is igazi regényhős egyéniségével, egyedülálló rajztehetségével, az újításként meghatározott plan air szemléletével, amelynek szellemében oktatott már a müncheni szabadiskolájában is. Merengő című portréjával már huszonévesen megváltotta belépőjét a nagy művészek sorába.
Nagybánya, hála Réti István és Thorma János tevékenységének, örömmel és megtiszteltetésként fogadta a müncheni csapatot minden évben kora tavasztól késő őszig, mert a számos magyar és külföldi ifjú festő „felébresztette a kisvárost csipkerózsikai álmából”. Színessé tette az ott lakók hétköznapjait, beágyazta a magyar és nemzetközi művészettörténetbe a Zazar-parti iskolát, annak „tanulóit”, a Jókai-dombi műtermet, a környező dombokat, hegyeket inspiráló szépségükkel, romantikájukkal, amelyeknek megjelenítése vásznon, kartonon, faroston, olajban, temperában, vízfestékben ma már nemzeti kincs.
Sokat mesél a Széchenyi-ligetben található vendéglő is, a művészek kedvelt találkozó- és szórakozóhelye, ahol a hajnalokig tartó gyakori mulatozások hangadója az Öreg volt, aki szépen hegedült, csembalózott, de ugyanúgy énekelt és táncolt is. Jellemző Mednyánszky László véleménye: bármilyen sokan vannak is Hollósyval egy társaságban, egyedül „csak ő látszik”. A bohémkodásra is hajlamos „csörgősipkás” Mester, akinek fejére illett a kedves adomák repkénykoszorúja is, „gyakori sétái alkalmával a kisváros poros utcáin, a Kereszthegy lábánál, a szatmári hegyek lankáin, a Zazar-parton önmagával vívódva próbálta megoldani a Rákóczi-induló olajban megjeleníthető titkát, ami, sajnos, túlhaladta amúgy gazdag, színes képzelőerejét, a mű »csak« vázlataiban érezteti és láttatja kiváló, egyedi művészetét”.
A szerző részletesen tárja az olvasó elé a Huszt vára című képnek és alkotójának odisszeáját, tusáját önmagával, környezetével és elsősorban szülővárosa, Máramarossziget elöljáróival, a törvény embereivel, ami örök időkre sajgó sebet okozott Hollósy Simonnak. Személyes élete is zilált volt: a nagybányai években szakított első feleségével, itt vette nőül Jankát, második választottját, aki az akkori elvárások szerint nem volt szalonképes, viselkedése provokálta ki Hollósy párbaját Thormával és Dittrichhel, aminek szomorú következménye lett: hat év együttlétet követően Hollósy Simon szakított barátjaival és festőnövendékeivel.
A könyv életregény és kortörténet: bepillantást ad azon művészek életébe, alkotási folyamataikba, akik bátran mertek újítani annak árán is, hogy időről időre hátrányba kerültek, a millenniumi évek előtt és alatt alkotásaikkal tabukat döntögettek, kivívták megérdemelt helyüket a művészetek Parnasszusán.
Hollósyról, a barátról írta Ady Endre 1918-ban a Nyugatban: „Magyar és alkotásra hivatott zseni volt és nagyszerű pedagógus: ezt is lehetne néhány klasszikus példával magyarázni… Nem hiszem egy percig, hogy ne fájlalta volna a legönösebb, legművészibb dicsőséget, de azt se, hogy nem valósággal művészet volt neki a tanítás. Még öreg sasnak se mondhatom, mert nem volt öreg, csak éppen a nagyon magasat nem tudta beszárnyalni…”
(Láng-Kovács Éva: Festők a szabadban. A nagybányai művésztelep regénye. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2021, 375 oldal. Ára: 4900 forint)
